Német-osztrák-cseh találmány a Jézuska

2012.12.24. 8:57

A karácsony ünneplése a pogány, eretnek, katolikus és protestáns hagyományok sajátos keveréke. Az ajándékosztó Jézuska Németországban, az evangélikusok körében terjedt el először, majd délnémet, osztrák és cseh közvetítéssel került hozzánk - de egy, IV. Béla idején keletkezett magyar kultusz is szerepet játszhatott a szokás kialakulásában.

Hitvitából született a karácsony

"Az első három évszázadban nem ünnepelték meg Krisztus születésének napját. Az ősi liturgia mindent az Üdvözítő halála és föltámadása köré csoportosított" - írja Várnagy Antal Liturgika (Szertartástan) című, 1995-ben megjelent könyvében. Karácsony ünnepének kialakulása az úgynevezett "krisztológiai küzdelmek idejére" (a Krisztus megítélésével kapcsolatos vitákról van szó), a 4. századra esik. A Krisztus isteni vagy emberi mivoltáról folyó, teológiailag az egylényegűségről szóló vita döntő jelentőségű volt később a karácsony ünneplésében. A niceai zsinat kimondta ugyanis az Atyával való egylényegűséget, az egyisten-fogalmat vezette be - írja a Magyar Katolikus Lexikon. Az ariánus keresztények viszont csak Jézusnak az Atyához való hasonlóságát ismerték el a magyar vallástörténészek szerint.

Forrás: AFP
Nyugat-Európában sokáig a Mikulás vagy valamiféle Karácsonyapó hozta az ajándékokat

A német szakértők közül Manfred Becker-Huberti még ezzel sem ért egyet. Szerinte még ennyit sem fogadtak el az ariánusok, akik Jézust egyszerűen csak Isten teremtményének tartották. Becker-Huberti ugyanakkor a 325-ben tartott niceai zsinat jelentőségét abban látja, hogy az kimondta: Jézus egyszerre isten és ember.

Várnagy Antal ezért is hívja fel a figyelmet arra, hogy a karácsony hátterében teológiai vita állt. Az ariánusok ugyanis nem mást tagadtak ezáltal a Kr. u. 300-as években, mint a Fiú, azaz Jézus Krisztus istenségét. Karácsony ünnepe ezért az arianizmust elítélő niceai zsinat dogmáját hirdette: eszerint Jézus "született, de nem teremtmény", vagyis az Atyával egylényegű. "Isten az Istentől" - fogalmaz Várnagy. Így érthető szerinte, hogy a karácsonyi liturgiában mind a mai napig a fő evangélium (üzenet, örömhír): Jézus örök isteni születése a János-evangélium kezdete szerint.

A pogány eredet: a napistenek nyomában

Ráadásul Várnagy hangsúlyozza, hogy nemcsak az eretnekekkel való vita, hanem egy kifejezetten pogány kultusz is meghúzódik a karácsony hátterében. Az ünnep eredetileg ugyanis a Nap-teológiára is visszavezethető. Ez a hanyatló Római Birodalom korában, a pogány vallásban hódított. A Nap születésnapját ősi mitológiai alapon Szíriában és Alsó-Egyiptomban december 25-én ünnepelték, s innen került Rómába. Becker-Huberti azonban hozzáteszi: Rómában több pogány (részben napisteneken alapuló) kultusz is keveredett ekkoriban.

Aurelianus császár 274. december 25-én dedikálta a legyőzhetetlen napisten (sol invictus) templomát - írja Várnagy. (Bálint Sándor néprajzkutató ezt az ünnepet a Mithras-kultuszhoz köti.) Mivel pedig Krisztus az igazság napja és a világ világossága a Biblia szerint, sőt "az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít", ezért Jézus születését éppen december 25-én kezdték ünnepelni a keresztények. Céljuk az volt, hogy a téli napforduló pogány ünnepét kiszorítsák, és keresztény tartalommal töltsék meg. Karácsony ünnepe Rómában a 330-as évekre nyúlik vissza. Ez Krisztus születésének ünneplése Nyugaton - hangzik Várnagy érvelése.

Esetleges zsidó vallási hatás

Becker-Huberti ugyanakkor kétségbe vonja, hogy a 274-es - császári rendelkezésre alkotott - napistenünnep valóban meghonosodott volna Rómában. A német szerző könyvében (Feiern - Feste - Jahreszeiten: Ünneplés, ünnepek, évszakok) rámutat arra, hogy a 274-es római Natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születése) ünnep és a 336-ban Rómában megtartott első karácsony között volt egy fontos momentum: Egyiptomban Kr. u. 300 körül ugyanis már karácsonyi istentiszteletet tartottak, és Fajjúmból (Faijum) fennmaradt egy karácsonyi ének is.

Forrás: Wikimedia Commons
A prágai Kisded kultusza az Osztrák-Magyar Monarchia területén tette népszerűvé a Jézuska alakját

Az első, Rómában elhangzott karácsonyi szentbeszédről pedig csak 354-ből maradt fenn feljegyzés, ezt Liberius pápa tartotta Becker-Huberti szerint. A német szerző hangsúlyozza, a konstantinápolyi zsinat 381-ben döntött arról, hogy december 25-én ünneplik karácsonyt. Korábban szerinte Vízkeresztre (január 6.) tették Jézus születését, ahogy az örmény egyház ma is ünnepli ezt - márpedig az örmény egyház a 381-es zsinat előtt önállósult. 

A 381-es konstantinápolyi határozatban a német szerző nem feltétlenül pogány eredetet, hanem bizonyos bonyolult számítások és fejtegetések nyomán még akár a zsidó sátoros ünnep valamiféle - erősen áttételes - hatását sem tartja kizártnak.

A születés pogány és keresztény ünnepeinek keveredése Rómában

Várnagy szerint mindazonáltal a nyugati, a római egyházban a karácsonyt december 25-én eredetileg úgy ünnepelték, hogy Jézus betlehemi születéséhez kapcsolódott minden idetartozó esemény: pásztorok, bölcsek, gyermekgyilkosság. Amikor aztán a 4. században a Keletről átvett január 6-át is kezdik ünnepelni, erre a napra helyezik a bölcsek hódolatának emlékezetét, és az lett a római epifánia (vízkereszt) fő témája. Elsősorban Krisztusnak a pogány népek felé történő megnyilatkozását tekintik az ünnepben, akiknek első képviselői a bölcsek voltak.

Rómában a 4. században általában a születés évenkénti emlékezetére használt kifejezés volt a Natale. A császári udvarban kibővített jelentése a trónra lépés vagy a császár megdicsőítésének, apoteózisának ünneplését is magában foglalja. A szónak ebben a teljes értelmében beszélnek a Natalis Invictiről, a legyőzhetetlen Nap mindig visszatérő újjászületésének ünnepéről. Az első századok keresztényei a halált is mint születésnapot, mint natale-t ünnepelték. Ma már az olasz Natale szó a karácsonyt, Jézus születését jelenti, ahogy az például a Wikipedia olasz szócikkében is olvasható.

Forrás: AFP
Assisi Szent Ferenc készítette el az első jászlat az 1200-as években

A germán nyelvterületen a karácsony jelentőségét uralkodók szimbolikus cselekedetei erősítették: Chlodvig megkeresztelése (496 környékén) és Nagy Károly császárrá koronázása (800) egyaránt karácsonykor történt ugyanis.

A születés és az ajándékozás pogány előzményei

A Natale, a születés és az ajándékozás (Saturnalia ünnepe) tehát két pogány vonás belekeveredése a karácsonyi szokásokba. (A rómaiaknál Saturnalia idején volt szokás az ajándékozás. A pogány Saturnalia a legyőzhetetlen Nap ünnepe előtti időszakra esett, így később könnyen váltak a karácsony részévé bizonyos elemei - elsősorban az ajándékozás.) A születés pedig immár Jézus születését jelezte - ahogy az egyház tudatos döntése a legyőzhetetlen Nap ünnepére helyezte Krisztus eljövetelét.

Azt, hogy a kultuszok teljesen összekeveredtek Olaszországban, mi sem jelzi jobban, mint hogy a Babbo Natale (Karácsonyapó) hozza az ajándékokat decemberben, de ha ő nem, akkor a gyerekek még mindig bízhatnak a Befana nevű jó boszorkányban, aki szintén ajándékozni szokott.

A Mikulás - Szent Miklós amúgy két természetes személyből összegyúrt, és így végül is fiktív alakjáról van szó - és a Karácsonyapó különböző változatai nyugaton ajándékosztó szerepben tűntek fel, ami sokáig egyeduralmat jelentett számukra. A protestantizmus 1517 után viszont a Szent Miklós myrai püspökre (is) visszavezethető Mikulás-kultuszt nem ápolta, hiszen a protestánsok nem követték a szentkultuszt. Itt először Jézus jelent meg a karácsony fő alakjaként - Luther tanítása nyomán. Luther 1535-től állította az ajándékosztó Szent Miklós helyébe a "szent Krisztust" (heiliger Christ) - ahogy ezt Becker-Huberti írja.

Forrás: AFP

Protestantizmus: az ünnep családivá tétele

A protestantizmus mindezzel párhuzamosan a templomi ünnep helyett részben a családok körébe helyezte a karácsonyt, ami az ajándékozás megjelenésével járt együtt. De a karácsonyfa állítása is német (talán elzászi) területről, illetve evangélikus közösségekből indult hódító útjára világszerte. A hódításhoz azonban kellett a vasút elterjedése az 1870-es évektől, ami a fák szállítását megkönnyítette - jegyzi meg Becker-Huberti.

Ehhez a családi ünnephez a katolikusok is könnyen tudtak csatlakozni. Hiszen Jézus születése a Szent Család születését is jelentette, és a reformációra adott katolikus válasz, az ellenreformáció is hozzájárult az ünnep családi jellegének erősítéséhez. 

Ugyanakkor az ajándék is benne van mindebben, hiszen Krisztus Isten ajándéka volt. Sőt a katolikusoknál is megkezdődött már korábban az ünnep érzelmi töltetének erősítése: Assisi Szent Ferenc rendezett be először jászlat 1223-ban.

Christkind, Jezulatko, Jézuska

A szigorú lutheri Jézus-alak azonban nem tölthette be igazán az ajándékosztó szerepet. Erre sokkal alkalmasabb volt a gyermek Jézus: inkább a Jézuska ossza a jutalmakat. A Jézuska, vagyis a Christkind vagy Christkindl alakja Dél-Németországban, Svájcban és Ausztriában terjedt el egyes források szerint, Becker-Huberti ezt azonban nem területhez, hanem inkább az evangélikus valláshoz köti. A Christkind kezdetben szerinte kezdetben nem is fiús, hanem lányos vonásokat mutatott, 10-15 éves gyerek lehetett a korabeli ábrázolások szerint, angyalszárnyakkal ékesítve.

Ez a sokkal kedvesebb alak mindenesetre már könnyedén népszerűvé vált előbb az evangélikus Németországban, a XIX. század végén pedig egész Németországban. A Habsburgok uralma alatt álló területeken, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia országaiban hasonló kultuszok terjedtek el az ellenreformáció révén. A cseh, a magyar és a szlovák területeken is a Jézuska vált a legfőbb ajándékosztóvá. Ennek hagyományai azonban Bálint Sándor néprajzkutató szerint nem az evangélikus vallásban rejlenek. A Prágai Kis Jézus kultuszának erősebb volt a hatása Csehországban, Ausztriában és Magyarországon, az osztrák-cseh barokk újjászületés (ellenreformáció) idején, a XVII. századtól kezdve.

Forrás: AFP

A Milostné Prazske Jezulatko eredetileg egy 1628-ban a prágai kármelita kolostornak adományozott szobor volt. A szerzetesek ínsége az adomány hatására megszűnt, a prágai nép pedig hirtelen tisztelni kezdte a szobrot. A szobor kultuszát két szerzetes, Cyrill és Imre atya (az utóbbi magyar volt) kezdte ápolni, majd Mária Terézia idején már az egész Monarchia területén ismert volt a Kisded, illetve Jézuska kultusza. Mária Terézia maga hímezte köpenykét ajánlott fel a szobornak például 1743-ban - írja Bálint Sándor az Ünnepi kalendárium című könyvében.

De a Kisded kultuszát egy középkori magyar legenda is erősítette, IV. Béla korából fennmaradt egy történet egy papról, akinek a gyermek Jézus megjelent. A Kisded állítólagos köntösét pedig ezután valódi kultusz övezte a középkori Magyarországon. Ez is hozzájárulhatott a hozzánk cseh-osztrák közvetítéssel eljutott Jézuska-kultusz megerősödéséhez.

A magyar karácsony szó valószínűleg szláv eredetű

A magyar karácsony szó szláv eredetű lehet. Az ősszláv "fordulónap" lehetett a szó eredeti jelentése - Várnagy szerint. Kiss Lajos nyelvtörténész kutatta azonban valójában ezt a témát. A karácsony szó Kiss szerint egyes szlovák és bizonyos ruszin nyelvi közösségeknél található meg, így a kutató szerint nem a hasonló hangzású román craciun (ejtsd: krácsun) szóból ered a magyar kifejezés.

Forrás: AFP

A karácsonyi ajándékozás ugyanakkor viszonylag modern vívmány: alig egy-két évszázada szokás ajándékot osztani ilyenkor Magyarországon. Az ókori Saturnalia ünnep hagyományait a katolikus egyház igyekezett elnyomni, tiltotta az ajándékozást, viszont nálunk újévkor voltak szokásban bizonyos jutalmazások. (Ennek szintén itáliai eredete volt: a római Janus-ünnep ajándékozási szokásai a középkorban jutottak el hozzánk.)

Kultuszok és ünnepnapok hihetetlen keveredése Magyarországon

Magyarországon rendkívüli módon összekeveredtek a különböző kultuszok: először is a nagy- és a kiskarácsony szokásaiba az ajándékozás rítusa is belevegyült. A középkorban Magyarországon - a Néprajzi lexikon szerint - az újév karácsonykor, pontosabban december 25-én kezdődött, Gergely pápa 1582-es naptárreformja után tették január elsejére az évkezdetet. Az újévet - amikor az ajándékozás szokásos volt - nevezték kiskarácsonynak, majd az ajándékozás átvándorolt a nagykarácsonyra, azaz december 25-ére.

Azért az ajándékozás nem volt teljesen ismeretlen nagykarácsony előtt sem: a házról házra járó betlehemezőknek adott finomságok ajándéknak is számítottak, de a karácsony havában ajándékot osztó Mikulás figurájáról sem szabad megfeledkezni, bár ez az alak inkább a nyugati országokban terjedt el, Magyarországon csak egy-két évszázada vált általánossá.