Keresik az öntudatlanság agyi jeleit

Sokak számára rémisztő a gondolat, hogy esetleg nem lesznek teljesen öntudatlanok a műtétjük folyamán. Az altatás mélységét azonban még ma sem lehet tökéletesen monitorozni, így ezerből egy-két beteg emlékszik a műtét néhány részletére.

Noha a sebészek nagyon alaposan ellenőrzik az életjeleket, például a pulzust vagy a vérnyomást, az altatóorvosoknak nem áll rendelkezésükre olyan jel, amelynek alapján teljes biztonsággal megállapíthatnák, tudatánál van-e a beteg. Így igen ritkán, de előfordul, hogy a betegnek vannak emlékei a műtét közbeni eseményekről. Az emlékek időnként a műtőből származó semleges képekre vagy hangokra korlátozódnak, de egyes betegek arról számoltak be, hogy teljesen tudatában voltak a fájdalomnak, a rettegésnek és a bénultságnak.

Egy új tanulmány reményt adhat az ilyen esetek elkerülésére. A kutatók azt tapasztalták, hogy az agy korai figyelmeztető jelet adhat le, amint kezd visszatérni az öntudat, és ezt a jelet elektroenkefalográffal (EEG) detektálni lehet.

"Már az 1930-as évek óta tudjuk, hogy az agyi aktivitás drámaian megváltozik, ahogy növelik az altatószerek adagját" - mondta az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent cikk társszerzője, Patrick Purdon, a bostoni Massachusettsi Közkórház aneszteziológusa. "Mégsem terjedt el a gyakorlatban a betegek agyműködésének EEG-vel való nyomon követése a műtét alatt."

Az 1990-es évektől kezdve néhány altatóorvos elkezdte alkalmazni az úgynevezett bispektrális (BIS) indexet. Ezt egy olyan készülék számítja ki, amely egyetlen elektródával kapcsolódik a koponyához, és ellenőrzi az agyműködést. A BIS index egy 100-tól 0-ig terjedő szám, ahol a 100 a teljes öntudatot, a 0 pedig az agyhalált (lapos EEG-görbe) jelenti. Altatáskor a célérték 40-60 közé tehető. A BIS index és más hasonló jelzőszámok azonban csak közvetetten mutatják az agyi aktivitást, ezért nem mindig megbízhatók. Ennél pontosabbnak bizonyult a beteg leheletével kilégzett altatóanyag mérése, de még ez sem tökéletesen pontos.

A sok bizonytalanság ellenére Purdon és munkatársai azt remélik, sikerül megtalálniuk az agy öntudatlan állapotát mutató jelet. Múlt évben a kutatócsoport három olyan műtét előtt álló epilepsziás beteggel dolgozott, akknek elektródákat ültettek az agyukba, hogy csökkentsék a rohamok erősségét. Az agykéreg - amelyről úgy vélik, hogy a tudatosságért felelős - egy-egy önálló neuronjába bevezetett elektródából vezették el a jeleket, miközben propofol nevű altatószert injektáltak a páciensekbe.

A kísérletben résztvevő önkénteseket arra kérték, hogy nyomjanak meg egy gombot, amikor egy hangot hallanak, így jegyezték fel a neuronok aktivitását. A tudatvesztés - amelynek azt a pillanatot tekintették, amikor a betegek abbahagyták a gombnyomogatást - 40 másodperccel az altató bejuttatása után bekövetkezett. A neuronok egy csoportja közvetlenül ezután elkezdett jellegzetes, lassú oszcilláló jeleket leadni.

A kísérlet következő szakaszában egészséges önkénteseknél vizsgálták meg, hogy külső elektródákkal kimutatható-e hasonló jellegzetes szignál. A propofolt annyira lassan adagolták, hogy az öntudatvesztés 40 másodperc helyett majdnem egy óra múlva következett be. Az önkéntesek négy másodpercenként nyomták meg a gombot egy kattanást vagy a nevüket hallva egészen addig, amíg elvesztették az öntudatukat.

Ebben a pillanatban az EEG-jelek teljesen megegyeztek az epilepsziás betegeknél megfigyeltekkel, és átmeneti állapotra jellemző mintát is találtak. A kutatók bíztatónak tartják az eredményeket, amelyek segítenek jobban ellenőrizni az altatás mélységét, de hangsúlyozzák, hogy a módszert gyakorlatban, igazi műtéteknél (a kísérletben csak altatták, de nem operálták meg az alanyokat) is ki kell próbálni, mielőtt egyértelműen kijelenthetnék a használhatóságát.