Meghökkentő felfedezést jelentettek be az óriáskalmárokról

A korábban sokkal változatosabb genetikai állományúnak hitt óriáskalmárokról kiderült, hogy szoros rokoni kapcsolatban állnak egymással.

Az óriáskalmárok (Architeuthis sp.) genetikai vizsgálatának most közzétett eredményei nagy meglepetést okoztak a szakemberek körében. A nemrég lefilmezett állatokról megállapították, hogy nagyon alacsony a genetikai változatosságuk, sokkal alacsonyabb, mint a más vizsgált tengeri fajoké, mondta kutatás vezetője, Tom Gilbert, a Koppenhágai Egyetem munkatársa. Az eredmények azt sugallják, hogy a kalmárok bolygószerte keverednek és párosodnak egymással.

Gilbert és munkatársai elsősorban azért fogtak az óriáskalmárok genetikai vizsgálatába, hogy megállapítsák populációik nagyságát és genetikai változatosságát. Senki sem tudja biztosan, hogy hány óriáskalmár-faj él az óceánokban. A becslések egy és huszonegy között változnak, bár az utóbbi teljesen valószínűtlen.

A kutatók 43 óriáskalmár lágyszövet-mintáiból vontak ki DNS-t. A minták egy része bálnák gyomrában talált vagy partra sodródott, elpusztult kalmárokból származott. Másik részük halászhálókba gabalyodott és később lefagyasztott példányokból eredt.

A kutatók a mitokondriális DNS-t (mDNS-t) elemezték (a mitokondrium a sejt energiaellátásában fontos szerepet betöltő sejtszervecske, amely a sejtmagétól független, önálló, de kis méretű, kör alakú DNS-sel rendelkezik), mert ez a DNS kizárólag anyai vonalon öröklődik, így kiválóan alkalmas a genetikai sokféleség vizsgálatára.

Az mDNS-szekvenciák rendkívül nagy hasonlóságot mutattak minden mintában, írják a kutatók a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent cikkükben. Az eredmények arra utalnak, hogy az óriáskalmárok mind egy fajba tartoznak. Ráadásul ugyanannak a nagy populációnak a tagjai. Úgy tűnik, nem gátolja földrajzi akadály a szaporodásukat, tehát bármely óriáskalmár potenciális nemi partnere bármely másiknak a világóceánban.

Ez azért is meghökkentő, mondta Gilbert, mert az óriáskalmárok testformája elég változatos és a sarkvidékek kivételével mindenütt előfordulnak. "Nagyon, nagyon nehéz mindezt megmagyarázni" - tette hozzá Gilbert.

A kutatók most azon dolgoznak, hogy megerősítsék eredményeiket az óriáskalmárok sejtmagi DNS-ének elemzésével. Ha ezek a vizsgálatok is hasonló eredményre vezetnek, akkor az azt jelenti, hogy az óriáskalmároknál valószínűleg nemrég következett be egy populációs terjeszkedés, valamint azt, hogy a fiatal poliplárvák rendkívül nagy távolságokra eljutnak a világócánban.