Szokatlan hatása van az influenzának

Az egyszerű influenzavírus is képes megváltoztatni az ember viselkedését: egy vizsgálat alapján a még nem beteg, de már fertőzőképes emberek jobban keresik az érintkezést más emberekkel, ami a vírus terjedésének kedvez.

Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozó weboldalakon az utóbbi hetekben ismét előkerült egy videó, amelyen egy férfi arról tart előadást, hogyan lehetne minél szélesebb körben elterjeszteni egy olyan vírust, amely képes megváltoztatni az emberek viselkedését. A felvétel állítólag a Pentagonból szivárgott ki, és már 2011-ben futott egy kört a világhálón, bár a videón szereplő dátum szerint 2005. április 13-án készült.

Bár a felvétel hitelessége nehezen ellenőrizhető, a téma nem a tudományos-fantasztikus irodalomhoz tartozik. Az állatvilágban számos példa van olyan parazitákra, amelyek saját céljaik érdekében módosítják a gazdaállat viselkedését. Az állatvilágban tapasztalható gyakorisága alapján valószínűleg az emberi kórokozók esetében is előfordulhat viselkedésmódosító hatás, de erre csak közvetett bizonyítékok vannak.

Egy egyszerű influenza is megváltoztathatja az ember viselkedését

A kórokozók "célja" a túlélés, annak érdekében, hogy minél több élőlényt megfertőzhessenek. Az amerikai Binghamton Egyetem kutatói szerint még egy hétköznapi influenzavírus is képes megváltoztatni az emberek viselkedését. Néhány évvel ezelőtt folytatott kutatásuk során influenza elleni védőoltásban részesült emberek társasági életét vizsgálták. A kutatók feltételezése szerint az oltás hasonlóképp változtathatja meg az ember viselkedését, mint a valódi fertőződés.

Az influenzával fertőzöttek a vizsgálatok szerint sokkal nagyobb társasági életet élnek Forrás: AFP/Jesse Willems

Az influenza tünetei általában a fertőződéstől számított második-harmadik napon jelentkeznek először, de a beteg már a tünetek megjelenése előtti napon is fertőzhet. A Binghamton kutatói azt vizsgálták, hogyan változik meg a beoltott emberek viselkedése azon a napon, amikor elvileg már fertőznek, de tüneteik még nincsenek.

Az eredmények a kutatók minden várakozását felülmúlták. Az oltás előtt az alanyok naponta átlagosan 54 emberrel kerültek kapcsolatba, míg az oltás után két nappal ez 101 találkozásra ugrott, és ezzel együtt a találkozók időtartama is rövidült. Az Annals of Epidemiology folyóiratban megjelent beszámolóban a kutatók elismerték, hogy több ponton is szükség volna alaposabb vizsgálatokra, ugyanakkor az eredményeik az eddigi legerősebb bizonyítékok az influenza viselkedésmódosító hatására.

Rejtőzködő macskaparazita az agyban

A legjobban ismert élősködő, mely képes az emberek viselkedését megváltoztatni, egy egysejtű parazita, a Toxoplasma gondii. A Toxoplasma végső gazdája a macska, amely székletével üríti a petéket, azok pedig bármilyen emlőst vagy madarat képesek megfertőzni. Az emberek macskaürülékkel szennyezett zöldségek, gyümölcsök révén, fertőzött állat húsának elfogyasztásával vagy például a macskaalom takarítása során fertőződhetnek. Egy egészséges felnőtt embernél a toxoplazmózis általában nem okoz tüneteket, ugyanakkor az egysejtű a várandós nőkre, pontosabban a fejletlen immunrendszerű magzatra rendkívül veszélyes. A méhlepényen átjutva szemproblémákat, vakságot vagy akár a magzat elhalását is okozhatja. A kismamáknál ezért vérteszttel szokták ellenőrizni, hogy átestek-e már a fertőzésen, ugyanis ebben az esetben már rendelkezik ellenanyagokkal, és így nagyon kicsi az esélye a magzat megbetegedésének. (Bővebben az Epidemiológiai Központ honlapján.)

A Toxoplasma-fertőzöttség mértéke országonként változó. Ahol nem tartanak macskát, és kevés húst esznek, ott akár 5 százalék alatti is lehet. Az Egyesült Államokban becslések szerint 22,5 százalék fertőzött, míg Magyarországon egy 1999-2000-ben történt szűrővizsgálat szerint ez az arány körülbelül 28 százalék.

A Toxoplasma célja, hogy visszajusson egy macskába, ugyanis csak a macska szervezetében tud szaporodni. A londoni Imperial College kutatói megállapították, hogy a Toxoplasmá-val fertőzött patkányok a normálistól eltérően nem kerülik, hanem kifejezetten kedvelik a macskák vizeletének szagát. A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói rájöttek, hogy ennek a hátterében az állhat, hogy a Toxoplasma cisztái az agy azon területein találhatók meg, amelyek a félelmet és az élvezeteket befolyásolják. Ennek hatására a patkány agyában ugyanúgy dopamin (boldogsághormon) termelődik a macskavizelet szagára, mint egy nőstény rágcsáló szagára.

Toxoplasma gondii Forrás: Wikipedia

A patkányok agya sokban hasonlít az emberéhez, és egyes kutatók szerint ezért a toxoplazmózis hasonlóképp befolyásolhatja az emberek viselkedését, mint a patkányokét. Jaroslav Flegr, a prágai Károly Egyetem kutatójának vizsgálatai szerint például a Toxoplasmá-val fertőzött emberek gyakrabban szenvednek autóbalesetet, aminek oka a mérsékelt félelmi reakció lehet. Flegr legújabb kutatásai szerint a fertőzött fiatal férfiaknak a nők szerint sokkal férfiasabb a megjelenésük, ami a tesztoszteronszinttel állhat összefüggésben. Flegr ugyanakkor azt is megállapította, hogy az Rh-pozitív vércsoport védelmet nyújt a fertőzés bizonyos hosszú távú hatásai ellen, mint például a reakcióidő növekedése, gyakoribb autóbalesetek és terhességi elhízás.

Az amerikai Marylandi Egyetem szakembereinek tavaly közzétett eredményei szerint a parazitával fertőzöttek körében jóval gyakoribb az öngyilkosság is, tehát egyre több a bizonyíték arra, hogy ez az egysejtű képes befolyásolni az ember viselkedését. A toxoplazmózis egyébként gyógyszerekkel sikeresen kezelhető.

Öngyilkos hangyák

Az állatvilágban lényegesen több példa ismert a viselkedést befolyásoló parazitákra. Ezek az élőlények a gazdaállatban élik le életüket vagy annak egy részét, ezért gyakran próbálják meg a saját céljaiknak megfelelően megváltoztatni a gazda viselkedését. A lándzsás métely lárvája például részben hangyákban fejlődik. A hangya megeszi a lárvákat, amelyek egy része a hangya agydúcába vándorol, és megváltoztatja a gazda viselkedését. Ennek az eredménye az lesz, hogy a hangya egy fűszál végére mászik, és ott várja, amíg a métely végső gazdája, egy kérődző le nem legeli a fűszállal együtt.

Egy brazil fürkészdarázs egy lepke hernyójába fecskendezi a petéit. A kifejlett lárvák átrágják magukat a hernyó bőrén, és egy közeli ágon bebábozódnak. A hernyó ahelyett, hogy továbbállna, a bábok mellett marad, és elszántan védelmezi őket a rájuk nézve veszélyes, támadó rovaroktól. A hernyó élete megdöbbentő módon épp akkor ér véget, amikor a bábokból előbújnak a kifejlett darazsak. A kutatók szerint nem minden lárva hagyja el a gazdaállat testét, hanem néhány továbbra is bent marad. Valószínű, hogy ezek rákapcsolódnak a hernyó központi idegrendszerére, és így manipulálják annak viselkedését. A hernyóban maradt lárvák vele együtt pusztulnak el anélkül, hogy kifejlődnének.