Aragorn szeret fenékbe harapni

2013.04.20. 13:31

A világon egyedülálló farkaskutató központ működik Bécs közelében, ahol például azt vizsgálják, mennyire képesek a farkasok az embertől, kutyától vagy más farkastól tanulni, és mennyire értik az emberi gesztusokat. Az állatok közé be is lehet menni. Kipróbáltuk, milyen érzés, amikor elkezdi a zsebünket fúrni egy farkas.

"A legjobb lenne, ha a copfodat betűrnéd a kabátodba. A sáladat vedd le, és a zsebedben se legyen semmilyen zörgő dolog. Remélhetőleg a csizmádat nem akarják majd megrágni!" - hangzott el a tájékoztatón az ernstbrunni vadasparkban, mielőtt beléptünk a farkasfalkához. Még arra is figyelmeztettek minket, hogy az egyik fekete farkasnak, Aragornnak ne fordítsunk hátat, mert szereti fenékbe harapni az embert.

A belépést hosszadalmas zsilipelés előzi meg, ugyanis az egyik gondozó korábban kisebb összetűzésbe került a falkavezérrel, így a fekete hímet, Kaspart a látogatás idejére inkább elkülönítik. Egy osztrák csoporttal együtt megyünk be a falkához, és kis időbe beletelik, míg mind átjutunk a kapukon, és végre belépünk a farkasokhoz. 

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Hatalmas kifutókban élnek az ernstbrunni farkasok (Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)

A kutya érdekesebb volt, mint mi

Gyönyörű állatok, véletlenül sem lehet őket összekeverni egy kutyával. Hatalmasak, de mégis atletikusak, nem olyan zömökek, mint például egy alaszkai malamut. Kíváncsian közelítenek felénk, bár inkább a gondozókhoz mennek, akik jutalomfalatként száraztáppal etetik őket. Az egyik világosabb farkas rátapad a zsebemre, és próbálom óvatosan, de határozottan eltolni az orrát, ahogy előtte a tájékoztatón hallottuk. A farkas azonban nem tágít, továbbra is odanyomja az orrát a kabátomhoz.

Erre jött az instrukció, hogy akkor lehetek picit határozottabb, és a szabályokkal ellentétesen most simogassam meg a feje tetejét, hátha az zavarja majd, és akkor inkább elmegy. Végül egy perc után tényleg megunja, és újabb szórakozást keres magának. Egy-két embernél Aragorn is bepróbálkozott, de a gondozók szemfülesek voltak, így mindenki megúszta fenékbe harapás nélkül. Egy idő után aztán az egész falka számára érdekesebb lesz a kerítésen kívül kutyával elhaladó turistacsoport, így minket le is pattintanak, és inkább elvonulnak a kifutó másik részébe.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Ottjártunkkor az egyik farkas egy békával játszott (Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)

Egyedülálló farkasközpont magyar részvétellel

A Bécstől 40 kilométerre lévő vadasparkban 14 farkast és 13 kutyát tartanak több falkában. Az állatokat pár napos koruktól a Farkaskutató Központ (Wolf Science Center) munkatársai nevelték, így teljes mértékben hozzászoktak az emberekhez. Rendszeresen visznek be hozzájuk látogatócsoportokat, de elsősorban tudományos céllal tartják őket: a kutyák és a farkasok kölyökkoruktól kezdve összehasonlító viselkedési vizsgálatokban vesznek részt. Csak egyetlen hasonló központ működik a világon, ahol ilyen jól képzett és emberhez szokott farkasokat tartanak: az Egyesült Államokban egy parkban (Wolf Park, Indiana) klikker segítségével tanítják a farkasokat, és szocializáltak annyira, hogy be lehessen hozzájuk vinni embereket. De az ernstbrunni az egyetlen hely, ahol tudományos kutatásokat is folytatnak a farkasokon.

A Wolf Science Center egyik alapítója Virányi Zsófia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének korábbi munkatársa. Budapesten szintén kutya-farkas összehasonlító vizsgálatokban vett részt, de ott pont fordítottak voltak a körülmények. Akkor ugyanis családi környezetben, városban, lakásban neveltek farkas- és kutyakölyköket, míg most a kutyákat is a farkasokhoz hasonlóan, falkákban tartják. A parkban a farkasok és a kutyák hatalmas kifutókban, néhány fős falkákban élnek. A legnagyobb farkaskifutók 8000 m2-esek, a kutyakifutók ehhez képest valamivel kisebbek, ugyanis a kutyák is kisebbek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Virányi Zsófia a farkasokkal

A központot Friederike Rangéval és Kurt Kotrschallal közösen alapították 5 évvel ezelőtt, és négy éve működnek Ernstbrunnban. A kutatóközpont a Bécsi Egyetemmel és a bécsi Állatorvosi Egyetem Messerli Intézetével működik együtt. A vadaspark tulajdonosa az ernstbrunni hercegi család, amely a park fölötti hegyoldalon lévő kastélyban él. A család számára a vadaspark csupán mellékes tevékenység, a farkasok érkezése előtte évente körülbelül 25 ezer ember látogatta a többek között vaddisznókat, muflonokat, szarvasokat bemutató parkot. A kutatóközpont létrehozása óta azonban ez a szám évente 47 ezerre ugrott.

Pár naposan szelik át az óceánt

A farkasok többségét a tengerentúlról, az Egyesült Államokból és Kanadából hozták. A kölyköket néhány napos korukban, még vakon választották el anyjuktól. Ennyi idősen még kétóránként szoptatni kell őket, ezért a repülőutat is főleg ölben töltötték. A vadasparkban aztán beköltöztették őket a nevelőházba, és itt, valamint az ehhez tartozó kifutóban töltötték az első 4-5 hónapot. Már nagyon fiatalon hozzászoktatták őket a gondozók saját kutyáihoz, akik így vezető pozíciót töltenek be a farkasok szemében, és a gondozók ügyelnek arra, hogy ez a felnőttkorukban is megmaradjon. A kölykök korán megismerték a felnőtt farkasokat is, és öt hónapos koruk körül már átkerültek a falkákba.

A parkban lévő négy farkasfalka mind mesterséges csoport, nem sok közük van a vadon élő farkasok családalapú közösségéhez. Az állatokat szimpátia alapján próbálták összeválogatni, de ha valaki nem találja a helyét, és a többiek kipécézik, akkor inkább kiveszik a falkából, és új helyet keresnek neki. (Természetes körülmények között ilyenkor ez az állat elhagyja a falkát, de ezt itt önszántából nem teheti meg.) Látogatásunkkor épp egy új falka létrehozásán fáradoztak a szakemberek, amire azért volt szükség, mert két kanadai farkasukkal (Kay és Wamblee) gondok voltak, és az előző falkájukban nem maradhattak. Ahogy a két hímet és a két nőstényt egymás mellé tették, a korábban egymás mellett békében éldegélő nőstények között rögtön felborult a viszony. Az addig alárendeltnek tűnő nőstény (Kay) egy falkába kerülve rég nem látott bátyjával (Wamblee) megpróbálta szeparálni a másik nőstényt (Tatonga) a hímektől. A kutatók abban bíznak, hogy Nanuk, a vezérhím majd rendet tesz a nőstények között, és helyreáll a béke.

Nehéz velük, ha kamaszodnak

A farkasokat tisztán kutatási és oktatási céllal tartják, szaporulatra eddig nem volt példa. Hormonálisan mindannyian érintetlenek, ezért a tüzelési időszakok elég intenzívek, de a hímeket elkötötték, így nem képesek utódokat nemzeni. A tüzelésre a kutyák sokkal intenzívebben reagálnak, ezért náluk olyankor el is különítik a vezérkant és a tüzelő nőstényt, hogy megelőzzék a konfliktusokat a falkában.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Játékos farkasok (Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)

A szakemberek naponta-kétnaponta foglalkoznak az állatokkal. Főleg az értelmi képességekkel és az együttműködéssel kapcsolatos vizsgálatokat folytatnak. Tanulmányozzák, hogy mennyire képesek embertől, kutyától, farkastól tanulni, és mennyire értik az emberi gesztusokat. Kiderült például, hogy a kézzel mutatást a kutyák jobban értik, mint a farkasok, míg a tekintettel történő mutatásban a farkasok a jobbak. De nemcsak laboratóriumi vizsgálatokat folytatnak, a parkba érkező külföldi hallgatók rengeteg időt töltenek az állatok megfigyelésével is, például hogy történnek-e bármilyen előkészületek etetés előtt, rendezik-e már előre az erőviszonyokat.

"A farkasok féléves kortól nagyjából egyéves korukig kamaszodnak, ekkor van, hogy ugyan bejönnek a tesztszobába dolgozni, de kitalálják, hogy mást szeretnének csinálni. Például nem hajlandóak leülni egy falat párizsiért, ezért ilyenkor ki kell várnunk, mire megunják. Ilyenkor tesztelik, hogy vajon kinek az akarata érvényesül" - mondta Virányi. "Ilyen módon próbáljuk lejátszani velük a vezetői szerep kérdését. Próbálunk elkerülni minden olyan viselkedést, ami a farkasrepertoárnak ilyen módon a része lenne, például tárgyat elvenni szigorúan tilos. Ha kivisszük őket sétálni egy tízméteres pórázon, akkor a felnőttek tudják, hogy együtt kell működni. De amikor fiatalon elindulnak az erőpróbák, és feszengenek a pórázon, akkor csak annyit teszünk, hogy megállunk, és teljesen passzívan megtartjuk, amíg fel nem adják."

A kutyáknál más a vezér szerepe

A farkasok mellett meglátogattuk a kutyafalkákat is, és hatalmas különbséget tapasztaltunk. A kutyák hangos ugatással fogadják az érkezőket, bár hamar rájövünk, hogy ez nem elsősorban nekünk, hanem a minket kísérő kutyának szól. "A kutyáknál 1-1,5 évbe beletelik, míg rájönnek, hogy az ember nem akar vezető szerepet betölteni" - mondja az etológus. "Most már, ha kiszabadulnának, nem azt néznék, hogy az ember merre megy, hanem a vezetőjüket követnék." A kutyák több kisebb falkára bontva élnek, és zöld paravánokkal választották el őket egymástól. "Komoly, kerítésen keresztüli agresszió tud náluk kialakulni, ami sokszor céltalan, és könnyen rutinná válik."

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A kutyák is falkákban élnek (Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)

"Az egyik legfőbb különbség a kutya- és farkasfalkák között, hogy más a vezérfigura szerepe" - mondja Virányi. A kutyáknál sokkal nagyobb problémát jelent az úgynevezett mobbing, amikor többen összeállva szekálnak egy magányos állatot. "A farkasoknál ezt a vezérkan leállítja, míg a kutyáknál inkább ő is beszáll."

Bár tudományosan még nem támasztották alá, de a kutatók szerint további különbség, hogy a kutyák könnyebben gátolhatók, ami az emberi közegben fontos lehet. Ha úgy etetik őket, mint a farkasokat, hogy bedobnak hozzájuk egy darab húst, akkor azt a vezérkan könnyen monopolizálja, és a többiek ilyenkor meg sem próbálnak odajutni, hogy ne kerüljenek konfliktusba. "A farkasoknál ezzel szemben ezer dolog történik: jönnek, húzzák, kihívják azt az állatot, aki megszerezte a húst, és közben meg egy harmadik ellopja" - mondja a kutatónő.

Sok a genetikailag sérült farkas

A kutatók számára komoly problémát jelent a farkasok beltenyésztettsége. Az évek folyamán négy állatuk pusztult el, ebből három epilepsziás volt, míg a negyediket egy felfúvódással járó betegség vitte el. A jelenlegi farkasaik közül az egyik, Tatonga szintén epilepsziás, az új falkába bekerült két kanadai farkas, Kay és Wamblee pedig csontproblémákkal küzd. "Kezdjük megelégelni, hogy mindenhonnan genetikailag sérült állatokat kapunk" - mondta Virányi. "Más vadasparkok is kínlódnak azzal, hogy honnan tudnak egészséges állatokat beszerezni" - tette hozzá. Ezért elképzelhető, hogy előbb-utóbb mégis belefognak a tenyésztésbe.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK