Félméteres volt a legelső madár

Alapjaiban változtathatja meg a madarak törzsfáját egy most leírt ősmadár, mely a hajnalmadár nevet kapta. A genetikai vizsgálatok alapján a madárszerű repülés csak egyszer alakult ki a madarak evolúciója során.

Egy kisméretű, jó megtartású, tollakkal borított Theropodát fedeztek fel az északkelet-kínai Liaoning tartomány középső- és felső-jura rétegeiben (Tiaojishan Formáció). Az új maradvány kétségbe vonja az Archaeopteryx kulcsfontosságú pozícióját a madarak törzsfáján, mivel jelenleg ez az új lelet tekinthető a legkorábbi madárnak.

A Nature hasábjain leírt új faj az Aurornis xui nevet kapta. A nemzetségnév jelentése hajnalmadár, míg a fajnév Xu Xing paleontológusra utal, aki a tollas dinoszauruszok biológiájának és evolúciójának kutatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. A leírás alapjául egy kiváló megtartású, hiánytalan csontváz szolgált, melynél az összes csont az eredeti helyzetében őrződött meg.

Az Auornis xui tökéletes megtartású típuspéldánya a Yizhou Ősmaradvány és Geológia Park gyűjteményében Forrás: Nature

A valószínűleg felnőtt példányt képviselő ősmaradvány teljes hossza 51 centiméter. A koponya kissé rövidebb, mint a combcsont. A keresztcsont 5 csigolyából, a farok 30 csigolyából áll, emiatt a farka arányaiban hosszabb, mint a rokon csoportoknál. A mellső karok hosszúak, elérik a láb hosszúságának a 80%-át. Tollak lenyomatai megőrződtek a farok mentén, a nyak fölött, valamint a mellkas körül.

Az Aurornis xui rekonstrukciója (Masato Hattori nyomán) Forrás: Nature

A paleontológusok az eddigi legrészletesebb filogenetiai vizsgálatot végezték el a korai madarak és velük legközelebbi rokonságban álló dinoszauruszok körében (Paraves). Figyelembe vették az összes morfológiai (alaktani) jellemzőt, amit az egymásnak részben ellentmondó korábbi publikációk tárgyaltak (101 faj, 992 filogenetikai szempontból informatív tulajdonság).

A Tiaojishan Formációból előkerült Aurornis és a korábban leírt Anchiornis egyaránt a törzsfa legaljára került, azaz ezek a legrégebbi madarak. Az eredmények megerősítették, hogy a korábban legrégebbi madárnak tartott Archaeopteryx a madárszárnyúak (Avialae) csoportjába tartozik, míg a Troodontidae család a madárszárnyúak testvércsoportjaként jelent meg. A kínai középső- és felső-jurából ismert Epidendrosaurus, Epidexipteryx és Eosinopteryx nemzetségek szintén nagyon korai fajokat képviselnek, de az előző fajokat tartalmazó Eumaniraptora csoporttól elkülönülő ágra kerültek. Az eredmények azt mutatják, hogy a mellső végtagokkal hajtott, madárszerű repülés egyes korábbi elképzelésekkel szemben nem többször, hanem csak egyszer jelent meg a madarak evolúciós történetében.

Az Aurornis xui rekonstrukciója (Jonica nyomán) Forrás: Nature

Ez az átfogó filogenetikai elemzés azt mutatja, hogy a korai madárszárnyúak a mai Észak-Kína területén már a középső- és késő-jura során változatossá váltak. Az Archaeopteryx németországi jelenlétét figyelembe véve elmondható, hogy a korai madarak a jura időszak végén széleskörű elterjedést mutattak egész Eurázsia területén. Ezzel szemben a dromaeosauridák és a troodontidák szembetűnően hiányoznak Ázsiában a jura időszaki kőzetekből, és mindössze néhány izolált foguk ismert az európai késő-jurából is. Ugyanakkor a kréta időszak elejére jellemző északkelet-kínai Jehol faunában már változatossá váltak a dromaeosauridák (4 leírt és számos leírásra váró nemzetség). Itt a troodontidáknak már szintén 4 nemzetségét ismerjük, míg a madárszárnyúak csoportjában igazi evolúciós robbanás történt, több mint 30 leírt nemzetség megjelenésével.