Mennyire van a vérünkben a harc?

Sokan azt állítják, az embereknek vérükben van a háború. Finn kutatók szerint ez tévedés, a törzsi villongások zömében nem háborúkról, inkább egyedi leszámolásokról van szó.

Az elmúlt években számos antropológus és evolúcióbiológus arra az eredményre jutott, hogy a háború mélyen gyökerezik az emberi múltban. Ennek oka részben az, hogy a csimpánzok is hasonló, csoportok közötti erőszakot mutatnak. Ez arra utal, hogy ez a viselkedés közös eredetű legközelebbi rokonainkkal.

A nézet képviselői arra is rámutatnak, hogy a háború megszokott a ma élő vadászó-gyűjtögető társadalmakban - különösen békétlen törzsek élnek Amazóniában -, így valószínűleg előfordult az ősi emberi társadalmakban is.

Douglas Fry és Patrik Soderberg, a finnországi Åbo Akademi Egyetem két kutatója elhatározta, hogy pontot tesz a vita végére. Az 1960-as években létrehozott, széles körben használt etnográfiai atlasz adatait használva 21 nomád, vadászó-gyűjtögető népcsoport háborús szokásait elemezte. Olyan csoportokat választottak, amelyek ott telepszenek meg, ahol a legkedvezőbbek a körülmények, nincsenek állataik, és nincs társadalmi rangsor. Szerintük ezek hasonlítanak a legjobban az ősi embercsoportokra.

Törzsi háború Pápuán Forrás: AFP/Tjahjono Eranius

Rengeteg - a legkorábbi a 17. századból, a zömük a 19-20. századból származó - feljegyzést áttanulmányozva feljegyezték a törzseknél előforduló erőszakos haláleseteket. Ezeket aztán aszerint osztályozták, hogy hány ember vett részt bennük, és kik voltak azok. A feljegyzések között szerepeltek olyan események, mint hogy egy férfi megölte riválisát egy nőért, bosszú egy korábbi halálesetért, illetve kívülálló személyek, például hajótörött tengerészek lemészárlása.

A kutatók úgy találták, hogy szinte minden társadalomban csak ritkán fordultak elő erőszakos halálesetek, és ezek inkább gyilkosságok voltak, semmint háborúk. A 21 vizsgált csoport közül 20-ban az emberöléseknek csupán 15 százaléka fordult elő különböző csoportok között. Az egyetlen kivételt az Észak-Ausztráliában élő tiwi népcsoport képviselte, ahol gyakoriak voltak a csoportok közötti villongások és emberölések.

A vizsgálatokból a kutatók arra következtettek, hogy a háborúskodás ritka ezekben a primitív társadalmakban, és csak az összetettebb, néhány ezer éve kialakult társadalmak kialakulása után vált gyakorivá. Ebből következően a háborúskodás csak csekély szerepet játszhatott az emberi evolúcióban.

Sokan nem értenek egyet Fry és Soderberg véleményével. A kritikusok szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a kutatók kizárólag anekdotikus (elbeszélt) adatokra támaszkodtak kutatásaiknál, és nem végezték el a halálokok módszeres felmérését. Az elbeszélők pedig nem biztos, hogy minden lényeges körülményt megemlítettek.

Másik probléma, hogy a kutatók csak a nomád gyűjtögetőkre koncentráltak, és nem vizsgálták a letelepedett vadászó-gyűjtögető társadalmakat. Pedig a letelepedett gyűjtögetők valószínűleg a leggazdagabb élőhelyeket foglalták el, így sokkal valószínűbb, hogy háborúba keveredjenek a terület birtoklásáért, mondta Richard Wrangham, a Harvard antropológusa. Ő és sok társa tehát kitart amellett, hogy a háborúzás ősi viselkedés, amely igenis nagy szerepet játszott az emberi társadalmak evolúciójában.