Tíz alapszagból állnak össze az illatok

A tíz kategória tükrözi a világ számunkra fontos tulajdonságait, például a veszélyeket és az élelmet.

Számítógépes módszer segítségével igyekezett lefaragni a szagokat az alapvető építőkockákig két amerikai kutató, Jason Castro (Bates College) és Chakra Chennubhotla (Pittsburgh-i Egyetem). A PLoS ONE folyóiratban megjelent cikkükben leírják, hogy 144 szagot vizsgáltak, és ezeket 10 kategóriába tudták sorolni. A javasolt kategóriák a következők:

• jó illatú
• fás/gyantás
• gyümölcsös (nem citrusos)
• vegyi
• mentás/borsmenta
• édes
• pattogatott kukorica
• citrom
• orrfacsaró
• rothadó

Castro azt mondta, azért létezik ez a 10 alapvető kategória, mert ezek tükrözik a világ fontos tulajdonságait, a veszélyt, az élelmet és így tovább. „Ha ismerjük ezeket az alapvető kategóriákat, akkor elkezdhetünk gondolkodni a szagok felépítésén.”

Forrás: AFP/Carl de Souza

Castro még hozzátette, hogy fontos lenne elkezdeni az elmélet tesztelését összetettebb illatokon, például parfümökön és a mindennapi szagokon. A kutató szerint a valóságban bármilyen természetes szag nagy valószínűséggel összetett keverék - a tíz különböző kategória elegye.

A szaglás nem csupán számos állat, de az ember számára is alapvető élettani működés. Szaglás hiányában nem tudjuk felismerni a veszélyes (például romlott) ételeket, nem veszünk idejében észre egyes vészhelyzeteket (mondjuk egy kezdődő tűz füstjét). Az érzőműködések közül azonban a szaglás az, amelynek élettani és genetikai háttere csak nemrég tisztázódott. Ez jórészt két kutató, Richard Axel (Howard Hughes Medical Institute, Columbia University, Hammer Health Sciences Center, New York, USA) és Linda Buck (Fred Hutchinson Cancer Research Center Seattle, USA) munkásságának eredménye. Ők a szaglással kapcsolatos kutatásaikért 2004-ben kaptak Nobel-díjat.

Egy asszony húst szagolgat Minszkben Forrás: AFP/Victor Drachev

A kutatók 1991-ben közösen tették közzé azt az alapvető tanulmányt, amelyben a szaglásban szerepet játszó receptorokhoz (érzékelő molekulákhoz) kapcsolódó mintegy ezer gént írtak le. E meglepően nagy géncsalád összes génünknek körülbelül 3%-át teszi ki. Kutatásaik során kiderült, hogy ugyanennyi típusú szaglóreceptor létezik, amelyek a szaglásban szerepet játszó sejteken (receptorsejteken) foglalnak helyet. Minden sejt csak egyféle receptort hordoz, és mindegyik receptortípus csak kevés különböző (szerkezetileg hasonló) illatanyag érzékelésére képes. A szaglást biztosító sejtek éppen ezért erősen specializálódtak néhány illatanyagra.

A legtöbb illat mögött többféle illatanyag-molekula egyszerre van jelen, és minden illatanyag-molekula-típus különböző receptorokat aktivál. A létrejött elektromos jelek eljutnak az agy megfelelő területeire, és a jelek kombinációjából jönnek létre azok az "illatmintázatok" az agykéregben (talán színes mozaikokhoz lehetne hasonlítani őket), amelyeket agyunk képes memorizálni, és későbbi inger esetén azonosítani. Mintegy tízezer ilyen "mozaikot" tudunk felismerni, azaz körülbelül tízezer illat (illetve szag) felismerésére vagyunk képesek.

Parfümmúzeum Párizsban Forrás: AFP/Kenzo Tribouillard

A szaglással foglalkozó kutatók erősen szkeptikusak Castro és Chennubhotla eredményeit illetően. Tim Jacob, a Cardiffi Egyetem szaglásszakértője elmondta, hogy már az 1950-es években élt egy kutató, név szerint John Amoore, aki hétféle szagkategória felállítását javasolta a molekulák alakja és mérete alapján. Végül visszavonta elméletét, amely azonban sok hasznos gondolat kiindulási alapjává vált. „Biztos vagyok benne, hogy Castro és munkatársa cikke is sok hasznos elképzelés megalkotására ösztönöz majd” - mondta Jacob.