Egy állat, amely másképp látja a világot

sáskarákok
Odontodactylus scyllarus
Vágólapra másolva!
Az embernek elég háromféle, de a legtöbb állatnak sem kell négynél többféle színérzékelő receptor, hogy pompás színekben lássa a világot. A sáskarákok viszont nem elégednek meg tizenkettőnél kevesebbel. Korábban azt hitték, emiatt ők látják a legszínesebben a környezetet, de most kiderült, hogy másra kellenek.
Vágólapra másolva!

A sáskarákok a rákok külön rendjébe, a fogólábú rákok (Stomatopoda) közé tartoznak. Az akár 30 centiméteres hosszt is elérő ragadozó rákok neve onnan ered, hogy az egyik állkapcsi pár lábuk az evolúció során nagyon hasonlóvá alakult az imádkozó sáskákéhoz. Ezzel kapják el zsákmányukat, a közelükbe tévedő halakat. A mediterrán vizektől a trópusi tengerekig majdnem 400 fajuk fordul elő.

A sáskarákok legfőbb különlegessége az összetett szemük. Az ízeltlábúak közül nekik van a legélesebb látásra alkalmas, ráadásul nyeleken mozgatható szemük. De még ezzel sem elégednek meg: a szemükben 16 féle fényérzekelő sejt (fotoreceptor) található, ezek közül 12 a színlátásért felel.

Odontodactylus scyllarus sáskarák Forrás: Roy L. Caldwell

A legtöbb színlátó állat szemében általában négy (maximum hét), különböző színekre érzékeny receptorsejt található. Az ember szemében csupán háromféle (sárgászöld, vörös és kék-zöld) színérzékeny receptorsejt (csap) van. Vajon mi szüksége a sáskarákoknak ilyen sokféle színérzékelő receptorra?

Hanne Thoen és munkatársai, az ausztrál Queenslandi Egyetem kutatói a sáskarákok látását vizsgálva felfedezték, hogy a rákok egyedülálló, eddig még nem dokumentált színérzékelő rendszert használnak. Eredményeiket a Science-ben tették közzé.

Gonodactylus smithii Forrás: Roy L. Caldwell

A kutatók különböző színekkel társították a jutalmul adott ennivalót, és felfedezték, hogy a sáskarákok - meghökkentően sokféle fotoreceptorsejtjeik ellenére - nem is tudják olyan könnyen megkülönböztetni a hasonló színeket. Képtelenek például különbséget tenni a világos narancssárga és a sötétsárga szín között. Ennek ellenére a sáskarákok villámgyorsan képesek felismerni az alapszíneket, és ehhez jóval kevesebb agykapacitást használnak, mint az ember vagy más állatok.

Ennek az lehet az oka, hogy a sáskarákok 12-féle, más-más színre hangolt fotoreceptora már a szemben képes elkülöníteni egymástól az alapszíneket. Az ember és más állatok szemével ellentétben - amely a jeleket először az agyba küldi összehasonlítás céljából - a sáskarákok szeme képes kikerülni ezt a lépést, és szinte azonnal megkülönböztetni a színeket.

A Lysiosquillina sulcata éppen csak elhibáz egy halat Forrás: Roy L. Caldwell

A kutatók szerint ez az ügyes megoldás előnyt jelenthet a sáskarákok túlélése szempontjából a korallszirtek rendkívül színes, de egyúttal rendkívül veszélyes, ragadozóktól és zsákmányállatoktól hemzsegő világában.