Fű alatt kezdődött a kommunista uralom Magyarországon

2014.02.02. 08:31

Az 1945-ös választási hidegzuhany nem sokat jelentett: a szovjetek hátszelével nyomuló kommunisták kulcspozíciókat szereztek az új magyar kormányban. Övék lett a belügy és a gazdaság irányítása is.

A magyar állam működése 1944-1945 telén lényegében megszűnt, mivel a második világháború utolsó hónapjaiban Magyarország a szovjet és a német hadsereg hadműveleti területévé vált. A németek által megszállt területeken a korábbi, 1944 előtti magyar állam intézményeinek maradványai működtek a németek által hatalomra segített nyilasok vezetésével. A szovjet fennhatóságú területeken pedig 1944 decemberében elkezdődött az új magyar államiság megszervezése. Magyarország lényegében nem volt más, mint földrajzi fogalom, hiszen sem a német hatalom alatti nyugati országrészben még vegetáló régi, sem a szovjetek bábáskodásával megszülető új kormányzat nem gyakorolt valódi hatalmat.

1945 tavaszán a németek teljes vereséget szenvedtek, s velük együtt enyésztek el az 1945 előtti magyar államiság utolsó maradványai is. A kor politikusaira az a feladat várt, hogy a helyi, megyei és országos szinten egyaránt megsemmisült magyar állam intézményeit újra létrehozzák, egyúttal kialakítsák az új állam működésének elvi alapjait is. Mindezt pedig egy romokban heverő, szuverenitásában erősen korlátozott országban kellett véghezvinniük.

Függetlenség nélkül

Magyarország a második világháborúból vesztesként került ki. Ez a tény sokáig meghatározta az ország mozgásterét, hiszen az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) hoztak létre, aminek fő feladata az volt, hogy ellenőrizze a fegyverszüneti egyezmény betartását. A SZEB rendkívül tágan értelmezte a a feladatkörét, így lényegében az ország sorsát érintő bármilyen fontos ügyben – például gazdasági kérdésekben, pártok alapításában, még a nemzetgyűlés összehívásában is – döntő jelentőségű volt a szava. Még a sajtótermékeket is cenzúrázhatta, és ellenőrizhette a postaforgalmat.

A budapesti Hattyú utca a Széna tér felé nézve, balra a Fiáth János utca torkolata (1945)Forrás: Fortepan

A SZEB tagjai között jelen voltak a győztes országok, így a franciák, az amerikaiak, a britek és a szovjetek képviselői is. A győztes szövetségesek megállapodásának értelmében azonban minden vesztes országban az a hatalom adta a SZEB elnökét, amelyik az adott országban a hadműveleteket folytatta. Ez Magyarország esetében a Szovjetunió volt, ami Churchill és Sztálin 1944. októberi tárgyalásainak értelmében amúgy is saját érdekszférájaként kívánta kezelni az országot. A SZEB elnökének különlegesen széles jogköre volt: a magyar kormány például csak rajta keresztül érintkezhetett hivatalosan a többi győztes hatalom képviselőjével, akik így gyakran nem is voltak megfelelően tájékozottak a magyar ügyekben, beleszólási joguk pedig minimális volt. A SZEB működése Magyarország szuverenitásának formális helyreállításáig, vagyis a párizsi békeszerződés 1947. évi végleges érvénybe lépéséig tartott.

Az elnöki posztot betöltő Kliment Vorosilov tábornok kezében így lényegesen nagyobb hatalom összpontosult, mint bármelyik magyar politikuséban, hiszen Vorosilovnak lényegében jogában állt utasítani akár a magyar miniszterelnököt is. A SZEB elnökeként hűségesen képviselte a Moszkvában megfogalmazott főbb célokat. Moszkva fő célként már 1945-ben az ország szovjet típusú átalakítását tűzte ki célul, ám a nyugati hatalmak követeléseinek engedve még nem adták át a kizárólagos hatalmat a kommunistáknak. Csak távlati célként tűzték ki a teljes kommunista hatalomátvételt, ám mindent megtettek azért, hogy a kommunisták minél nagyobb befolyást szerezzenek.

A magyar állam újjászervezése

A helyi közigazgatás korábbi vezetői közül sokan – kényszerből vagy önként – a visszavonuló német csapatokkal együtt távoztak. Szükségessé vált tehát a helyi igazgatás újjászervezése, ami a hatalmi űrben először a helyi tekintélyekből szerveződő nemzeti bizottságok formájában valósult meg. December folyamán a keleti országrészben országgyűlési képviselőket is választottak: a nyílt szavazások vagy képviselőválasztó népgyűlések a konszolidált körülmények között megtartott demokratikus választások minden szokásos elemét nélkülözték, általában közfelkiáltással választották meg a jelölteket.

A szovjet Első Lovashadosztály Forradalmi Haditanácsa, balról a harmadik Kliment Vorosilov (1940. szeptember 1.)Forrás: AFP/RIA Novosti

A megválasztott képviselőkből már 1944. december 21-én összeült Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A gyűlésben a Horthy-korszakban kulcsszerepet játszó pártok képviselői nem foglalhattak helyet, így a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt képviselői alkották a 230 fős testület döntő többségét. A szovjet befolyás erősen közrejátszott abban, hogy a korábban betiltott, így szinte ismeretlen Kommunista Párté volt a legtöbb képviselői hely (35%). Az országnak ekkor már két parlamentje is volt, hiszen Sopronban még ülésezett az 1939-ben megválasztott országgyűlés nyilasok által uralt maradéka.

Dálnoki Miklós Béla vezérezredes vezetésével másnap megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, aminek összeállításakor a szovjet kormány ügyelt arra, hogy látszólag koalíciós jellegű legyen, de valójában a kommunista párt erős befolyást szerezzen. A kommunistákat az is erősítette, hogy képviselőjük jelen volt az államfői jogköröket ideiglenesen gyakorló Nemzeti Főtanácsban is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ráadásul december 22-én berekesztette ülését, és Vorosilov csak 1945 szeptemberében engedélyezte újra, hogy az addigra a nyugati országrész képviselőivel kiegészített testület újra összeüljön. A parlament szerepét egy szűkebb testület, az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága vette át, ahol szintén erős volt a Kommunista Párt befolyása.

Az „ideiglenesség” vége

1945 áprilisának végére befejeződtek a harcok Magyarország területén. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Budapestre költözött, és a SZEB, vagyis gyakorlatilag a szovjet kormány egyetértésével sorra alkotta sorsdöntő jelentőségű rendeleteit, köztük például a radikális földreformról, a népbíráskodásról és a korábbi közigazgatási rendszer helyreállításáról szólót. A szerveződő politikai pártok egyik fontos célja az volt, hogy véget vessenek az „ideiglenesség” korszakának, vagyis országos választásokkal hozzanak létre legitim parlamentet és kormányt, ami ráadásul annak is előfeltétele volt, hogy a nyugati hatalmak elismerjék az új Magyarországot. A választást főként a kommunisták és Vorosilov SZEB-elnök sürgették abban a reményben, hogy a munkáspártok – kihasználva a szovjet hátszél adta előnyöket – elsöprő, akár 70%-os győzelmet arathatnak még egy viszonylag szabad választáson is.

Földosztás a háború utánForrás: AFP/RIA Novosti

A választás 1945. november 4-én látszólag demokratikus keretek között zajlott le. Először tartottak választásokat Magyarországon általános választójog alapján: húsz év fölött mindenki szavazhatott, a nők is, vagyoni vagy műveltségi feltétel nem volt. A választást megelőző kampányban összességében szabadon fejthették ki a pártok a nézeteiket, a titkos választáson pedig valóban szabadon nyilváníthattak véleményt a választók. A korábbi szokásoktól eltérően ezúttal nem egyéni jelöltekre, hanem listákra lehetett szavazni, ami nagyjából arányos végeredményt hozott: az 57,02%-ot szerző Független Kisgazdapárt például a mandátumok 58,2%-át szerezte meg. A választás összességében demokratikus jellegét az is jelezte, hogy hiába kaptak nagy támogatást a szovjetektől a kommunisták, mégis a Kisgazdapárt aratott fölényes győzelmet. A Kisgazdapárt győzelmének egyik oka egyébként a női szavazók megjelenése volt. A hadifogság és a nagy emberveszteség miatt többségben voltak a sokszor először szavazó asszonyok, akik szavazataikkal a férfiaknál jóval nagyobb arányban támogatták a Kisgazdapártot. Ennek oka vélhetően a Kisgazdapártnak a családot középpontba állító választási programja volt.

A Kisgazdapárt győzelmének másik oka a választás azon nem demokratikus sajátosságában rejlett, hogy a Vorosilov vezette SZEB korlátozta a választáson részt vevő pártok számát. A Horthy-rendszer alatt bármilyen formában a hatalom közelébe jutó párt például egyáltalán nem indulhatott, így a Kisgazdapárt képessé vált arra, hogy egyfajta gyűjtőpárttá válva megszerezze a jobboldali-konzervatív szavazók támogatását. A kommunisták csalódottak voltak: a szavazatok 16,96%-át szerezték meg, míg a szociáldemokraták 17,4%-ot kaptak.

Ellenzék nélküli kényszerű nagykoalíció

A választás politikai folyamatának leginkább antidemokratikus sajátossága azonban az volt, hogy a megalakuló új kormány nem tükrözte a választási eredményeket. A miniszterelnöki posztot ugyan a kisgazda Tildy Zoltán kapta meg, a kormány azonban négypárti koalícióként alakult meg. Ez a Szovjetunió Vorosilov SZEB-elnök által képviselt határozott akarata volt, ami ráadásul eredeti követelésüknél lényegesen enyhébb feltételt jelentett. Eredetileg ugyanis azt akarták, hogy a pártok közös listán induljanak, és előzetesen alkudjanak meg a mandátumok arányairól. A koalíciós kormányzás folytatását a pártok ráadásul már a választás előtt nyilvánosan megígérték, így a választás tétje valójában az volt, melyik párt milyen erőt képvisel majd a kormányban. Jellemző, hogy a kormány többsége így 95% volt a parlamentben, ellenzék lényegében nem is működött.

Tildy Zoltán 1946. február 1. és 1948. augusztus 3. között volt köztársasági elnökForrás: MTI

A megalakuló új kormány végképp nem tükrözte a parlamenti arányokat: az abszolút többséget szerző Kisgazdapárt csak a miniszteri tárcák felét kapta meg, a másik három koalíciós párt – a szociáldemokraták, a kommunisták és a parasztpártiak – kapták a másik felét. A kommunisták ráadásul fontos tárcákat kaptak: az ő irányításuk alá került a Belügyminisztérium révén a rendőrség is. A kisgazdák mozgásterét tovább szűkítette, hogy Vas Zoltán kommunista politikus vezetésével létrehozták a Gazdasági Főtanácsot, ami lényegében minden fontosabb gazdasági kérdésben döntésre volt jogosult.

A magyar állam újjászületésének folyamatát a köztársaság kikiáltása zárta 1946. február 1-jén. Köztársasági elnöknek a kisgazda miniszterelnököt, Tildy Zoltánt választották meg, miniszterelnöki posztjára a szintén kisgazda Nagy Ferenc került. Látszólag tehát működött a demokrácia: a két legfontosabb posztot a választáson toronymagasan győztes párt szerezte meg. Számos körülmény korlátozta azonban a Kisgazdapárt hatalomgyakorlását: a parlament feladatát gyakran a pártvezéri vagy pártközi értekezletek töltötték be, ahol a pártok egyenlő arányban képviselték magukat, így a Kisgazdapárt nem tudott élni parlamenti fölényével. A közigazgatás alacsonyabb szintjein – így például a városi polgármesterek körében, a rendőrség tisztikarában vagy a vezető megyei tisztviselők között – már erős többségben voltak a szociáldemokraták és a kommunisták.

A megszülető magyar demokráciának tehát kezdetektől fogva erős fogyatékosságai voltak, ami leginkább a már ekkor is erős szovjet befolyásnak volt köszönhető. Sztálin ekkor még a Bulgáriában vagy Romániában folytatott politikájától eltérően nem akart azonnali kommunista hatalomátvételt Magyarországon. Célja az volt, hogy olyan rendszert hozzon létre, ami látszólag demokratikus, valójában azonban erősen a kommunisták befolyása alatt áll. Az eredmény rövid távon a társadalom minden korábbinál erőteljesebb átpolitizálása lett, néhány év múlva pedig a hidegháború kezdetén az 1945-ben kialakult rendszer jó kiindulópontul szolgált a Kommunista Párt diktatúrájának megteremtéséhez.