Ne ölje meg az újonnan felfedezett fajokat!

Az Atelopus varius békáról úgy hitték 1991-ben kihalt. Tíz év múlva újra felfedezték Costa Rica-ban

Ma az a megszokott gyakorlat egy új állatfaj felfedezésekor, hogy a faj egy vagy több példányát megölik, kipreparálják és tárolóba teszik. Ezen a káros eljáráson kívánnak változtatni brit és amerikai kutatók azzal, hogy csak nagy felbontású képeket, hangfelvételeket, illetve DNS-mintákat tárolnának egy adott fajról, magát az eredeti példányt nem.

A globális klímaváltozás és a gyorsan eltűnő élőhelyek idején talán az eddigieknél is fontosabb megerősíteni egy kihaltnak vélt faj újrafelbukkanását, vagy egy új faj létezését. A terepi biológusok hagyományosan példányokat gyűjtenek a terepen, hogy megkülönböztessék az állatfajokat, illetve hogy megerősítsék, valóban léteznek a szabad természetben.

Az Arizonai Állami Egyetem és a Plymouth-i Egyetem meg akarják változtatni a biológusok gondolkodásmódját a típuspéldányok begyűjtésével kapcsolatban. Azzal érvelnek, hogy a jelenlegi gyűjtési gyakorlat kiemelt veszélyt jelent az amúgy is sérülékeny, esetleg a kihalás szélén táncoló állatpopulációk számára.

Az Atelopus varius békáról úgy hitték 1991-ben kihalt. Tíz év múlva újra felfedezték Costa Rica-ban Forrás: Robert Puschendorf

Ben Minteer és munkatársai azt javasolják a Science legújabb számában megjelent cikkükben, hogy fel kellene hagyni a jelenlegi gyűjtési és fajleírási szokásokkal, helyettük a modern technikát kellene alkalmazni. Szerintük elegendő lenne nagy felbontású fényképeket, esetleg hangfelvételeket készíteni a leírásra váró fajokról, illetve olyan mintavételi technikákat alkalmazni, amelyek nem okoznak sérülést az élőlényeknek. Például a bőr mintavevő pálcával való óvatos végigsimításával elegendő anyagot lehetne begyűjteni a DNS-vizsgálatokhoz.

Ezek az alternatív módszerek ugyanolyan részletesek és megbízhatóak lehetnek, mint a típuspéldányok begyűjtése, de nem veszélyeztetnék még jobban a fajok fennmaradását.

A szerzők azt is megemlítik, hogy a módszereket már használták a gyakorlatban is fajok meghatározására. Így azonosították például az Indiában felfedezett Bugun liocichla nevű madarat.