Kelj fel, és ne félj! II. János Pál két csodatétele

II. János Pál pápa, szentté avatás, csoda, illusztráció
A woman looks at images of Pope John Paul II, that will be canonized next Sunday, during the Pope Francis' weekly general audience on April 23, 2014. PHOTO / ALBERTO PIZZOLI
Vágólapra másolva!
Vasárnap szentté avatták XXIII. János és II. János Pál pápát Rómában. A szentté avatásnak többek között a csodatétel is a feltétele. Mi számít csodának, hogyan bizonyítják, hogy valóban megtörtént-e, és miért izgalmasabbak a régi csodák?
Vágólapra másolva!

A katolikus egyház akkor beszél csodáról, ha a természet ismert törvényeinek ellentmondó, vagy azok segítségével nem megmagyarázható esemény következik be, amely így kizárólag Isten műve lehet. A szentek és a boldogok tehát valójában nem létrehozzák a csodát, hanem közbenjárnak Istennél a csoda létrejöttéért. Számukra a tanítás szerint a közbenjárás azért lehetséges, mert erős hitük révén közelebb állnak Istenhez az átlagembernél. Éppen ezért válhat a csoda hitük erejének bizonyítékává, aminek leírása és dokumentálása a szentté avatási eljárás egyik fő célja.

II. János Pál pápát vasárnap avatták szentté Rómában Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

A csoda nem az egyetlen feltétel a bonyolult szentté avatási eljárás sikeres lezárásához. Először ugyanis a jelölt egyházmegyéjében igazolni kell, hogy az illető valóban példamutató, kiemelkedő életet élt, és tanúságot tett hitéről. Amikor gondos dokumentálás és tényfeltárás után bizonyítottá vált a valóban példás életvitel, a jelenlegi szabályozás szerint egy csoda bizonyítására van szükség a boldoggá avatáshoz, és egy másikra a szentté avatáshoz. Egyedül a hitükért vértanúhalált szenvedők esetében tekintenek el az első csodától.

A csodákat aprólékos eljárás keretében vizsgálják, és nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük. Először is be kell bizonyítani, hogy az eset minden kétséget kizáróan megtörtént, másrészt pedig egy tudományos bizottság dönti el, hogy jelenlegi ismereteink szerint nincs semmilyen racionális magyarázat a bekövetkezett eseményre. Harmadrészt pedig egy hittudósokból álló bizottság azt vizsgálja, hogy kizárólag a szentté avatási eljárásban vizsgált személy közbenjárására következett-e be a csoda. Ha valaki például úgy gyógyult meg, hogy több szenthez is imádkozott segítségért, nem bizonyítható, hogy valójában ki segített.

Régen több és érdekesebb csoda volt

A csodák a kereszténység születése óta fontos szerepet játszanak a hitéletben. Az Újszövetség például Jézus sok csodájáról számol be, amelyek jellegükben megelőlegzik a középkori szentekhez fűződő eseményeket, hiszen Krisztus is csodás gyógyításokkal, halottak föltámasztásával, vagy éppen a természet erői fölötti uralommal – például a víz borrá változtatásával – igazolta Isten erejét. A középkor hajnalán a IV. században Szent Ágoston volt az első, aki komolyan foglalkozott a csodákkal, amikor élete utolsó éveiben elkezdte összegyűjteni az egyházmegyéjében bekövetkezett csodálatos gyógyulásokat.

Szent Ágoston felfogása a csodákról különbözött az egyház mai álláspontjától, hiszen ő a csoda pszichológiai oldalára, az esemény szemlélőjére helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint akkor történik csoda, ha valami számunkra váratlan történik, a váratlan fölötti döbbenetünk pedig elvezetheti az embert Istenhez. Szerinte a csoda nem a természet törvényeivel szemben bekövetkező esemény, hanem csupán a természet általunk ismert rendjétől különbözik. Ebből az következik, hogy nem annyira különleges esemény egy csoda bekövetkezte, hiszen minden esemény létrejöttében Isten akaratát kell látnunk, az pedig csak az ember gyarlósága, ha nem érti az adott esemény okait.

A 13. században aztán Aquinói Szent Tamás más nézeteket fogalmazott meg a csodákról: a hangsúlyt magára az eseményre helyezte, ami akkor tekinthető csodának, ha különbözik a természet megszokott rendjétől, azon túl van. Ha ez igazolható, akkor szükségszerűen isteni eredetűnek kell lennie az adott eseménynek, hiszen egyedül Isten képes fölfüggeszteni a természet törvényeit. Szent Tamás nézete szerint a természet törvényeitől való eltérés objektív eszközökkel igazolható, például ha a semmiből valami jött létre. Ez a nézet lett a későbbiekben és a modern korban is a szentté avatási eljárások során a csodák bizonyításának alapja.

II. János Pál boldoggá avatási szertartása 2011-ben Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

A középkori szentek legendái teli vannak igazán izgalmas eseményekkel. Tömegével maradtak fenn leírások a szentek ereklyéi közelében bekövetkezett varázslatos felgyógyulásokról, soha oszlásnak nem induló holttestekről, ám a legtöbb szenthez ezeknél érdekesebb történetek is fűződnek. Szent László királyunk például a legenda szerint úgy szüntette meg a pestisjárványt, hogy isteni sugallatra kilőtte nyilát, és az általa eltalált növény kiváló ellenszernek bizonyult a betegség ellen, máskor pedig úgy szüntette meg az éhínséget, hogy imádsága hatására szelíd szarvasok és bivalyok csordája jelent meg táborában, amiket aztán jóízűen elfogyasztottak. A följegyzések szerint a Kr. u. 8. század elején az itáliai Lancianóban még az is előfordult, hogy a mise során az ostya és a bor valóban emberi hússá és vérré változott.

A modern kor csodái

A 19-20. század fordulatot hozott a csodák megítélésében. A tudomány fejlődésével egyre több eseményt tudtak megmagyarázni, és sokan úgy látták, hogy egyes középkori eseményeket is csupán azért tekinthettek csodának, mert még nem állt rendelkezésre elegendő tudás a racionális magyarázathoz, másrészt pedig nem volt kellően megbízhatóan dokumentálva az egyes szentek életútja, így gyakran keletkezhettek alaptalan mendemondák is. A csodák ugyanakkor részei maradtak a szentté avatási eljárásnak, ám „tematikájuk” erősen beszűkült.

A 20. században szentté avatott személyek esetében kizárólag megmagyarázhatatlan gyógyításokban véghezvitt közbenjárásukat fogadták el csodaként az eljárás során. A 20. századi eljárások során ugyanis kiemelten fontossá vált a támadhatatlan bizonyítás és dokumentáció. Az orvosi szakmában alapvető jelentőségű az egyes betegek állapotának és kezelésének pontos rögzítése, így a szentté avatási eljárások során ezeket a precízen vezetett dokumentumokat kiválóan lehet használni. A csoda akkor a leghitelesebb, ha valaki olyan betegségből gyógyult föl egy szent közbenjárására, amire egyáltalán semmilyen gyógymód nem ismert. Az orvosok pedig valóban találkoznak olyan gyógyulásokkal, amelyekre nincsen magyarázat, így a szentté avatás szigorú feltételeinek megfelelő eseteket is tudnak találni az eljárás során.

A 20. század egyébként éppúgy nem mentes az egészen rendkívüli eseményekről szóló beszámolóktól, mint a korábbi évszázadok. Pietrelcinai Szent Pio atya (1887-1968) például a feljegyzések szerint képes volt egyszerre két helyen lenni, stigmái voltak, olvasott gyóntatás közben a hívők gondolataiban, más esetekben pedig a rendelkezésre álló kenyér mennyiségét sokszorozta meg. A szentté avatási eljárás során mégis „csak” két megmagyarázhatatlan gyógyítást „írtak jóvá” neki. Saint Charbel Makhluf (1828-1898) hasonlóan járt: hiába dokumentálták, hogy teste sértetlen maradt halála után évtizedeken át, a szentté avatási eljárásban neki is csodálatos gyógyítást fogadtak el. A stigma, a levitáció és a többi különleges eset természetesen bekerült a szentté avatási eljárás során keletkező dokumentumokba, és bizonyító erejűek a szent életének megítélését illetően, ám hivatalosan nem tekinthetőek bizonyított csodának.

Vasárnap XXIII. János pápát is szentté avatta az egyház (balra) Forrás: AFP/Tiziana Fabi

Még a hitükért vértanúságot szenvedett szentek esetében is varázslatos gyógyulást bizonyítottak. Kolbe atyát azért avatták először boldoggá, majd szentté, mert miután politikai okokból az auschwitzi koncentrációs táborba zárták, önként vállalta egyik rabtársa helyett a kiéheztetéssel járó halálbüntetést. Ebben az esetben csak a szentté avatáshoz volt szükség a csodálatos gyógyítás bizonyítására, ám az eljárás így is vitát váltott ki: sokan kétségbe vonták, hogy valóban a hit elleni gyűlölet okozta-e Kolbe atya halálát, ami pedig feltétele a mártíromság bizonyításának. A 20. század másik híres vértanúszentje Goretti Szent Mária (1890-1902) volt, akit 12 éves korában meg akart erőszakolni egy férfi, ám ő inkább a halált választotta, semmint hogy hitét meggyalázva bűnt kövessen el. Az ő esetében is később egy megmagyarázhatatlan gyógyítást igazoltak csodaként, és ő volt az első szent a történelemben, akinek szentté avatásán édesanyja jelen lehetett.

A modern korban a csodák igazolása gyakran tűnik formaságnak az eljárás során, hiszen a szentté avatási eljárás valódi oka nem a csoda bekövetkezte, hanem a jelölt valóban példamutató élete, cselekedeteiben megmutatkozó erős hite és a hívők körében meglévő népszerűsége. Ha pedig egy népszerű, szent életű személyhez sokan imádkoznak közbenjárásért esedezve, előbb-utóbb a fent leírt értelemben bizonyítható csoda is bekövetkezik, miként az történt II. János Pál esetében is.

A hit ereje

Számos kutatás alátámasztja, hogy a pozitív gondolatoknak, hitnek, az imának, vagy a meditációnak tényleges élettani hatása van. Mélyen vallásos, előrehaladott tüdőrákos betegek például jobban reagálnak a kemoterápiára, és tovább élnek, de a gyakorló hívők körében alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, vagy a depresszió kockázata, illetve erősebb az immunrendszerük is. Ennek hátterében részben az áll, hogy a mély hit enyhíti a stresszt, így azoknak a betegségeknek a gyakorisága, amelyek kialakulásában meghatározó szerepe van a stresszhormonoknak, alacsonyabb a vallásos közösségekben.

II. János Pál csodái

II. János Pál esetében – mint minden tanúságtevőnél – két csodát igazoltak a szentté avatási eljárás során. Az első csoda egy francia apácához, a most 52 éves Marie Simon-Pierre-hez kötődik, aki 2005-ben a Parkinson-kórból gyógyult fel II. János Pál pápának köszönhetően. A nőnél 2001 júniusában diagnosztizálták a Parkinson-kórt. A betegség az egész baloldalát érintette, ami azért volt különösen megterhelő számára, mert balkezes volt. A betegség lassú előrehaladást követően 2005 áprilisától állapota romlása egyre gyorsabb lett: ekkor már nem tudott írni, vezetni, és nagy nehézséget okozott a járás is számára.

Marie Simon-Pierre Forrás: AFP/Gerard Julien

A szenvedésben a szintén Parkinson-kórban szenvedő II. János Pál példája adott számára erőt, ezért különösen letörte a pápa halála. Az apáca azonban feljebbvalója tanácsára halála után is imádkozott II. János Pálhoz, és két hónappal később hirtelen javulás állt be állapotában. Egy belső hang 2005. június 2-án azt sugallta, hogy kezdjen el írni, és az addigra olvashatatlanná vált írása hirtelen újra egyenletes lett. Másnap pedig elbeszélése szerint úgy ébredt, hogy érezte: teste megváltozott, meggyógyult.

A másik csoda egy Costa Rica-i nőhöz fűződik, aki agyi aneurizmában szenvedett. Floribeth Mora Diaznak súlyos fejfájása volt, és arca is részben lebénult. Orvosa azt mondta, hogy az aneurizma nem műthető, napjai meg vannak számlálva. Az ötvenéves, 4 gyerekes nő 2011 májusában II. János Pál pápa boldoggá avatását nézte a tévében, és közben betegen az ágyban fekve imádkozni kezdett hozzá felépüléséért. A történet szerint egyszer csak egy hangot hallott egy kezében lévő magazinból, amelynek címlapján szintén II. János Pál volt. A hang azt mondta neki: „Kelj fel, és ne félj!”

Floribeth Mora Diaz Forrás: AFP/Ezequiel Becerra

A nő miután befejezte az imáját, családja döbbenetére felkelt. Határozottan jobban érezte magát, majd gyorsan teljesen fel is épült, novemberre az aneurizmának nyoma sem volt. Az őt kezelő idegsebész szerint a nő gyors felépülése tudományosan nem magyarázható.

A Parkinson-kór az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, lassan előrehaladó, idegrendszeri eredetű betegség. Fő tünetei a nyugalmi remegés, az izommerevség és a meglassultság. A jelenlegi gyógyszeres, ritkábban sebészeti kezelések csak a tünetek enyhítését célozzák.

Az aneurizma az ér falán egy elvékonyult, zsákszerű kitüremkedés. Lehet veleszületett, de kialakulhat életmód miatt is (elsősorban magas vérnyomás, magas koleszterinszint következtében). Önmagában az aneurizmát a legtöbb esetben a beteg nem érzi, ritkán előfordul, ha nagyobb, akkor kettős látást, szem körüli fájdalmat, az arca egyik felén zsibbadást okoz. Többnyire akkor fedezik fel, amikor az elvékonyodott artérián keresztül el kezd szivárogni a vér, vagy megreped az aneurizma fala. Ez általában olyan erős, hirtelen fejfájással jár, hogy a legtöbb beteg élete legélesebb és legfájóbb fejfájásaként számol be róla. A megrepedt aneurizma kezelése vagy sebészi úton, vagy gyógyszeresen történik.