Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A rágás és a harapás a csecsemőknél és a kisgyerekeknél teljesen természetes módja a világ felfedezésének. A harapás gyakori védekezési módszer is a gyerekkori verekedéseknél. A harapásról azonban már a csecsemő is hamar megtanulja (például a szoptatásnál), hogy ez helytelen cselekedet, ezért úgy gondolhatnánk, hogy a felnőtteknél már csak elvétve történik ilyen. Ehhez képest évente elég sok ember okozta harapási eset fordul elő, köztük nem egy olyan, amikor az áldozatnak leharapják valamelyik testrészét, jellemzően a fülcimpáját vagy az egyik ujját.
Nehéz pontosan megbecsülni, hány embert harapnak meg évente emberek, mert csak a súlyosabb esetekben fordulnak orvoshoz, illetve azokból lesz büntetőügy. Angliában például évente nagyjából 6000 kutyaharapásos és 2500 más (köztük emberi) harapásos eset fordul elő. Tízből hét harapás az arcot, ott is főként a fülcimpát érinti.
David Wilson, a Birmingham City Egyetem kriminológusa szerint erőszakos bűncselekményeknél gyakran aközben történnek a harapások, hogy az áldozat megpróbálja védeni magát a támadással szemben, illetve a támadó szimbolikusan is meg akarja jelölni az áldozatát. A harapás gyakori jellemzője az erőszakos szexuális bűncselekményeknek.
Harapás sokkal ritkábban fordul elő más bűncselekményeknél, például kocsmai verekedések során. „Ha olyan közel jut valaki az áldozatához, hogy megharaphassa, illetve, hogy az ellenfél is árthat neki, akkor az emberek előnyben részesítik az ütéseket” – mondta Wilson.
Az emberi harapásoknál a legnagyobb veszélyt a sebek elfertőződése jelenti. Az emberi nyálban legalább 150 olyan baktérium él, amely a szájban ártalmatlan, de a harapott sebbe jutva súlyos fertőzést okozhat. Ezért az ilyen sebekkel célszerű minél előbb orvoshoz fordulni.
A sporttal járó stresszt és agresszivitást néhány sportoló harapással vezeti le. Ezek ösztönös, meggondolatlan cselekedetek, amelyek jó részét rögtön meg is bánják az elkövetők. A harapások a leggyakoribbak a közvetlen testi érintkezéssel járó sportágakban, például a rögbiben vagy a birkózásban, de másutt is előfordultak hírhedt esetek. Az egyik legismertebb harapás a nehézsúlyú ökölvívásban történt. Mike Tyson az 1997-es címmeccsen harapta le és köpte a padlóra Evander Holyfield fülcimpájának egy részét. Tysont ezért diszkvalifikálták.
A fociban nem túl gyakori az ellenfél megharapása, Luis Suárez azonban kivétel ez alól. A mostani már a harmadik este. 2010-ben az Ajax játékosaként harapta meg Otman Bakkal kulcscsontját, 2013-ban pedig a Liverpool–Chelsea mérkőzésen harapott bele Branislav Ivanovic karjába, ami után tíz meccsre eltiltották.
