Ilyen volt minden idők legapróbb sünje

2014.07.09. 16:16

Egy egérnél is kisebb volt az az apró sün, amelyet amerikai kutatók találtak egy kanadai nemzeti park területén. A sün mellett egy régen kihalt tapírfaj is előkerült.

Az apró állat maradványára - egy felső állkapocsra – a kanadai Brit Columbia tartomány északi részén találtak rá egy ősi tó medrében (Driftwood Canyon Provincial Park). A mindössze 5 centiméteres nagyságú sün az eocén időszakban, 52 millió évvel ezelőtt - nagyjából 13 millió évvel a dinoszauruszok kihalása után - élhetett. A területet akkor esőerdő borította, amelynek éghajlata igen csapadékos volt és ritkán előfordulhattak fagyok is. A felfedezést a kutatók a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóirat július 8-i számában publikálták.

A leletet nem szabadították ki a kőzetből, hanem nagyfelbontású CT-szkennerrel vizsgálták meg a Pennsylvaniai Egyetemen, majd ebből következtettek az állat testfelépítésére és életmódjára. A Silvacola acares (apró erdőlakó) névre keresztelt lény valószínűleg rovarokkal, növényekkel és magvakkal táplálkozott.

A feltárt leletből nem volt megállapítható, hogy az állat rendelkezett-e tüskékkel. A tanulmány egyik szerzője, Jaelyn Eberle paleontológus (Colorado Egyetem) szerint az apró emlős testét a mai európai sünökhöz hasonlóan valószínűleg egyfajta szúrós szőr boríthatta.

A Heptodon és a Silvacola acares (illusztráció)Forrás: Julius T. Csotonyi.

A lelet az elképesztően kis méret érdekes. "A mai sünök - különösen azok, amelyeket háziállatként tartanak - sokkal nagyobbak. A legkisebb ma élő sünök körülbelül 10-15 centiméter hosszúak, nem számítva a farkukat, de közeli rokonaik, a nagy szőrössünök (Echinosorex gymnura) akár a 46 centiméteres hosszúságot és a 2 kilogrammos testsúlyt is elérhetik" - magyarázta Eberle.

Nem az ősi sün volt az egyetlen emlősmaradvány, amelyet a helyszínen találtak. A mai tapírok korai rokonának számító Heptodon szintén nem a nagyságáról volt nevezetes, mérete alapján nagyjából egy közepes termetű kutyának felelt meg. Mivel a kihalt nemzetség tagjainak maradványaira eddig főként eocén kori erdők környékén bukkantak, ezért a kutatók úgy vélik, hogy főként levelekkel táplálkozhatott.