Hová tűnnek a fecskéink?

2014.09.02. 19:21

néphit egyenesen Isten áldásának tartja, ha valahol fecske fészkel. Magyarországon fogynak a fecskék, mert egyre kevesebb helyen tudnak fészkelni, alig találnak sarat, és egyik táplálékukat, a szúnyogokat is kiirtjuk előlük. Pedig megéri vigyázni rájuk, mert kordában tartanák a délről terjeszkedő veszélyes vérszívókat.

Drámaian csökken három magyarországi fecskefaj állománya, írta 2010-ben, a fecskék védelmének évében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a füsti fecskéről, a molnárfecskéről és a ritkább partifecskéről.

Az MME Monitoring Központja által koordinált országos adatgyűjtő program eredményei lehangoló képet adtak. 1999 és 2009 között a molnárfecskék populációja 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent Magyarországon, és ez azóta is folytatódik. Mi okozza a hanyatlást?

Amikor még minden rendben volt

A két hazai települési fecske, a füsti és a molnárfecske rendkívül érdekesen viselkedik fészkelés szempontjából is – mondta az Origónak Orbán Zoltán ornitológus, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.

A madarak sárból, esőtől védett helyekre építik fészküket, eredetileg a fülkékkel, párkányokkal tarkított függőleges sziklafalakra specializálódva. Éppen ezért a két fecskefaj nagyjából 1500-2000 éve csak a hegyvidékeken élt a Kárpát-medencében, azonban a mai Magyarország sík- és dombvidékéről valószínűleg jórészt hiányozott, még a honfoglalás időszakában is. Errefelé a folyók szakadó partfalaiban fészkelő, a síkvidéki körülményekhez alkalmazkodott partifecskék éltek a fecskefajok közül.

Partifecske (Riparia riparia)Forrás: Flickr/escribirconlacabeza

A kőházak, a települések és a mezőgazdasági termelés megjelenése az ókortól fogva tökéletes lehetőséget biztosított a fecskéknek a síkvidéki területek meghódításához. Ekkor kezdődhetett meg a sárfészket építő fajok urbanizációja. Az épületek mesterséges sziklafalakat jelentenek, helyet adva a fészeképítéshez. Az istállóban tartott haszonállatok vonzották a legyeket, szúnyogokat és más rovarokat, ami gazdag táplálékforrás a madaraknak. Mivel az utcák, udvarok ekkor még nem voltak szilárd burkolattal lefedve, mindig volt elegendő sár a fészeképítéshez.

Ezek a feltételek együttesen lehetővé tették, hogy az ember előtti időkhöz képest ott is megtelepedjenek a madarak, ahol addig erre nem volt lehetőségük. Ez elképesztő állományrobbanást eredményezett, a füsti és molnárfecskék meghódították Európa jelentős részét és Magyarország egész területét. Orbán Zoltán elmondta, ennek a két fecskefajnak az országos fészkelőállományát 320–520 ezer pár közé becsülték a szakemberek még az 1999–2002 közötti években is. 

Romló életfeltételek

A MME szakembere úgy véli, az elmúlt évtizedben három tényező miatt csökken ennyire a fecskék állománya. A legerősebb ezek közül az élőhelyek átalakítása. Életmódunk, építkezési szokásaink folyamatosan modernizálódnak, ezek a változások viszont rontják a fecskék életkörülményeit.

A hagyományos mezőgazdasági építményeket korszerű, ipari létesítményekké alakítják át, drasztikusan csökken a legelő- és a háziállatok száma, emiatt kevesebb a fészkelőhely. Az utak és járdák lebetonozása, aszfaltozása sem segíti a madárvédelmet, hiszen így a füsti és molnárfecskék nem találnak elegendő sarat a fészeképítéshez.

Az istállók kiürülésével az eddig bőséges táplálékforrás is megcsappant. Mindezeken túl a rovarok száma és minősége is csökken a növényvédő szerek és a mind intenzívebb kémiai szúnyogirtás miatt, tehát a fecskék kevesebb és rosszabb táplálékhoz jutnak.

Klímaváltozás

A második legfőbb károsító tényező a klímaváltozás. A fecskék hosszú távú vonulók, ami azt jelenti, hogy Magyarországról a Szaharán túli afrikai területekre vándorolnak (a füsti fecskék akár Dél-Afrikáig is eljuthatnak). Az éghajlatváltozás káros hatása abban rejlik, hogy ugrásszerűen nő az évszakhoz képest szokatlan időjárási események száma és hossza, emiatt óriási vonuló és telelő madárállományok pusztulnak el.

A táplálkozásspecialista, kizárólag repülő rovarokra vadászó fecskéket különösen érzékenyen érintik az időjárási anomáliák. 10 Celsius-fok alatt a rovarok nem mozognak, és a fecskék testalkatuk, életmódjuk miatt nem képesek átállni másfajta eleségre. Így a rosszkor jött hűvös, esős, szeles időben akár két-három nap alatt is éhen halnak. Ha a hidegfront a költési időszakban sújtja az állományt, a felnőtt madarak mellett a fészekben fejlődő fiókák is elpusztulnak, a tetemekkel feltöltődő fészkekben és telepekben pedig már nem költenek a madarak.

Füsti fecske (Hirundo rustica)Forrás: Wikimedia Common/Alpsdake

Márpedig ilyen időszakokból egyre több van mind a költési, mind a vonulási és telelési hónapokban. Orbán Zoltán elmondta, a klímaváltozás felerősödése előtt évtizedenként csak egy-két alkalommal fordult elő ilyen, a fecskeállományokat megtizedelő, szokatlan időjárási esemény. A jó minőségű élőhelyek azonban a következő években segítették a populáció gyors regenerálódását.

A szélsőségesebb időjárás és az élőhelyek drasztikus leromlása miatt nem repül ki annyi fióka, amennyi az egyedszám zuhanását ellensúlyozná. Emiatt nem meglepő, hogy országszerte kevesebb fecskét látunk.

A tolerancia hiánya

A társadalmi változások is fontosak. Orbán Zoltán szerint egyre inkább látható, hogy megbomlott az ember és a fecskék több évszázada tartó együttélése. Városon-vidéken egyaránt kevésbé tűrik meg maguk körül a madarakat az emberek. A fecskefészkeket leverik, és riasztó eszközökkel (például tüskesorral) igyekeznek távol tartani a fészkelni vágyó fecskepárokat. 

Ennek ellenére nem valószínű, hogy a fecskék kipusztulnának, sokkal inkább az emberi letelepedés előtti alacsonyabb egyedszám fog visszarendeződni. A kisebb populáció azonban több szempontból is hátrányos a számunkra.

Mit veszíthetünk az eltűnésükkel?

A gyönyörködtetésen túl továbbra is gazdasági haszonnal szolgál a fecske az ember számára, hiszen kordában tartja a legyek és a haszonállatokat gyengítő különféle vérszívók, például a szuronyos istállólegyek számát. Különösen hatékonyan szorítják vissza a lárvaként emlősállatokban élősködő bagócslegyeket (Oestridae).

Azonban van egy nagyon fontos szempont, ami még inkább növeli a különböző fecskefajok (és a településeken szintén velünk élő denevérek) jelentőségét. Az éghajlatváltozás hatására egyre több mediterrán és trópusi szúnyogfaj jelenhet meg Magyarországon, ezek pedig különféle betegségeket (dengue-láz, chikungunya-láz) hozhatnak magukkal. A fecskék nem csupán ezeknek a rovaroknak az elterjedését gátolnák, de az ország területén eddig is jelen lévő maláriaszúnyog-fajok szaporodását is kordában tartanák.

Molnárfecske (Delichon urbicum)Forrás:Stefan Berndtsson/Flickr

Szükség is van ezeknek a madaraknak a segítségére, hiszen így csökkenteni lehetne a szúnyoggyérítés során keletkező környezeti terhelést. Az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal adatai szerint 2014-ben 820 ezer hektáron gyérítették a vérszívó rovarokat. 450 ezer hektáron légi kémiai, 350 ezer hektáron földi kémiai irtást használtak, és mindössze 10 ezer hektáron alkalmaztak biológiai irtást.

Orbán Zoltán szerint a földi kémiai irtás ezek közül a legmegterhelőbb környezetileg, hiszen a szúnyogok mellett rengeteg beporzó rovar is elpusztul. „Egyes vizsgálatok szerint ennél a technológiánál csak minden ezredik elpusztított rovar szúnyog” – mondta az ornitológus.

Hogyan védjük a fecskéket?

A fecskék védelme nem pusztán környezeti, hanem egészségvédelmi szempontok miatt is alapvető fontosságú. Az elsődleges cél a költési siker növelése. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a már felépített fészkeket ne bántsuk, és létesítsünk a fecskéknek mesterséges fészkeket. Az MME honlapján a fecskevédelmi eszköztárban számtalan hasznos tippet és ötletet találunk.

A szakember úgy véli, az utóbbi pár évben érezhető a pozitív szemléletváltozás, egyre többen vállalkoznak arra, hogy segítsenek a madarakon. Részben ennek köszönhető, hogy a Mindennapi Madaraink Monitoring (MMM) program adatbázisa szerint 2011 után némileg mérséklődött a populációcsökkenés.