Az űrprogramok áldozatok árán is folytatódnak

Virgin Galactic űrrepülőgép
… ugyanakkor az együttérzés megerősíti őket abban, hogy a munkának folytatódni kell, a fejlesztés nem állhat meg
Vágólapra másolva!
Az elmúlt hetekben ismét bebizonyosodott, hogy az űrrepülés veszélyes üzem. Az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint a balesetek kockázata csökkenthető ugyan, de nem nullára. Megtorpanást okozhatnak a balesetek, de a fejlődés folytatódik.
Vágólapra másolva!

A múlt hónap végén egy Antares hordozórakéta robbant fel, amelyiknek a Nemzetközi Űrállomásra utánpótlást szállító teherűrhajót kellett volna pályára állítania. Az anyagi kár jelentős, odaveszett az ISS-re szánt értékes rakomány, amelyből a különféle tudományos műszerek csak lassan pótolhatók, de szerencsére áldozata nem volt a balesetnek.

Alig néhány nappal később egy próbarepülés során lezuhant a Virgin Galactic kísérleti űrrepülőgépe. A SpaceShipTwo egyelőre utasokat nem szállított, de a gép két pilótája közül az egyik meghalt, a másik súlyosan megsérült. A baleset kivizsgálása, az okok felderítése folyik, de a cég tulajdonosa részvétnyilvánításával együtt nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a program folytatódik.

A Virgin Galactic munkatársait megrendítette a halálos baleset, fájdalmukat a világ minden részéről érkező részvétnyilvánítások enyhítik... Forrás: Virgin Galactic

A két szerencsétlenségnek egyetlen közös vonása volt: mindkét (pontosabban az Antares rakéta robbanása miatt elpusztult Cygnus teherűrhajót is figyelembe véve mindhárom) űreszközt magáncég készítette. Két különböző cégről van azonban szó, a Cygnus feladata egy állami (sőt nemzetközi állami) program, az ISS kiszolgálása lett volna, a Virgin gépe viszont a jövőben űrturistákat fog az űrbe szállítani. A Cygnusnak ez már a harmadik repülése lett volna, a SpaceShipTwo pedig októberig már 54 sikeres próbarepülést hajtott végre. A két balesetnek semmi köze sem volt egymáshoz, csak véletlen időbeli egybeesésről van szó.

… ugyanakkor az együttérzés megerősíti őket abban, hogy a munkának folytatódni kell, a fejlesztés nem állhat meg Forrás: (C) Jason DiVenere/Jason Divenere

A magánűripar kihívásai

Bármilyen meglepően hangzik, ma az űrtevékenység legnagyobb része – legalábbis a világ nagyobbik felén – magáncégekhez köthető. Az űrtávközlés szinte teljesen,az űrtávérzékelés jelentős részében üzleti vállalkozás . Az űreszközök nagy részét is magáncégek gyártják, igaz, gyakran állami megrendelésre, tehát állami pénzből. A hordozórakéta-piacra és a teherűrhajók (a jövőben pedig embert szállító űrhajók) világába éppen az amerikai űrrepülőgépek kiesése után, és a NASA-tól kapott megrendeléseknek köszönhetően mostanában törnek be a kisebb-nagyobb magáncégek, mint például az elpusztult Antares rakétát és a Cygnus teherűrhajót fejlesztő Orbital Sciences.

Másrészt, tudomásul kell venni, hogy az űrtevékenység veszélyes üzem. Mindig is az volt, és még jó ideig az is marad. Nemcsak a magáncégek számára, hanem az állami szervezetek, űrügynökségek számára is. A nagy különbség az, hogy az állami szervezetek talán már túl vannak a hőskort jellemző tragikus baleseteken, emberéleteket is követelő katasztrófákon. Vélhető, hogy az űrtevékenységbe most bekapcsolódó cégek csak most szembesülnek ezekkel a kemény kihívásokkal.

A kitaposott út végén

A tanulópénzt sajnos mindenkinek meg kell fizetnie. Egyrészt azért, mert az itt használt rendszerek számos részegységből állnak, azok mindegyike rengeteg alkatrészből épül fel. A gyártók nyilván a hibátlan megoldásokra törekszenek, de az ördög a részletekben bújik meg - elég egyetlen kritikus alkatrész hibája, és a gép máris felrobban, lezuhan stb. Ráadásul eközben az emberi hibákat sem lehet kizárni, a csúcstechnika üzemeltetése az emberektől is igen nagy koncentrációt igényel. Másrészt, a főbb megoldásokat el lehet ugyan lesni azoktól, akik már kitaposták a célhoz vezető utat, de tudomásul kell vennünk, hogy itt szabadalmakról, ipari és üzleti titkokról is szó van.

A magáncégek között épp olyan kőkemény verseny folyik egy komolyabb összegű NASA megrendelésért, mint amilyen éles verseny folyt annak idején mondjuk a Hold meghódításáért. Ráadásul az idővel is versenyt kell futni, hiszen például a Virgin Galacticnak nyilván nem mindegy, hogy az előleget már kifizető ügyfeleiknek mikor fogy el a türelme, vagy meddig kell várniuk arra, hogy felszállhassanak a (nem kevés) pénzükért.

Balesetek a hőskorból

Ne feledkezzünk meg arról, milyen súlyos tragédiák nyomták rá bélyegüket az űrrepülések korábbi évtizedeire, amikor az űrtevékenység, különösen az emberes űrrepülés még kizárólagosan állami kézben volt. A Hold meghódításáért fél évszázaddal ezelőtt folyó verseny kritikus pontja volt, amikor az indítóálláson álló Apollo–1 űrhajóban keletkezett tűzben három űrhajós életét veszítette. Később csak a szerencsén múlt, hogy az Apollo–13 fedélzetén bekövetkezett robbanást az űrhajósok túlélték, és épségben hazajutottak a Földre.

A Hold felé tartó Apollo–13 űrhajót súlyosan megrongálta a fedélzeten bekövetkezett robbanás, de a három űrhajós a csodával határos módon túlélte a kalandot Forrás: Apollo 13 Image Library

Ma már köztudott az akkoriban gondosan titkolt tény is, hogy az oroszok annak idején az N–1 óriásrakéta többszöri kudarca miatt nem jutottak el a Holdra. Ma a Nemzetközi Űrállomásra csak a Szojuz űrhajó (pontosabban annak többszörösen továbbfejlesztett változata) képes embereket szállítani, amelynek első repülése (Szojuz–1) Vlagyimir Komarov életét követelte. Máig emlékezetesek a Challenger és később a Columbia űrrepülőgépek hét-hét űrhajós életét követelő tragédiái.

A szovjetek N–1 óriásrakétája négyszer indult a világűrbe, de mind a négyszer felrobbant, végleg eldöntve a Hold meghódításáért folyó versenyt Forrás: Aerospaceweb

Utóbbiak hozzájárultak az űrrepülőgépek idő előtti nyugdíjazásához, kikényszerítve a NASA döntését, hogy magáncégeket vonjon be az űrszállításba, miközben ők a jövő űrhajóját, az Oriont fejlesztik. Az űrszállítás magángyártású eszközei között a később emberek szállítására is továbbfejleszthető teherűrhajók éppúgy megtalálhatók, mint egy kisebb űrrepülőgép. Ezekről a fejlesztésekről rovatunkban korábban részletes áttekintést adtunk.

Emellett az utóbbi évtized arról szólt, hogy elindul a szuborbitális repüléseket kínáló űrturizmus. Nemcsak az új repülő eszközök jelentek meg, hanem űrrepülőterek is épültek, az első éppen a Virgin Galactic majdani járatai számára.

Felvetődött a kérdés – vagy inkább csak álkérdés –, hogy mennyiben veti vissza a mostani két szerencsétlenség a űrhajózást, űrturizmust, űrrepülést, űrkutatást és így tovább. Nos, annyira, amennyire egy tragikus légiszerencsétlenség visszaveti a polgári repülést vagy amennyire a közlekedési balesetek visszavetik a közlekedést. Vagyis semennyire. A Cygnus elvesztése nem okoz fennakadást az űrállomás kiszolgálásában, órákkal a robbanás után rendben felszállt egy Progressz, amely ugyancsak utánpótlást vitt az ISS-re, de más teherűrhajók is rendelkezésre állnak az űrállomás kiszolgálására.

A tudományos műszerek pusztulása miatt egyes tudományos kísérletek elmaradhatnak vagy késedelmet szenvedhetnek, de ez nem okoz fennakadást az ISS-program egészében. Más a helyzet a SpaceShipTwo emberéletet is követelő tragédiája után. Itt a baleset kivizsgálása és a szükséges javítások elvégzése miatt a program bizonyára (további) késedelmet szenved, de a Virgin Galactic egyértelművé tette, hogy nem állnak le a fejlesztéssel. Az, hogy a versenytársak eközben megelőzik-e őket, ma még megjósolhatatlan.