Békésebbek a tökösebb emlősfajok

törpemaki here
A hím törpemakik heréi akár öt-tízszeresére is nőhetnek a szaporodási időszakban
Vágólapra másolva!
Egyes emlősfajok nőstényei hűtlenséggel próbálják védelmezni utódaikat. A meglepő taktika arra kényszeríti a hímeket, hogy megváltoztassák szaporodási stratégiájukat.
Vágólapra másolva!

A megfigyelések alapján a versenytárs hím utódainak meggyilkolása gyakori jelenség a különböző emlősfajoknál. A kutatók azonban sokáig nem tudták, hogy egyes emlőscsoportoknál miért alakult ki a viselkedés, míg másoknál miért nem. A kérdés megválaszolása érdekében Dr. Dieter Lukas a Cambridge-i Egyetem zoológusa, a tanulmány vezető szerzője és Elise Huchard ökológus 260 különböző emlősfajt figyelt meg. A tanulmányozott fajok közül 119 esetében figyeltek meg utódgyilkosságot, 141-nél viszont nem fordult elő hasonlóan brutális magatartás. Megállapításaikat a Science magazinban tették közzé.

A szociális struktúra a döntő

A tanulmány szerint az állatfajok szociális struktúrája a döntő a viselkedés kialakulása szempontjából: a rivális hím utódainak legyilkolása különösen azoknál a csoportokban élő állatoknál figyelhető meg, ahol csupán egy, vagy néhány hím szaporodik a nőstényekkel.

Ha a színen egy rivális hím bukkan fel, rendszerint harcba bocsátkozik a hárem urával. Ha a kihívó győz, megöli az előző domináns hím utódait azért, hogy a nőstények hajlandóak legyenek párosodni vele. Többek között ez lehet a fő oka az ivadékok különösen magas halálozásának néhány fajnál (például a medvepáviánoknál). A brutális viselkedés taktikai okokat szolgál: a riválisok gyakori felbukkanása miatt a hímek viszonylag rövid ideig töltik be a főnök szerepét a csoporton belül, így biztosítani akarják, hogy az anyaállatok kizárólag a hárem urának ivadékait gondozzák a lehető leghosszabb ideig.

A csoporton kívülről érkező hímek rendszerint összecsapnak a hárem vezetőjével. A győztes fogja birtokolni a nőstényeket. Forrás: Elise Huchard

A nőstényeknek is van stratégiájuk

A nőstények néhány faj esetében – például a törpemakiknál – hatékony stratégiát fejlesztettek ki utódaik megvédése érdekében: a lehető legtöbb hímmel igyekeznek párosodni. Ezzel a módszerrel ugyanis összezavarják a hímeket, amelyek nem lehetnek biztosak abban, hogy nem a saját kölykeiket ölik meg, így inkább békén hagyják az utódokat.

Ezeknél a fajoknál a szaporodásért folytatott versengés megváltozik, mondhatni „békésebbé” válik: már nem a rivális hím utódainak legyilkolása lesz a cél, hanem a megtermékenyítés hatékonyabbá tétele minél több sperma termelésével. A szaporodási stratégia megváltozása a hímek hereméretének növekedésében figyelhető meg leginkább: a hím törpemaki (Microcebus) heréi akár öt-tízszeresére is nőhetnek a reprodukciós időszakban.

A hím törpemakik heréi akár öt-tízszeresére is nőhetnek a szaporodási időszakban Forrás: Cornelia Kraus

„Azoknál a fajoknál, amelyeknél az utódgyilkosság előfordul, a herék mérete néhány generáció elteltével lényegesen megnőhet. Ennek kiváltó oka az lehet, hogy az apa kilétét a nőstények a folyamatos hűtlenséggel igyekeznek kétségek között tartani” – mondta dr. Dieter Lukas. „A magasabb spermaszámért folytatott vetélkedés idővel annyira intenzívvé válik, hogy egyetlen hím sem lehet biztos az apaságában, így az utódok megölését sem meri senki megkockáztatni” – tette hozzá a kutató.

Rokon fajok között is nagy a különbség

Az utódok megölése és a hereméret közötti összefüggés nagyon jól megfigyelhető néhány közeli rokonfajnál. Például a rivális hím utódait legyilkoló csimpánzok heremérete tizenöt százalékkal kisebb, mint az ellenfél ivadékait életben hagyó bonobóké. Ugyancsak a békésebb megoldás hívei a kanadai Townsend-pockok (Microtus townsendii). Az apró testű rágcsáló heréinek mérete ugyanis ötven százalékkal nagyobb, mint a közeli rokon közönséges rétipocoké (Microtus pennsylvanicus).