Félmillió éves ábrákat találtak kagylókon

Az egyik fosszilis kagyló, rajta a vésett ábrákkal

Ötszázezer éves, valószínűleg művészi célból készített véseteket találtak édesvízi kagylók héján Jáva szigetén. A felfedezés átírhatja azt, amit az emberi viselkedés fejlődéséről eddig gondoltunk.

A régészek valószínűleg majdnem leestek a székről, amikor a fosszilizálódott kagylóhéjakon észrevették az egyszerű, de céltudatosan megtervezett vonalakat. Meglepődésük nem alaptalan, hiszen egészen idáig a tudomány azon az állásponton volt, hogy a hasonló jellegű metszetek készítése a ma élő emberrel (Homo sapiens) kezdődött, Afrikában, körülbelül százezer éve. A mostani alkotások azonban nagyjából 430 000 és 540 000 év közöttiek lehetnek, azaz négyszer idősebbek, mint az Afrikában feltárt legkorábbi hasonló jellegű ábrák.

Közeli felvétel a kagylók héján látható ábrákról. A véseteket 500 000 éve készíthették Forrás: Wim Lustenhouwer, VU University Amsterdam

A Homo erectus lehetett az elkövető

A vászonként használt kagylókat a Jáva-szigetén található Trinil mellett találták még a 19. században, azóta a Leidenben lévő Naturalis Biodiversity Center gyűjteményét gazdagították. A terület a Homo erectus (felegyenesedett ember) fontos lelőhelyének számít, így a kutatók úgy gondolják, ők lehettek az ősi alkotások készítői. A szakértők kizárták, hogy a cikcakkos ábrák természetes folyamatok vagy állatok révén kerültek volna a héjakra.

Az egyik fosszilis kagyló, rajta a vésett ábrákkal Forrás: Wim Lustenhouwer, VU University Amsterdam

„Jelen pillanatban fogalmunk sincs, mi lehet a jelentésük vagy a céljuk ezeknek a véseteknek” – mondta Wil Roebroeks, a Leideni Egyetem professzora. Ettől eltekintve a mostani felfedezés jelentős, mert azt igazolja, hogy a Homo erectus sokkal ügyesebb volt, mint korábban hitték, és valószínűleg képes volt a szimbolikus gondolkodásra.

Multifunkcionális eszközök

Az édesvízi kagylók kinyitása nagy ügyességet és precizitást igényelt. Először is egy kemény, hegyes tárgy (valószínűleg cápafog) segítségével lyukat fúrtak a héjba. A kagyló erős záróizmai segítségével zárja össze a héj két részét, az emberelőd ennek a záróizomnak a tapadási helyén kezdett el fúrni. Az izom megsértésével a kagyló héjai szétnyíltak. Miután elfogyasztották a puhatestűt, a héjakat eszköznek (például vágásra, kaparásra) használták, vagy a vésetek vásznául. A cikcakkos vonalakat egyébként igen nagy műgonddal tervezték meg, még a kutatók sem tudták a mintákat százszázalékosan lemásolni az általuk vésett kagylóhéjakon. A felfedezést a Nature magazinban jelentették meg.