Mennyire lehetünk ügyesek? Csak a genetika számít?

Vágólapra másolva!

Virtuóz zenészek, aranylábú focisták, zseniális matekosok vagy a szavak zsonglőrjei - csak úgy lesznek, teremnek; vagy mi, szülők tesszük őket azzá, amivé válnak? Genetika vagy készségfejlesztés? Bármivé formálhatjuk a gyermekeinket?

Kéky Kira

Vágólapra másolva!

játék Sigmund Freud kognitív képességek

Hajtóerők és készségek

Sigmund Freud (1856-1939) osztrák neurológus, pszichiáter szerint személyiségünket két dolog határozza meg erőteljesen: egyrészt a velünk született "hajtóerők", másrészt az, ami életünk első öt évében történt velünk. Míg a velünk hozott tulajdonságokat (hajtóerőt) nem tudjuk befolyásolni, addig az első életévekben kapott ingereket nagyon is! Nem csoda, hogy ma már tele vannak a polcok készségfejlesztő játékokkal, a gyerekeket készségfejlesztő foglalkozásokra hordjuk, és számos könyvet olvasunk arról, mit is kellene tennünk annak érdekében, hogy sikeres legyen csemeténk felnőtt korában.

Sigmund Freud szerint a velünk született hajtóerők kevésbé befolyásolhatók Forrás: wikimedia.org

Mivel a gyerekek idejét tulajdonképpen mi uraljuk, és mi döntünk arról, hogy mi legyen a kezük ügyében, így a mi felelősségünk az is, hogy minden olyan ingerhez hozzájussanak, ami a fejlődéséhez szükséges, és támpontot adhat nekünk arról, hogy vajon milyen "érzékkel” rendelkezik, aminek a fejlesztése hasznos lenne.

Ranschburg Jenő szerint a gyermekkel való felelősségteljes törődés legfőbb célja, hogy a meglévő tulajdonságaiból hozzuk ki a legtöbbet Forrás: MTI/Beliczay László

Dr. Ranschburg Jenő gyerekpszichológus is azt fogalmazta meg, hogy mássá tenni nem tudjuk gyermekeinket, a feladatunk az, hogy a meglévő tulajdonságait "kihasználva" hozzuk ki belőlük a legtöbbet. Ő így fogalmazott a Nyitott Akadémia Pódiumon 2009-ben: „Azt soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamisciprust, abból tuja nőtt volna. Mert ő hamisciprusnak készült, nem tujának. Ezért nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom, és kellőképpen szeretem – mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi – ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodom mindenről, amire szüksége van, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle… És mélységesen az a meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél is ugyanez a helyzet.”

Tényleg genetika?

Ugyanattól az apától és anyától miért nem ugyanolyan tulajdonságú gyermekek születnek? Miért lesz az egyik testvér mondjuk magas és buta, a másik alacsony és okos? Mert a kromoszómákat alkotó gének száma a becslések szerint 80-90 ezer. Ha ezt felszorozzuk negyvenhattal (egy gyerek huszonhárom kromoszómát kap az édesanyjától, és huszonhármat az édesapjától), és az összes génkombinációt figyelembe vesszük, akkor több trillió kombinációval születhet a gyermek ugyanattól a genetikai állománytól. Vakszerencse? Tulajdonképpen igen. És számos olyan tulajdonságunk van, amely genetikailag kódolt: a kreativitást és a jó hallást is "örökségnek" tartják. Ahhoz, hogy ezzel kezdeni tudjunk valamit, az első pár évben "támogató környezetet" kell létrehoznunk, hogy a gyermek fejlődhessen.

Ha ez elmarad (például a jó fülű gyermeknek nincs lehetősége zenét hallgatni, hangszeren játszani), akkor a tehetsége parlagon marad. Ám valamelyest igaz lehet a fordítottja is: még ha valaki nem is születik tehetségesnek, de nagy akarattal, szorgalommal fejleszti magát, valamiben végül sikeres lehet. Számos tulajdonság fejleszthető.

A szegény gyerek - tehetségtelen gyerek?

A gyerekek genetikai adottságait felülírja a szegénység - állapították meg az Austin állambeli (USA) Texas Egyetem egyik tanulmányának szerzői. A szegényebb családi háttérrel rendelkező gyerekek gyengébben teljesítenek az iskolában, és kisebb valószínűséggel mennek egyetemre még akkor is, ha születésükkor a gazdagabbakkal egyformán tehetségesek voltak. A Pszichológia Tudományi Alapítvány gondozásában kiadásra kerülő Psychological Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók a világ különböző részein élő egypetéjű- és kétpetéjű ikrek mentális képességeit térképezték fel.

A 750 ikerpárt tíz hónapos, majd kétéves korukban is megvizsgálták, életkoruknak megfelelő feladatot kaptak: képeket kellett összepárosítani, kockákat egy bögrébe helyezni és színek szerint szétválogatni tárgyakat. A szegény családból származó gyerekek tíz hónapos korukban még ugyanolyan jól szerepeltek a teszteken, mint a gazdagabb körülmények között élő társaik, ám kétéves korukra a gazdagabb gyerekek már sokkal jobban teljesítettek, mint a szegényebb családban élők.

Az ikrek sem egyformák

A szakembereknek azonban mindez még kevés volt, őket az érdekelte, hogy mely gének milyen mértékben befolyásolták az eredményeket. Kiderült, hogy a gazdag családoknál a genetikailag teljesen egyforma, kétéves egypetéjű ikreknek sokkal több azonos eredményük volt a feladatteljesítéskor, mint a kétpetéjűeknek. Ez jelezte, hogy a gének hatással voltak az eredményekre.Ám furcsa módon a szegényebb családban élő kétéves egypetéjű ikrek teszteredményei semmivel sem hasonlítottak jobban egymásiéra, mint a kétpetéjűeké!

A szakemberek szerint a szegényebb otthoni életkörülmények gátat szabtak a gyerekek kognitív fejlődésének. Vélhetőleg a kevésbé módos szülőknek sem idejük, sem energiájuk nincs ahhoz, hogy építő módon foglalkozzanak gyermekeikkel. Igazolódott tehát, hogy azonos "alapanyagból" többet ki lehet hozni, ha a gyermekkel sokat foglalkozunk.

Mivel és hogyan segíthetjük a fejlődést?

- Először is ne várjunk el a gyermektől olyan dolgot, amit még nem tud, viszont támogassuk abban, amit próbál megcsinálni. Bízzunk benne, és ne intsük le, ha kicsit ügyetlenkedik is! Legyünk türelmesek, hagyjunk neki több időt, akkor segítsünk, ha tényleg kell, ne csináljuk meg helyette - hívja fel a figyelmet a legfontosabb teendőkre Dr. Szamosiné Nagy Sára a Padlás Konzultációs Műhely gyógypedagógusa. Ha megfosztjuk a kisgyermeket a készségeinek gyakorlásától, ha nem kap lehetőséget a játékra, kísérletezésre, akkor akadályozzuk meglévő képességeinek, készségeinek kibontakoztatását; fejlődését értelmi és érzelmi téren egyaránt.

- Természetesen vannak olyan eszközök, játékok, amelyekkel egyes készségeket jobban fejleszthetünk. Minden csemetének a játék a meghatározó. Elsősorban a didaktikus játék, amikor a fejlődés szakaszait követve, a megfelelő szintről indulva, előre megtervezetten játszunk.

A tehetséggondozásban - ha már kialakult, biztossá vált az irány - ha már nagyobb, érett a gyermek, akkor erősíthetjük az érdeklődés tárgyát. Ne a saját vágyainkat próbáljuk megvalósítani, hanem a gyermekünkét! A gyermek igényeihez, személyiségéhez igazítsuk az ingereket - tette hozzá a szakember. Játsszunk együtt, a játéknál nincs jobb. Beszélgessünk, minden gyerek válaszol a kérdésekre, ha jól kérdezünk. Az ovist vihetjük bábszínházba, gyerekműsorokra, állatkertbe és még sok-sok világot nyitogató helyre - legyünk mi magunk is nyitottak és figyeljünk a gyermek jelzéseire.

Hogyan bontakoztathatók ki a képességek?

Még ha a gyermek valamiben tehetségesnek is mutatkozik, akkor sem vehetjük el a gyermekkorát! Akármennyire is koraérett valamiben, és tehetséges, akkor is hagyjuk játszani! Ha túlzott elvárásokat támasztunk vele szemben, akkor kudarc érheti, és ez elveheti a kedvét a gyakorlástól. Ha pedig hajszoljuk, akkor az állandó megfelelési kényszer gyűri maga alá és kimerül, még az is előfordulhat, hogy úgy érzi nem ő a fontos, hanem teljesítménye.

Nincs más dolgunk (és ez nem is kevés!), mint hogy lehetőséget adunk a gyerekünknek arra, hogy - a korához való kereteken belül - sokféle dolgot lásson, tapasztaljon, kipróbáljon, mert így hamar kiderül, hogy mivel foglalkozik szívesen, miben a legjobb. Lehet, hogy semmiben nem nyújt kiemelkedőt, de lehet, hogy valami mégis a szenvedélyévé válhat, és elindíthatja egy számára boldogságot okozó hivatás felé. Nem utolsó sorban így gyermekünk kiegyensúlyozott és elégedett lesz.

Honnan tudom, hogy valamiben tehetséges?

Ha előbb, vagy magasabb színvonalon csinál valamit, mint a kortársai. Ha figyel, jó a memóriája, ha következtetéseket von le, gyorsan és könnyen lát összefüggéseket, gyorsan tanul, ha gazdag a szókincse, választékosan, szépen, hosszú mondatokban beszél, ha a kortársak helyett inkább az idősebbek társaságát keresi, fejlett az igazságérzete, jó a humorérzéke, kedveli az intellektuális játékokat, akkor vélhetőleg kibontakoztatható képességgel rendelkezik valamilyen irányban.

Mi a teendőnk?

Figyelni. Ha valamely területen tehetségesnek látjuk a gyermeket, akkor érdemes különórára, foglalkozásokra járatni, ám arra figyeljünk, hogy ne fárasszuk ki. Adjunk lehetőséget arra, hogy keze ügyében legyenek az érdeklődési körnek megfelelő eszközök, és esetleg mi magunk is játsszunk vele, végezzünk alkotó tevékenységet együtt.

Ne haragudjunk, ha mindent alárendel egy témának: ha gyermekünket a csillagászat érdekli, szolgáljuk ki ezt, adjunk a kezébe könyvet ebben a témában, vegyünk neki csillagászati távcsövet, vigyük planetáriumba, 3D-s mozifilmre a csillagokról, igyekezzünk több szempontból is alaposan körbejárni az adott témakört, és ne rázzuk le, ha kérdez!

Fejlesztő játékok

A társasjátékok használatával a gyermeknek fejlődik a szabálytudata, türelme, kommunikációs készsége, gondolkodása, problémamegoldó képessége, megtanul nyerni és veszíteni. Az építő játékok fejlesztik a gyermek képzeletét, a finom mozgást, a kreativitást, a szem-kéz koordinációt, és kitartásra nevelnek. A kirakós játékok a rész-egész viszonyok felismerését segítik elő, és türelemre szoktatnak. Az úgynevezett "memóriajátékok" során az asztalra kitett tárgyak, képek, kártyák változását kell felismernie a gyermeknek. Elsősorban a megfigyelőképességet, az emlékezetet és a figyelmet fejlesztik.