Malte Andersson, a svéd Göteborgi Egyetem munkatársa azt vizsgálta, hogy a fenti videóban szereplő norvégiai lemminghez hasonlóan fajtársai (Lemmus lemmus) is harsány rikkantásokkal próbálják-e elvenni az éhes ragadozó állatok étvágyát.
A szőrzet élénk mintázatai ugyancsak arra figyelmeztetnek, hogy nem egy békés, könnyen fogyasztható rágcsálóról van szó. A riasztó színek – melyet a szaknyelv aposzematikus színezetnek nevez – gyakoriak a rovarok, kígyók és békák körében, de ritkának számítanak a növényevő emlősöknél. A lemmingek bundájának színkombinációja – bár kétségtelenül rémisztő látványt nyújthat – könnyebben kiszúrhatóvá teszi az állatokat.
Amikor egy ragadozó – jelen esetben az ember – messze van, a lemmingek próbálnak észrevétlenek maradni. Ha azonban csupán néhány méter választja el őket a rágcsálótól, az állat egyből figyelmeztető jelzésekkel igyekszik a támadóra a frászt hozni.
A szembetűnő színek, az agresszív hívóhangok és a fenyegető pozitúra együttesen tudatják az agresszorral, hogy itt bizony komoly harcra és az ezzel járó fájdalmas sérülésekre számíthat.