Egy kutatás szerint túl sok a kutatás

kutató
Kutató munka közben
Vágólapra másolva!
Alaposan megszenvedhetik a kutatók a publikációs kényszert. Egy új tanulmány szerint túlságosan sok kutatás jelenik meg, így a szakemberek nem tudják nyomon követni saját tudományterületük eredményeit.
Vágólapra másolva!

Az Attention decay in science című publikációban finn és kaliforniai professzorok arra világítanak rá, hogy a kutatói társadalom nem képes lépést tartani az egyre terebélyesedő szakirodalommal. Bár a probléma első hallásra kissé abszurdnak hangzik, komoly problémákat is felvethet.

„A kutatások egyfajta »életciklussal« rendelkeznek.” – írják a szerzők a most megjelent, interneten is hozzáférhető tanulmányban. Az életciklus jelen esetben azt jelenti, hogy az adott kutatás megjelenését követően az eredmények idézésének (citációjának) száma növekedést mutat, majd egy tetőpont elérése után rohamosan csökken. Az egyre nagyobb számban megjelenő tanulmányok miatt – mivel a kutatók kapacitása véges - ez a csökkenés hamarabb és egyre növekvő intenzitással következik be.

Kutató munka közben Forrás: Wikimedia Commons

Az információs forradalom árnya

Szakemberek már korábban figyelmeztettek arra, hogy a digitális korszak az információk robbanásszerű növekedését hozza magával, ami nem biztos, hogy kizárólag pozitív hatást fog gyakorolni a kultúrára, vagy a gazdaságra. Múlt hónapban a brit jegybank vezető közgazdásza, Andy Haldane egy egyetemi előadás alkalmával például arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségi médiának (különösen a Twitternek) köszönhető infóáradat megváltoztatja a kognitív képességeinket: bár gondolkodásunk gyorsabbá válik, egyúttal felszínes is lesz, ami rontja a kreativitást és a teljesítőképességet.

„Tisztán látszik, hogy az információforradalom kellős közepén vagyunk, az emberiség rendelkezésére álló információkészlet 99 százaléka ugyanis ebben az évszázadban született meg. Ennek megvan a maga előnye, és kognitív ára. Az egyik ilyen ár a rövidebb koncentrálóképesség” – mondta Haldane.

A mostani eredmények az elsők, amelyek ezeket a kedvezőtlen mellékhatásokat a tudományos munka szempontjából vizsgálják.