A hegyi gorillák fennmaradásához a beltenyésztés is hozzájárulhatott

Hegyi gorilla hímje

Meglepő eredményt hozott a hegyi gorillák genomjának első összehasonlító elemzése. Egyrészt kiderült, hogy már több ezer éve nagyon kicsi az állományuk, de ami még furcsább, számos káros génváltozat eltűnt a populációból a beltenyészetnek köszönhetően.

A Közép-Afrikában élő, súlyosan veszélyeztetett hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei) a kis csoportokban való túléléshez alkalmazkodott, derült ki abból a nemzetközi kutatásból, amely különböző gorillák genomját elemezte, hogy összehasonlíthassák mind a négy gorillaalfaj genetikai állományát.

A kutatások fő célja az volt, hogy felmérjék a hosszú távú populációhanyatlás genetikai hatásait. A Science magazinban megjelent eredmények arra utalnak, hogy a beltenyésztésnek köszönhetően sok káros génváltozat eltűnt a populációból, és ez a tény hozzájárult a csoport túléléséhez.

Hegyigorilla-család Forrás: Gorilla Doctors (UC Davis)

Jótékony hatású beltenyésztés

A beltenyésztésről általában az a szakemberek véleménye, hogy hosszabb távon lerontja az állomány genetikai minőségét. A gorillákat vizsgáló kutatók is arra számítottak, hogy a beltenyésztés miatt a hegyi gorillák érzékenyebbek a környezeti változásokra és az endemikus betegségekre, köztük az emberi vírusok fertőző törzseire.

Meglepő módon azonban a faj genetikailag hasznot húzott a beltenyésztésből. „Ezek az adatok megmutatják számunkra a genetikai eltéréseket és azt a folyamatot, amelynek révén genomok mechanizmusokat hoznak létre, hogy kiküszöböljék a káros recesszív mutációkat” – mondta a kutatások egyik vezetője, Chris Tyler-Smith, az egyesült királyságbeli Sanger Intézet kutatója.

A kutatók elemezték a gorillagéneket, és azt találták, hogy a hegyi gorillákban kevésbé káros variációk fordulnak elő, mint más, nagyobb létszámú nyugatigorilla-populációkban. Ezek a változatok jelentős egészségügyi gondokat okozhatnak.

A gorillák négy alfaja

A gorilláknak ma két faját különböztetjük meg, a nyugati gorillát (Gorilla gorilla) és a keleti gorillát (Gorilla beringei). A nyugati gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek Nigériától Kamerunon át a Kongói Köztársaságig, míg a keletiek Közép- és Kelet-Afrika egyes területeinek (Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda, Uganda) esőerdeiben.

Mindkét gorillafajnak két-két alfaját ismerik el a szakemberek. A nyugati gorilla alfajai a viszonylag gyakori nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla), valamint a világ legritkább gorillája, a Cross River-i vagy Diehl-gorilla (Gorilla gorilla diehli). A keleti gorilla két alfaja a keleti síkvidéki gorilla (Gorilla beringei graueri) és a Virunga-hegység, valamint Dél-Uganda híres hegyi gorillája (Gorilla beringei beringei).

Három éve határozták meg az első gorillagenomot

„Három évvel azután, hogy először szekvenáltak egy egyedi referenciagenomot, amelyet egy fehér gorilláé, majd további több mint 30 gorillagenom követett, most már mind a négy gorillaalfaj genomját össze tudjuk hasonlítani, beleértve a hegyi gorilláét, és kezdjük megérteni a hasonlóságokat és a különbségeket, valamint a beltenyésztés genetikai hatásait” – mondta Tomàs Marquès-Bonet, az Evolúciós Biológiai Intézet és a Nemzeti Genomelemző Központ munkatársa.

Hegyi gorilla hímje Forrás: Carlos Guitiérrez

Természetvédelmi erőfeszítések

A Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határai mentén fekvő, vulkanikus Virunga-hegységben élő hegyi gorillák egyedszáma 253-ra csökkent 1981-re a vadászat és az élőhely-rombolás következtében. Azóta a létszám 480-ra emelkedett, hála a különféle szervezetek természetvédelmi erőfeszítéseinek.

A kutatók által most gyűjtött genomikai adatok segíthetik a természetvédelmi munkát. A különböző populációk közötti genetikai különbségek részletes elemzésének hála lehetséges lesz meghatározni a fogságba ejtett vagy illegálisan elpusztított gorillák eredetét. Ez módot ad arra, hogy az elfogott gorillákat visszajuttassák az eredeti élőhelyükre, illetve könnyebb lesz bíróság elé állítani az orvvadászokat.