Orchideák végveszélyben

2015.05.12. 11:35

Kiássák, tapossák, felégetik, leszaggatják. Élőhelyük bozótosodik, erdősül. A hazai orchideafajokat számos kisebb-nagyobb veszély fenyegeti.

Antropogén tényező: az ember nem becsül meg semmit

A magyarországi orchideafajokat számos veszély fenyegeti. Ezek közül az úgynevezett antropogén tényezők, az ember által okozott károk a legnagyobbak, ráadásul ezek éppen a legfeltűnőbb, legszebbnek tartott fajokat érintik leginkább.

Bíboros kosbor a Cserhátban.A hazai orchideákra is az ember jelenti a legnagyobb veszélytForrás: Faragó Zoltán

A természet folyamatai a maguk rendje szerint persze jól működnek, például a vad túrása, taposása, rágása, vagy az őshonos fajokkal való erdősülés nem jelent különösebb gondot, ellentétben az összes antropogén hatással. A legnagyobb baj mégis az, amikor az orchideák élőhelyein négyszögletes gyeptéglák jelennek meg a talajon… Ilyenkor joggal fordul meg az ember fejében, hogy alighanem valaki megpróbálta átültetni a kertjébe a védett, vagy akár fokozottan védett fajt.

Mi is az a kosbor?

Május a virágzás hónapja a természetben, ilyenkor nyílik talán leglátványosabban a hazai növényfajok többsége, köztük a mérsékelt égövi, talajlakó orchideák legfeltűnőbb fajai, szép, régies magyar nevükön a kosborok.

A magyarországi orchideák ősi eredetű tradicionális neve, a kosborForrás: Faragó Zoltán

Megér egy kis elmélkedést maga a kosbor szó is, ami a „kos boríték”, azaz a kos herezacskó származéka. Nem véletlen ez az elnevezés, a növény gyökerein ikergumók fejlődnek, ezek pedig alighanem a kos heréire emlékeztették a régieket. Nem csak a magyarokat, hiszen a görög eredetű latin – ugye, milyen érdekes csavarokat rejthetnek a tudományos elnevezések? – orchis név szintén herét jelent.

Az egyik legszebb hazai orchideánk az agárkosborForrás: Faragó Zoltán

Némileg fából vaskarika az agárkosbor neve. A fajt régies magyarsággal agármony néven tisztelték, a „mony” szót jelenthet tojást is, herét is, tehát az agárkosbor ikergumóit a kutya heréihez hasonlították egykor. Ehhez az idők során, alighanem a név pontosítására, hozzákeveredett valahogy a hímnemű juh is, tehát „kutyakoshere” a szó szerinti jelentés.

Ötven orchideafaj honos Magyarországon

Az orchideafajok közé nem csak színes, nyílt terepen virágzó, feltűnő fajok tartoznak, hanem előfordulnak erdők alján tenyésző, alig észrevehetők is. A világon, – Ausztrália kivételével, ahol nem élnek őshonos orchideák, – 25 ezer körül alakul a fajok száma. Többségük a trópusi esőerdők lakója, ahol a talajig alig jut el a fény, ezért epifiton, azaz „fennlakó” életmódot folytatnak, a fák koronaszintjén. Ezek az orchideák nem élősködők, nem szívják el az élőhelyül szolgáló fa tápanyagait. Mivel nehezen kutatható magasságokban élnek, a mai napig fedeznek fel a tudomány számára ismeretlen fajokat. Európában kétszáz felett, Magyarországon ötven körül alakul az orchideafajok száma, ezek valamennyien talajlakók. Némileg bonyolítja a rendszertani meghatározásukat, hogy egyes fajaik, – például az erdők alján tenyésző kardos és a fehér madársisak, – könnyen hibridizálódnak. Az orchideafajok változékonysága jelentős, emiatt a rendszertani besorolásuk is módosul időnként, a tudományos elnevezésekkel együtt.

Legeltetés és orchideavirágzás

Ezeket a gyönyörű növényeket, bár valamennyi fajuk védett, meglehetősen sok veszély fenyegeti. Egyik alapvető gond a legeltetéses állattartás visszaszorulása. A fényigényes fajok, így a bíboros kosbor (Orchis purpurea) és az agárkosbor (Anacamptis morio, korábbi nevén, amin még a legtöbb szakirodalomban is szerepel: Orchis morio), a legjobb élőhelyeiket a hegy- és dombvidéki legelőkön találják meg.

Paradox módon az egyik fő gond, a legeltetéses állattartás visszaszorulásaForrás: Wikimedia Commons

Az állatok nem rágják le az orchideafajokat, de persze könnyen letaposhatják. Ebben az esetben a tő nem hoz magot, következésképpen nem is szaporodik, viszont ikergumóinak köszönhetően a következő évben ugyanott hajt ki. Így kap a természettől újabb esélyt arra, hogy szaporodjon.

Legeltetés nélkül nem virágzik az orchidea

Viszont az elmúlt évtizedekben nagyon lecsökkent a legeltetéses állattartás aránya, emiatt a korábban rövidre rágott és a használat mértékétől függően taposott legelőkön megjelentek az úttörő cserjék, a földiszeder, a kökény, a galagonya, a fagyal, a gyepürózsafajok, a régebben felhagyott legelőkön akár már be is erdősödhettek.

Az elhagyott legelők lassan beerdősülnekForrás: MTI/Komka Péter

A fásszárúak árnyékában a kosborfajok már nem élnek meg, ahogyan a túlságosan magasra növő, kaszálatlan lágyszárú növényzet alatt sem. Különösen az idegenhonos, agresszíven terjeszkedő, nagytermetű, lágyszárú növények nyomhatják el őket, persze a többi őshonos növénnyel együtt.

Nebántsvirág orchideák

A kosborfajok érzékenyek, egyik évről a másikra eltűnhetnek, ha az élőhelyük bármilyen okból és bizonyos mértékben megváltozik. Viszont az ember által kialakított, másodlagos élőhelyeken és bolygatott területeken is megtelepedhetnek egy idő után – tulajdonképpen a legelők is ilyenek.

A hazai flórában 50 orchideafaj honosForrás: Wikimedia Commons

Viszonylag gyakran találhatók kosborfajok a felhagyott, vagy csak részben művelt, ritkán látogatott, domboldali gyümölcsösökben. Ezek, – mivel országszerte a XIX. század végi filoxéra járvány előtt többnyire szőlők voltak, – napsütötte, déli fekvésű területek, a talajlakó orchideák számára is elfogadható termőhelyet kínálnak.

Egyes fajok az elhagyott gyümölcsösök területét is kedvelikForrás: Faragó Zoltán

Az ilyen helyeken a lágyszárú növényzet gyérebb, bár a bozótosodás ezeket is sokfelé fenyegeti. A rendszeresen kaszált, vagy legeltetett domboldalakon élő, agár- és bíboros kosbor mellett a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) és a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha) tövek is viszonylag korán elvirágzanak. Szerencséjükre. Mire a fű akkorára nő, hogy a kaszálás megkezdődhet, már elszórják magjaikat, a földben megbújó szárrészeik pedig jó eséllyel védve maradnak a munkálatok alatt.

Tűzoltók az orchideákért

A kora tavaszi égetés viszont, – ami ugyan tilos, de valóságos népszokás, ráadásul csapadékmentes tél végi, márciusi időjárás esetén hihetetlen terheket ró a tűzoltókra, – már okozhat károkat. Nem csak az orchideafajok állományában: egy ilyen tűz elpusztítja számos madárfaj utolsó, a vegetációs időszak kezdete előtt még használható rejtekhelyét, a talajfelszín közelében telelő hüllő- és kétéltűfajokat, sünöket, rovarokat, pókokat, az alsóbb rendű állatok millióit is. A védett növények persze éppúgy áldozatul eshetnek.

A tarlóégetés  szintén komoly veszélyforrást jelentForrás: think.transindex.ro

Gyakori, hogy kisebb futótűz esetén a kosborok tőlevelei megpörkölődnek, vagy félig le is égnek. Ilyen példány sűrűn látható, és olyankor is könnyen felismerhető, amikor május közepe felé a kora tavaszi tűzre már csak néhány mésszé égett csigaház emlékeztet.

Bíboros kosbor megpörkölődött leveleForrás: Faragó Zoltán

Kisebb tűz esetén a növény még szaporodóképes marad abban az évben, de azt azért tudni kell, hogy a terület felégetésekor hajszálnyira lehetett a pusztulástól: ha egy nagyobb fűcsomó, vagy kivágott cserje éppen felette gyullad ki, károsodhat a gyökérzet is.

Nem való vázába

 A legszomorúbb károsító tényező, ha szándékos a rongálás: néha látni a kosboros élőhelyeken ásónyomokat, ahogyan a feltehetően már virágzó példányt gyökerestől kiemelték. Szerencsére egyre szélesebb körben válik ismertté, hogy a faj védett, mindenféle károsítása jelentős büntetést vonhat maga után.

Számos növény a "gyűjtők" szenvedélye áldozatául esikForrás: Faragó Zoltán

Úgyhogy az ilyen esetek viszonylag ritkák, a kiskertekben sem nagyon látható már illegálisan áttelepített, védett növény.Sajnos néha ma is előfordul, hogy az emberi szemmel nézve szép virágot leszaggatják, az egyik fotón is zöldes sarkvirág virágos hajtásának hűlt helye látható. Valaki letörte és magával vitte, hogy aztán a pár óra alatt elhervadó virágot eldobja…

Nem szeretik a bringásokat

A kosborfajok fontos élőhelyét jelentő kopár domboldalakon, felhagyott sóderbányákban, földutak mentén, ösvényeken a terepmotorosok és -kerékpárosok is okozhatnak gondokat. Ez a patás állatok taposással okozott kárainak gumiabroncsos rokona, de a rendszeresen járt helyeken a mértéke összehasonlíthatatlanul nagyobb, nem beszélve arról, hogy itt emberi szándékosságról van szó…

A terepi bringások is veszélyforrást jelenthetnek az orchideákra nézveForrás: MTI/Honéczy Barnabás

Érdekes, szerencsére nem túlságosan nagy veszélyt jelent az éppen virító növények fotózása: jelen sorok írója nem egyszer talált már az átlagosnál sűrűbben növő bíboros kosborok között letört szárakat, különösen látogatott kirándulóhelyek, túraösvények közelében. Ilyen esetekben, – bizonyára rossz szándék nélkül, – a kirándulók nem figyelnek eléggé a fotótémául választott példány környékén virító, de kevésbé feltűnő tövek épségére.

Az orchideák elterjedését ábrázoló térkép. A közhittel szemben az állandóan fagyott területek kivételével szinte bárhol megtalálhatókForrás: Wikimedia Commons

Ettől függetlenül nagyon fontos azon etikai elv betartása, ami szerint a fotós nem okozhat kárt sem a megörökíteni kívánt növény-, vagy állatfajokban, sem ezek szaporulatában, sem a különféle természeti képződményekben. Tartsuk be az alapelvet: csodáld meg, de ne nyúlj hozzá!

(Az összeállítást Faragó Zoltán készítette)

Medve