Fojtogatás áldozataivá válnak a halott galaxisok

Az egyik lehetséges csillagfojtási mechanizmus művészi ábrázolása: az élő, csillagtermelő galaxisok egy masszív, forró halóba kerülnek, ami megfojtja őket

Kozmikus gyilkosságok felderítésére vállalkoztak a Cambridge-i Egyetem és az Edinburghi Királyi Obszervatórium csillagászai, akik szerint "fojtogatás" áldozataivá válnak a halott galaxisok, bár "gyilkosuk" kiléte egyelőre homályban marad.

A világegyetemben kétféle galaxis létezik: az élők, amelyekben folyik a csillagtermelés, és a halottak, ahol már nem születnek új napok. A Tejútrendszerünkhöz hasonlatos eleven galaxisokban óriási mennyiségben találhatók hideg gázok, főleg hidrogén, ami a csillagtermelés legfőbb "alapanyaga", míg az "elhunyt" csillagvárosokban minimálisak a készletek - olvasható a PhysOrg hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában.

Magyarázatok

A jelenségre két magyarázat létezhet - a gázokat hirtelen kiszippantják valamilyen belső vagy külső erők, esetleg a csillagtermelési "nyersanyag" beáramlása hosszabb idő alatt fokozatosan megszűnik, és ez valósággal megfojtja a galaxist. A brit kutatók a Sloan Digitális Égboltfelmérési Program (SDSS) adatait felhasználva elemezték 26 ezer átlagos méretű galaxisban a fémek szintjét.

"A fémek árulkodnak a csillagképződésről: minél több új napot hoz létre egy-egy galaxis, annál nagyobb a fémtartalma. Ily módon a halott galaxisok fémtartalmát vizsgálva megállapíthatjuk a csillagvárosok elhunytának az okát" - magyarázta Yingjie Peng, a Cambridge-i Egyetem és a Kavli Kozmológiai Intézet kutatója, a tanulmány első szerzője.

Amennyiben hirtelen áramlanak ki a hideg gázok egy galaxisból, a fémek szintje változatlan marad, mivel a csillagképződés azonnal megszűnik. "Fojtogatás" esetén viszont a galaxis fémtartalma tovább fog emelkedni, míg nem stabilizálódik valamilyen szinten, hiszen új csillagok mindaddig születnek, míg az alapanyagkészletek teljesen ki nem merülnek.

Vizsgálataik szerint egy adott csillagtömeghez viszonyítva a halott galaxis fémtartalma szignifikánsan magasabb, mint egy azonos tömegű, csillagtermelő galaxisé. Vagyis a csillagvárosok "gyilkosa" fojtogatással végez az áldozatokkal.

Az egyik lehetséges csillagfojtási mechanizmus művészi ábrázolása: az élő, csillagtermelő galaxisok egy masszív, forró halóba kerülnek, ami megfojtja őket Forrás: University of Cambridge

Mi lehet a gyilkos?

A brit kutatók, hogy ellenőrizzék eredményeiket, a fémtartalom elemzésétől függetlenül az élő és a halott galaxisok kora közötti különbséget is vizsgálták. Számításaik szerint a csillagtermelő galaxisok átlagosan 4 milliárd évvel voltak fiatalabbak, mint halott társaik, ugyanannyival, mint ez a fémtartalom elemzéséből következett.

"Első bizonyítékát szereztük meg annak, hogy a galaxisok >> fojtogatás << áldozataivá válnak. A következő feladatunk az lesz, hogy azonosítsuk a tettest, már van is néhány gyanúsítottunk" - fogalmazott Yingjie Peng.