Így nézhettek ki a legelső kígyók

Így nézhetett ki az őskígyó. Jól megfigyelhetők az apró hátsó végtagok.

A kígyók őse egy éjszakai életmódot folytató, lesből vadászó ragadozó lehetett, aminek apró hátsó végtagjai voltak bokákkal és lábujjakkal – állítja a BMC Evolutionary Biology című szaklapban megjelent tanulmány.

Az amerikai Yale Egyetem kutatása összesen 73 – élő, valamint már kihalt - kígyó és gyíkfaj anatómiai tulajdonságait, génjeit és fosszíliáit vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy a kígyók a szárazföldön fejlődtek ki körülbelül 128 millió évvel ezelőtt. Kialakulási területük vélhetően a déli félgömb meleg, erdőkkel borított ökoszisztémái voltak.

Hogyan nézett ki a kígyóős?

A kígyók elképesztően változatosak, több mint 3400 fajuk a legkülönbözőbb élettereket - szárazföldet, vizet, fákat - hódította meg. Arról azonban idáig keveset tudtak, hogy a legelső „csúszómászók” mikor alakultak ki, milyen külsejük volt, vagy éppen miként viselkedtek.

A tanulmányozott 73 faj összehasonlításával a kutatócsoport egy kiterjedt törzsfát alkotott meg, ami alapján illusztrálhatta a kígyók evolúciójának főbb jellemzőit.

Egy szuperkontinensen kezdődött

Az eredmények szerint a kígyók története a kora kréta idején (nagyjából 128,5 millió évvel ezelőtt), a szárazföldön kezdődött. Ebben az időszakban csak egyetlen nagy szuperkontinens, Laurázsia létezett. A kígyókkal párhuzamosan több emlős- és madárfaj megjelent a Földön.

Az őskígyóknak egy pár apró hátsó végtagja volt, gerincesekre, valamint gerinctelenekre egyaránt vadásztak. A prédák testmérete a többi gyíkfaj zsákmányállatához képest viszonylag nagynak számított. Nem tudták azonban a mai óriáskígyókhoz hasonlóan összeroppantani az ádozatot, így a testesebb állatokat mellőzniük kellett az étlapról.

Így nézhetett ki az őskígyó. Jól megfigyelhetők az apró hátsó végtagok. Forrás: Julius Csotonyi

Megváltozott életmód

Amíg a legtöbb korai hüllő inkább nappal volt aktív, az őskígyók éjszakai vadászként váltak hírhedtté. A kígyók csak évmilliókkal később, a kígyófajok 85 százalékát magába foglaló Colubroidea főcsalád megjelenésével, (körülbelül 50-45 millió éve) tértek vissza a nappali életmódhoz. Ennek oka a kutatók szerint az lehetett, hogy az éjszakai aktivitást gátolta az alacsonyabb hőmérséklet, így a kígyók az idők folyamán lassan áttértek a nappali vadászatra.

Hatalmas területeket uralnak

Az evolúciós sikerhez az is hozzájárult, hogy a kígyók rendkívül nagy távolságot képesek megtenni. A számítások alapján több mint 110 ezer négyzetkilométernyi területet tudnak „bebarangolni”, négy és félszer többet, mint a különböző gyíkfajok. Ezen felül olyan élőhelyeket (például állóvizeket) is képesek meghódítani, amit más szárazföldi állatok nem.