Az atmoszféra annyira instabil, hogy egy pillangó szárnycsapása megváltoztathatja az időjárás-mintázatokat, állítja a pillangóhatás néven elhíresült elmélet. Ebből az is következik, hogy
az időjárás előrejelzésének pontossága tíz napon túl meredeken csökken.
E mögött a hőmérséklet erős ingadozása áll: a növekedéseket csökkenések követik és fordítva. Ez a mintázat hónapokra, évekre és évtizedekre is igaz.
Ez az egy alaphelyzetbe való visszaállásra irányuló természetes hajlam az atmoszféra memóriájának kifejeződése, ami olyan erős, hogy még mindig érezzük az évszázaddal ez előtti ingadozások hatásait”
– mondta Shaun Lovejoy, a McGill Egyetem fizikaprofesszora.
„Noha az ember által előidézett atmoszféramelegedés hozzájárul a hőmérséklet általános emelkedési trendjéhez, e trend körüli természetes ingadozás ugyanazt a hosszú memóriamintát követi” – tette hozzá Lovejoy.
A Geophysical Research Letters online kiadásában megjelentetett új cikkében Lovejoy bemutatja, hogyan használhatjuk ki az atmoszféra elefántmemóriáját ahhoz, hogy a hagyományos numerikus számítógépes modelleknél valamivel pontosabb hőmérséklet-előrejelzéseket készítsünk.
Állítása szerint az új módszer segíthet javítani a hírhedten rossz szezonális előrejelzéseket éppúgy, mint a hosszú távú klímaprognózisokat.
A pillangóhatás kihasználásával Lovejoy megközelítése véletlenszerűnek fogja fel az időjárást, és
a történelmi adatok használatával „kényszeríti rá” az előrejelzést, hogy tükrözze a valós klímát.
Ez lehetővé teszi, hogy átlépje a standard megközelítés határait, ahol az időjárás a felé tolja a számítógépes modellt, hogy a modellklímájával és ne a tényleges klímával legyen összhangban.
Az új módszer más olyan statisztikai előrejelző technikákban is javulást hozhat, amelyek csak az atmoszféra rövid távú memóriáját használják ki, állítja Lovejoy.
Lovejoy cikke új módszerének egy egyszerű változatát használja annak kimutatására, hogy a globális felmelegedésben 1998 óta megfigyelhető úgynevezett szünet jól magyarázható a történelmi atmoszferikus adatok segítségével.
Lovejoy modellje azt is megjósolja, hogy
ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a 2000 utáni ütemben folytatódik tovább, akkor 97,5 százalék annak az esélye, hogy a „szünet” még jóval 2020 előtt véget ér.