III. Richárd vérszomja döntötte el a rózsák háborúját

rózsák háborúja, bosworth-i csata
Philip James de Loutherbourg ábrázolása a bosworth-i csatáról
Vágólapra másolva!
A York-ház viszonylag nyeregben érezhette magát a rózsák háborúja utolsó szakaszában, egészen addig, amíg III. Richárd színre nem lépett – a vérszomjas uralkodó nem igazán törődött a közmegítélésével, és válogatás nélkül gyilkoltatott mindenkit, aki az útjába állt. Még hívei is összefogtak ellene. 530 éve ért véget a két uralkodóház véres csatározása. 
Vágólapra másolva!

A Yorkok és a Lancasterek legendás hadakozását (1455–1485) minden angolszász történelemben kicsit is jártas érdeklődő ismeri: a fehér rózsás Yorkok és a vörös rózsás Lancasterek hatalomért folytatott küzdelméből végül az anyai ágon a Lancasterekhez tartozó Tudor Henrik került ki győztesen. Ő a címerében is egyesítette a két uralkodóház szimbólumát, és a Tudorok 116 éves uralmát hozta az angol trónon.

III. Richárd kegyetlensége fordította végül a York-ház ellen végleg a közhangulatot, és ez döntötte el a rózsák háborújának kimenetelét is Forrás: wikimedia.org

Azt azonban már kevesen tudják, hogy a háború kimenetelét végül nem is Henrik döntötte el, hanem a Yorkokhoz tartozó III. Richárd véreskezűsége: az uralkodó meggyilkoltatta az egyik korábbi királyt, a gyengeelméjűnek kikiáltott VI. Henriket (1422 - 1471), sőt, állítólag a bátyja, IV. Eduárd (1461–1483) fiait is ő tetette el láb alól, hogy biztosítsa magának a trónt.

Eduárd, aki kiirtotta a Lancaster-házat

IV. Eduárd York-házi uralkodó kemény kézzel kormányozta az országot, kegyetlenség tekintetében őt sem kellett félteni:

lázadó és részeges öccsét állítólag egy hordó malváziaborba fojtatta, és ellenfeleit is lelkesen irtotta.

Uralma gyakorlatilag két részre osztható: amikor a Lancaster VI. Henriket 1453-ban őrültnek bélyegezték, ő került a helyére ideiglenes uralkodóként. A Lancaster-pártiak végül 1470-ben visszaültették Henriket Anglia trónjára – ezzel pecsételték meg a sorsát, ugyanis a következő évben Eduárd öccse, Richárd (állítólag bátyja engedélyével) a Towerben meggyilkoltatta a királyt. Ezzel kihalt a Lancaster-ház férfiága.

IV. Eduárd posztumusz portréja. A York-házi uralkodó alatt fellendült a gazdaság, korának egyik leggazdagabb és leghatalmasabb királya volt Forrás: Wikimedia Commons

A korszak egyik leghatalmasabb uralkodója

IV. Eduárdról egy élvezeteket hajszoló, de erős király képe maradt meg a köztudatban. Kemény kézzel verte le az országban fejüket felütő lázadásokat, és a külföldről érkező veszéllyel is sikeresen vette fel a harcot: 1471 májusában például visszaverte a Margit királynő vezérlete alatt kikötött francia hadakat. Nem csak VI. Henrikkel végzett, de még a fiát, Eduárdot is összevagdostatta. A nemességgel szemben kegyetlen volt, de a városokat és szegényeket támogatta.

Határozott fellépése és pénzügyi politikája a korszak egyik leggazdagabb és leghatalmasabb uralkodójává tették, királysága alatt fellendült a kontinentális kereskedelem, és teljesen eltűnt a jobbágyság.

Törvénytelen királyi házasság

IV. Eduárd, felesége, Elizabeth Woodville és elsőszülött fiuk, Eduárd Forrás: Wikimedia Commons

1483-ban Eduárd meghalt, a trón pedig 12 éves fiára, V. Eduárdra szállt. Ő és még kilenc másik gyermeke Elizabeth Woodville-től született, a frigyről azonban már Eduárd életében is azt rebesgették, hogy törvénytelen lehet – a király ugyanis állítólag a Woodville-lel kötött házassága idején már nős volt. Eleinte mégis elismerték V. Eduárd jogát a trónra – egészen addig, amíg a néhai király öccse, Richárd színre nem lépett, és érvényteleníttette IV. Eduárd és Elizabeth Woodville házasságát. Ennek értelmében Anglia trónja rögtön rá szállt.

III. Richárd, a gyermekgyilkos

Bár nincs rá közvetlen bizonyíték, mégis feltételezhető, hogy III. Richárd (1483–1485) teljesen biztosra akart menni, és a fattyúnak nyilvánított két fiúgyermeket megölette.

Eduárdot és Richárdot először a Towerbe záratta, ahol gyanús körülmények között örökre eltűntek.

A háború után keringett olyan pletyka az ifjú hercegről, hogy valójában túlélte a merényletet, sőt, III. Richárd uralmát is, és végül Tudor Henrik keze által halt meg – de erről semmiféle történelmileg hiteles forrás nem maradt fenn.

Az ifjú V. Eduárd és öccse, Richárd a Towerben (Everett Millais festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Nem foglalkozott az imidzsével

III. Richárd egyébként valószínűleg korántsem ölt meg annyival több embert, mint IV. Eduárd, sőt, jóval elmaradt utódja, a Tudor Henrik 24 éves uralkodása alatt elkövetett gyilkosságok mögött. Mégis elkövette azt a hibát, hogy egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogyan ítélik meg alattvalói, és

kegyetlenségei mellett nem figyelt a közhangulatot javító intézkedésekre.

Már a szövetségeseit is gyilkolta

Egy idő után az is bizonyossá vált, hogy Richárd nem csak az ellenfeleit, de a saját szövetségeseit is ugyanolyan lelkesedéssel gyilkolja. Buckingham hercege, aki egészen a feltételezett gyerekgyilkosságokig Richárd mellett állt (és társa volt a bűnökben), a gyerekkirály eltűnése után joggal kezdett félni, hogy az uralkodó nem retten vissza semmilyen eszköztől, ha a trón megtartása a cél.

III. Richárd és felesége, Anne Neville portréja a cardiffi kastély egyik rózsaablakán Forrás: Wikimedia Commons

Mivel Buckinghamnek is csordogált királyi vér az ereiben, attól tartott, hogy Richárd őt is potenciális veszélyforrásnak tartja majd a saját hatalmára nézve. Félelmében elébe ment az eseményeknek, és lázadást szított a király ellen, aki azonban rögtön az uralkodása első évében le is verte a felkelést, Buckinghamet pedig kivégeztette – ezzel megkezdte saját pártjának irtását is.

Saját hívei is elfordultak tőle

A gyerekek rejtélyes eltűnése, a szaporodó gyilkosságok és a rossz közhangulat még a yorkistákat is elfordította a király oldaláról – a két ház pártjai összefogtak, és közös erővel a száműzetésben élő Tudor Henrikhez fordultak támogatásukat ajánlva.

16. századi portré a rózsák háborúját eldöntő Tudor Henrikről Forrás: Wikimedia Commons

Henriket IV. Eduárd Lancaster-gyilkolásai idején a nagybátyja, Pembroke grófja mentette meg a király bosszújától. Henrik II. Ferenc bretagne-i herceg udvarába menekült, a yorkisták és Lancaster-pártiak innen hívták vissza Angliába, hogy foglalja el a trónt III. Richárdtól.

Az utolsó csatában elhunyt angol király

A néhai Buckingham herceg volt a hazahívás legnagyobb pártolója, és az ő ötlete volt az is, hogy Henrik IV. Eduárd legidősebb lányát, Erzsébetet vegye feleségül. A franciák jóindulatában bízva Henrik hazalovagolt, és 1485. augusztus 22-én, a bosworthi csatában győzedelmeskedett III. Richárd felett – úgy, hogy a királyt még saját szövetségesei közül is sokan elárulták a csatamezőn. Ő volt az utolsó angol király, aki ütközetben vesztette életét.

Kiirtották Anglia nemesi családjainak nagyját

A rózsák háborújának csatái egyébként a közemberek életét nem igazán nehezítették meg, a legtöbb ütközet a nemesek és zsoldosok részvételével zajlott. Ők viszont annyira megsínylették a harcokat, hogy Anglia 64 nagy nemesi családjából 26 teljesen ki is halt a rózsák háborúja idején.

1825 körül készült portré Yorki Erzsébetről, akit Tudor Henrik vett feleségül Forrás: Stapleton Collection

Csaták után az elfogott nemesembereket kivégezték, a köznépet pedig futni hagyták – a hivatalos kivégzések mérlegén a walesi herceg, 9 másik herceg, 1 márki (őrgróf), 13 earl (gróf) és 24 báró áll.

III. Richárd nem volt púpos

III. Richárd kegyetlenségét még Shakespeare is megörökítette királydrámájában – a történészek egyelőre vitatják, pontosan mennyire volt véreskezű, és hogy valóban meggyilkoltatta-e a bátyja fiait.

Az egykori király földi maradványait 2012-ben fedezték fel Leicesterben egy parkoló alatt,

és megállapították, hogy gerincferdülésben szenvedett – betegségét azonban valószínűleg titkolta, hogy megmaradjon királyi tekintélye. A Tudor-pártiak a halála után mindenféle pletykát terjesztettek róla, többek között azt is, hogy púpos volt, ezt a kutatóknak sikerült megcáfolniuk.

Philip James de Loutherbourg ábrázolása a bosworthi csatáról Forrás: Wikimedia Commons

Fizikai külsejéről már elég sok információnk van, arról azonban valószínűleg soha nem fogunk biztosat tudni, hogy mi történt valójában a két kisgyerekkel a Tower sötét, nyirkos tornyában azon a végzetes éjszakán.