A boldog békeévek koronázatlan szélhámos császárai

A századforduló világának koronázatlan szélhámos császárait könnyed stílus, magabiztos fellépés és kitűnő helyzetfelismerő képesség jellemezte

A kriminalisztika történetének komor, nemegyszer vértől csöpögő lapjain a sorozatgyilkosokhoz képest szinte üdítő színfoltnak számítanak a szélhámosok. Az emberi hiszékenység jelenkori vámszedőihez képest az „ántivilág” csalóit nemcsak kifinomult fantázia, hanem kiváló színészi képességek és nem egyszer kacagtató ötletesség is jellemezte. Az áldozatok természetesen már akkoriban sem nevettek az őket megrövidítő szélhámosfejedelmek fantáziadús trükkjein. 

Egy snájdig úriember, aki felcsapott órásmesternek

Minél lehetetlenebbnek tűnik egy ötlet, annál könnyebben kivitelezhető – valószínűleg ez lehetett a krédója a magyar kriminalisztikatörténet egyik leghíresebb csalójának, Hamrák Jánosnak.

Kétes hírnevéhez képest szinte semmit sem tudunk az egyik dobogós helyezett magyar szélhámoskirály magánéletéről.

A századforduló és a 20-as évek világának koronázatlan szélhámosait a könnyed stílus, a magabiztos fellépés, és a kitűnő helyzetfelismerő képesség jellemezte Forrás:Fortepan/Erky-Nagy Tibor

Emlékét csak a levéltárak mélyén pihenő egykori rendőrségi jegyzőkönyvek és a korabeli bulvársajtó harsány tudósításai őrizték meg az utókor számára.

Az egyetlen fennmaradt hiteles fotó a híres svihákról, Hamrák Jánosról Forrás: Wikimedia Commons

Annyi bizonyos, hogy 1879-ben született Budapesten. A kortársak visszaemlékezése szerint a rendkívül megnyerő, választékos modorú fiatalember arisztokratikus jelenség volt, mesterien bánt a szavakkal, és kiválóan ismerte a Monarchia úri világának belterjes, zárt birodalmát. Különös vonzalmat érzett a városházák világa iránt, ezért talán nem véletlen, hogy első ismertté vált szélhámossága is a budapesti törvényhatósághoz kötődik.

Egyik alkalommal, amikor saját ügyének intézése miatt betoppant a Városházára, feltűnt neki az elegánsan berendezett irodahelyiség sarkában álló értékes 17. századi állóóra.

Néhány nappal később az öltönyére kék köpenyt húzva mint az elöljáróság által megbízott neves órásmester lépett be a Városházára. Az íróasztal mögött stempliző hivatalnokkal fensőbbséges stílusban közölte, hogy a főjegyző úr őméltósága megbízásából restaurálásra a műhelyébe viszi az értékes műtárgyat. A csinovnyik még segített is neki kicipelni az órát, kifejezve abbéli örömét a „mesternek”, hogy végre járni is fog a szerkezet. Mondanunk sem kell, hogy a derék hivatalnok soha nem hallhatta az óra ütését.

Már Vespasianus császár is megmondta, a pénznek nincs szaga

Hamráknak igencsak megtetszett az önkormányzati szerepvállalás, így következő nevessé lett akcióját is ennek jegyében szervezte meg. A Váci utca és a Korzó már a századforduló utáni években is a magyar főváros egyik legelegánsabb környékének számított.

A Váci utca a 19–20. század fordulóján, a Szapáry-házzal Forrás: Klösz György/ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Fényes üzletek, szalonok és előkelő éttermek úri közönséggel – nincs is ennél kiválóbb terep egy szélhámos számára.

Történt pedig, hogy előzetes terepszemle után Hamrák mérőrudas emberek társaságában megjelent a Váci utca egyik elegáns üzlete előtt.

Miközben ide-oda irányította az embereit, aktatáskáját a hóna alá szorítva komoly arccal jegyzetelt a füzetébe. A méricskélés felkeltette az üzlettulajdonos érdeklődését, aki odalépett a hajtókája gomblyukában rangos kitüntetést viselő tekintélyes férfiúhoz megérdeklődni, hogy mit is csinálnak tulajdonképpen a boltja előtt.

A régi budapesti városháza Forrás: Wikimedia Commons

Hamrák János az önkormányzat tanácsosaként bemutatkozva bürokratikus ridegséggel azt a megfellebbezhetetlen tényt közölte a megszeppent boltossal, hogy nyilvános WC-t építenek az üzlete elé, és éppen annak tűzik ki a helyét.

A nyilvános illemhelyek megadóztatására készülő Vespasianus római császártól (az i. sz. 1. században uralkodott) származik az a szállóigévé lett mondás, mely szerint a pénznek nincs szaga Forrás: Wikimedia Commons

A gondterhelt kereskedő behívta üzletébe a „tanácsost”, aki némi diszkrét győzködés meg a zsebébe csúsztatott meglehetősen vaskos boríték megtapogatása után megenyhülten közölte, hogy megpróbál „megfelelőbb” helyet találni a közillemhelynek.

A későbbi nyomozás adatai szerint összesen nyolc Váci utcai üzlettulajdonos rótta le „Vespasianus adóját”

az agyfúrt szélhámosnak, hogy WC-mentessé tegye a boltja előtti területet.

Eladó a Rottenbiller utca

Hamrák a jól sikerült akció után sem adta fel érdeklődését a Városháza ügyes-bajos dolgai iránt.

A századforduló kiterjedt városrendezési közmunkái során egyre több utca faburkolatát strapabíró bazaltkövezetre cseréltette ki az önkormányzat.

Hősünknek, aki rengeteg szabadideje legnagyobb részét finom úriember módjára a korabeli Budapest híres kávéházaiban, leginkább a New Yorkban és a Hadikban töltötte el, a napilapok átböngészése közben szemet szúrt egy közlemény.

A kor híres íróihoz hasonlóan, az "úri" szélhámosok is általában a kávéházak szivarfüstös atmoszférájában jutottak ihlethez agyafúrt ötleteik kitervelésében Forrás: Fortepan

1909-ben járunk, Székesfehérvár törvényhatósága pályázatot hirdetett faburkolat beszerzésére, amellyel a koronázóváros piacterét kívánták csinosabbá tenni. Hamrák János már másnap, mint jól menő fővárosi építési vállalkozó, a tekintetes törvényhatóság vezetőivel tárgyalt Székesfehérváron.

A legendás New York kávéház enteriőrje. A neves intézmény több híres író és "békebeli" szélhámos kedvenc törzshelye volt Forrás: Origo

Még aznap megszületett a szerződés, a hálás városvezetők 1000 aranykoronát fizettek ki előlegként a készséges „vállalkozónak”. Hamrák János komolyan vette a dolgát. Az előlegből Budapest munkaerő piacán, a Teleki téren – vagy ahogy a kortársak hívták, a „köpködőn” – az alkalmi munkára várakozók közül a Városháza nevében 50 munkást fogadott fel.

Sebtében toborzott munkásseregét ezután a közelben fekvő Rottenbiller utcához vezényelte,

és lezáratta annak a Verseny utcáig terjedő szakaszát.

Hamrák leghíresebb tetthelye a Rottenbiller utca, amelynek burkolatát rendőri biztosítás mellett szedette fel Forrás: Origo

Hamrák a Városháza megbízottjának kiadva magát azt közölte a felvonulás célja iránt érdeklődő rendőrhatósági közeggel, hogy az utcaburkolatot fogják kicserélni, egyben felkérte a rendőröket, hogy a faburkolat felszedésének ideje alatt irányítsák a forgalmat.

Így a készséges rendőri segítségnek is hála, sikerült gyorsan befejezniük a munkát,

Hamrák János pedig megbízható üzletemberként, még a szerződésben szabott határidő előtt leszállította az igényelt mennyiségű faburkolatot a székesfehérvári önkormányzatnak.

Vidéki dandyből háborús veterán

A hálás városvezetők a kitűnően végzett munka elismeréseként, késedelem nélkül ki is fizették a 8000 aranykoronás vállalkozói díjat, ami egy kisebb vagyonnak felelt meg az 1900-as évek elején.

Hamrák vidékre költözve egy-két évig krőzusként élt a Rottenbiller utcai „üzlet” nyereségéből.

Amikor a bőséges pezsgős vacsorák, szállodai lakosztályok és luxuskokottok felemésztették a pénzét, a cirkusz világában kamatoztatta tovább nem mindennapi képességeit; tisztes honoráriumért, mint a dél-afrikai angol–búr háború egzotikus veteránja, háborús történeteivel szórakoztatta az őt szájtátva hallgató publikumot.

A könnyen jött pénzből bőségesen futotta a gyertyafényes, cigányzenés, pezsgős vacsorákra még a legelőkelőbb, legdrágább éttermekben is Forrás: Fortepan

A Rottenbiller utcai fiaskó miatt lóvá tett önkormányzat feljelentése és

időközben beérkezett más feljelentések alapján a Magyar Királyi Államrendőrség detektívjei ekkor már nagy erőkkel keresték a szélhámost.

Éppen egy cirkuszi élménybeszámolót tartott, amikor a csodálkozó publikum szeme láttára kattant a bilincs a „búr háború hősének” csuklóján.

Jól megérdemelt börtönbüntetéséből az első világháború idején szabadult, a világégés utáni zűrzavarban azonban nyoma veszett.

Senki sem tudja, hogy mi lett a csalófejedelemmel, talán a búr háború földjére kivándorolva fejezte be földi pályafutását.

Róbert bácsi és az ingyenkonyha

Feinsilber Róbert, vagy ahogy a közvélemény megismerte, „Róbert bácsi”,

az 1920-as évek Budapestjének egyik emblematikus figurájává nőtte ki magát a róla elnevezett népkonyhák működtetésével.

Az első világháború utáni súlyos válság a 20-as évek elején szinte megoldhatatlan gondok elé állította Budapest önkormányzatát.

Ínségkonyha az 1920-as években Forrás: Wikimedia Commons

Ez volt a diplomás hólapátolók és hordárok munkanélküliséggel sújtott szomorú időszaka.

A nagyszámú fővárosi munkanélküliről való gondoskodás jegyében a törvényhatóság ingyenes népkonyhákat állított fel a főváros forgalmasabb csomópontjain.

Feinsilber Róbert, alias "Róbert bácsi" Forrás: Wikimedia Commons

Ezeknél ingyen egy tál leveshez juthattak a rászorulók. A 20-as évek derekára azonban az önkormányzati büdzsé is megcsappant, az a veszély fenyegetett, hogy megfelelő pénzeszközök híján be kell zárni az igen népszerűvé vált konyhákat.

Ebben a szorult helyzetben kereste fel a gondterhelt városvezetést Róbert bácsi az ajánlatával.

Az emberbarát, filantróp üzletemberként bemutatkozó Feinsilber Róbert nemcsak hogy az ingyenes levesosztás fenntartásához kínált segítséget, hanem azt is felajánlotta, hogy saját vagyona terhére második fogással is kiegészíti a népkonyhák szolgáltatását. Cserébe csupán erkölcsi támogatást kért az e nagyvonalúságtól könnyekig meghatódott önkormányzati tanácsnokoktól.

A „török szultán” mint Horthyné kedvence

Róbert bácsi nagyszülei az Oszmán Birodalomhoz tartozó Jemenben élő zsidó diaszpórához tartoztak, édesanyja alig 12 éves volt, amikor családja kalandos tengeri úton Törökországba költözött. Róbert bácsi szülei Törökországból telepedtek át Budapestre, ő maga is török állampolgárságú volt.

Kis tudományos szélhámosság-tan

A köznyelvben szélhámosságnak nevezett magatartás büntetőjogi megfelelője a csalás deliktuma. Az első, a kor európai színvonalán álló modern magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk, - amelyet megalkotója, Csemegi Károly jogászprofesszor után Csemegi-kódexként ismer a jogtörténet - különös része a vagyon elleni bűncselekmények között szabályozta a csalás törvényi tényállását. Az 1962-ig hatályban volt kódex törvényi definíciója lényegét tekintve máig változatlan érvényű. E szerint, aki jogtalan haszonszerzés céljából mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz csalást követ el. A sikkasztás ettől eltérő vagyonelleni bűncselekmény, amelyet az követ el, aki rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonít, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.

Az önkormányzattal kötött megállapodás alapján 1926-ban Feinsilber Róbert átvette a budapesti népkonyhákat, és innentől kezdve beindult az üzlet.

Életkép a 20-as évek Budapestjéről. A Váci utca - Régi posta utca sarka Forrás: Fortepan

Az önkormányzati hátszélnek köszönhetően, az „aranyszívű emberbarát” híre gyorsan eljutott a legmagasabb körökig. Egymás után szervezték a nyilvános adománygyűjtő akciókat, és

a jómódú felső tízezer saját filantrópiájának bizonyítására, komoly összegeket gyűjtött össze

az „elesettek támogatására”. A mesés pénzösszegek Róbert bácsi számláján landoltak.

Horthy Miklósné, született Purgly Magdolna, a kormányzó felesége, Róbert bácsi egyik legmagasabb rangú támogatója Forrás: Wikimedia Commons

A rendszer kitűnően működött, „Róbert bácsi konyhái” előtt a hosszú sorokban kígyózó emberek áldották önzetlen segítőjük nevét.

Róbert bácsi támogatói között nem kisebb személyiségek, mint például maga a first lady, Horthy Miklós kormányzó felesége is ott volt.

Horthy Miklósné, túl azon, hogy 1000 pengőt utalt át a népkonyhai ellátásra, a Ferenciek terén egy alkalommal személyesen gyűjtötte az adományokat Róbert bácsi számára.

Mi is volt a turpisság?

A népkonyhák kifogástalanul működtek, csakhogy nem a bőkezű pénzadományokból. Feinsilber Róbert ugyanis a nyersanyagot a budapesti éttermek maradékából biztosította, amit ingyen kapott meg az üzemeltetőktől. Amikor a neve ismertté vált, a felsőbb körökből kijárták számára a Honvédelmi Minisztérium engedélyét, ami alapján három budapesti laktanya fel nem használt élelmiszer-alapanyagait is térítés nélkül megkapta.

Róbert bácsi szegény gyerekek között. A "nagy filantróp" az adományokat bécsi ingatlanügyletekbe fektette Forrás: europeana.eu

A csinos összegre felhízott adományokat ingatlanbefektetésekben kamatoztatta: Bécsben vett két bérházat, illetve a pénz egy részét Londonban élő lányához utalta tovább. Amíg az elosztóhelyeken gőzölgött a leves, Róbert bácsi fényűző udvartartást rendezett be magának kedvenc törzshelyén, a New York kávéházban.

A budapesti Nagykörút a New York Palotával a századforduló idején. Feinsilber Róbert fényes udvartartást rendezett be magának a híres kávéházban Forrás: Library of Congress

Szerette a nyilvánosságot, szívesen adott interjúkat. Ma úgy mondanánk, kitűnően értett a személyes PR-hoz. Az újságíróknak nyilatkozva sohasem felejtette el kihangsúlyozni, hogy népkonyhái immár az utolsó fillérjeit emésztik fel. E bombasztikus nyilatkozatok után mindig garantált volt az újabb adományeső.

A Róbert bácsi ellen indított büntetőeljárás igen kellemetlen volt, lóvá tett adományozói ugyanis egészen a legmagasabb körökig, köztük a kormányzó családjáig nyúltak Forrás:Fortepan

Számára a szép időknek egy uzsoraügyben 1930 elején elrendelt nyomozás vetett véget. A Magyar Királyi Államrendőrség nyomozói szimatot kaptak, és a népkonyhák ügyét is vizsgálni kezdték, így kiderült, hogy a nagy filantróp az adományok összegét egyszerűen elsikkasztotta.

A bécsi ingatlanokat nem tudták lefoglalni, mivel azok a leánya nevén lettek telekkönyvezve, és a Londonba került pénzeknek is nyoma veszett.

Az eljárás folytatását tovább nehezítette Róbert bácsi török állampolgársága.

Az ügyet „diszkréten” kellett kezelni, hiszen abban a kor legelőkelőbb prominenseit, köztük a kormányzó feleségét is lóvá tették.

A szabadlábon védekező Feinsilber Róbert 1930. május 2-án elhagyta az országot, és soha többé nem tért vissza magyar földre.

(A következő részben a szélhámosok nemzetközi hírű koronázatlan császára, a huszárcsákós Strasnoff Ignác, valamint az „igazi Trebitsch” azaz Trebitsch-Lincoln Ignác nem kevésbé érdekes bűnügyi kalandjainak történetét mutatjuk be olvasóinknak.)