Kádár János pokolbéli víg napjai

2015.10.31. 14:46

Mind a történettudományban, mind a köznyelvben Magyarország 1956 és 1989 közötti időszakát, a 20. századi magyar történelem Ferenc József és Horthy Miklós mellett harmadik legmeghatározóbb historikus személyisége után Kádár-korszaknak hívják. A nevével fémjelzett harminchárom éves periódus kezdetei az 1956-os forradalom és szabadságharc utolsó napjaira nyúlnak vissza.

Kezdetben Nagy Imre hívének gondolták

A Rákosi-rendszer terrorjának ellenhatásaként 1956. október 23-án szárba szökött forradalom és szabadságharc alapjaiban rázta meg Magyarország szovjet nyomásra 1948-tól, a „fordulat évétől” kialakított, diktatórikus társadalmi-gazdasági rendszerét. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alapjaiban rázta meg az 1948 után kiépült diktatórikus rendszertForrás: Dombóvári Márton

A forradalom október 23-a után kibontakozott, rendkívül gyors, napról napra kiteljesedő evolúciója radikális változásokat idézett elő az egypárti diktatúra csúcsszervezetének, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) vezetésében.

A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett diktatúra vezetett 1956-hozForrás: Origo

A Rákosi elmozdítása után az állampárt élére került Gerő Ernő - aki az erőteljesen dogmatikus sztálinista irányvonalat képviselte továbbra is - képtelen volt megfelelő választ adni a kirobbant és a rendszer radikális reformját követelő tömegmegmozdulásra. 

Gerő Ernő a Magyar Rádió stúdiójában. A Rákosi bukása után pártfőtitkárrá kinevezett Gerő a sztálinista vonal képviselője voltForrás: Fortepan

Október 23-án este nyolckor, a Kossuth rádióban sugárzott beszéde, valamint az, hogy Jurij Andropovon, a Szovjetunió budapesti nagykövetén keresztül a szovjet csapatok bevetését kérte a forradalmi megmozdulás leverésére, csak olaj volt a tűzre.

Kilőtt T-34-es harckocsi a Móricz Zsigmond körtéren. Október 24-én tört ki a fegyveres harcForrás: Origo

Az október 24-én kirobbant fegyveres harcok, majd az október 25-i, a Parlament előtti Kossuth téren történt - máig nem teljesen tisztázott hátterű – tömegmészárlás hatására az MDP megrettent Központi Vezetősége október 25-én lemondatta Gerőt.

Az október 25-i Kossuth téri tömegmészárlás elszabadította az indulatokatForrás: budapestcity.org

Helyébe a nem moszkovita Kádár Jánost választották meg a Központi Vezetőség (KV) első titkárának. Kádár – akit az 1948 és 1951 közötti belügyminisztersége miatt komoly felelősség terhelt a törvénytelenségekért – mivel Rákosi áldozataként szintén megjárta a börtönt, sokkal vonzóbbnak tűnt a közvélemény szemében, mint a KV bármely más ortodox tagja.

Kádár János személye - meghurcoltatása okán - bizalmat ébresztett a felkelők körében isForrás: Wikimedia Commons

Meghurcoltatása és Nagy Imréhez hasonló párton belüli félreállítása miatt a közvélemény többsége úgy tekintett rá, mint Nagy hívére és a felkelők által követelt reformok támogatójára.

Disszonáns hanggal kezdte újdonsült politikai karrierjét

Kádár október 25-én frissen kinevezett első titkárként délután 15.30-kor rádiószózatot intézett a magyar néphez.

Az államhatalom ellen irányuló fegyveres támadást minden eszközzel le kell verni”

– sugározta a kialakult helyzetet ekkor még élesen elítélő első titkár szavait a Kossuth rádió. Ez a hangnem október 25-én azonban még nem ütött el élesen az előző nap, október 24. hajnalán a Politikai Bizottság tagjának és kormányfőnek megválasztott Nagy Imre akkori lépéseitől.

Nagy Imre miniszterelnök az egykori Győrffy-kollégisták találkozóján a Kossuth klubbanForrás: Fortepan

Nagy Imre ugyanis frissen kinevezett miniszterelnökként nevét adta a statárium kihirdetéséhez, amelynek nyíltan a fegyveres felkelők elszigetelése és a forradalmi megmozdulás elfojtása volt a célja. Október 25-én ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a fegyvereiket letevő felkelők teljes körű amnesztiában részesülnek, az október 26-i kormányalakítás, valamint a politikai konszolidáció meghirdetése pedig helyreállította a bizalmat az új miniszterelnökkel szemben. 

Kádár János noha elkötelezett volt a sztálinista örökség felszámolása mellett, a felkelőkre mégis bizalmatlanul tekintettForrás: Bundesarchiv/Heilig, Walter

A párton belül meglódult reformfolyamatok miatt a közvélemény ekkor még Nagy Imre szövetségeseként tekintett  Kádár Jánosra.

Caesar és Brutus

Valójában már a kezdetektől fogva komoly különbség volt köztük a forradalom és a kibontakozás irányának megítélésében.

Sem Kádár János, sem Nagy Imre nem adta fel kommunista meggyőződését.

Nagy azonban az általa jogosnak tartott tömegelégedetlenségből arra a következtetésre jutott, hogy a Rákosiék és Moszkva által 1948-tól kierőszakolt diktatórikus fordulat kártékony és idő előtti volt.

Nagy Imre (középen) Rajk Lászlóné társaságában. Nagy 1956-ban miniszterelnökként az 1945-48 közötti koalíciós idők szellemében készült a rendszer reformjáraForrás: Fortepan

Nagy Imre szerint a megoldást az 1945 és 1948 közötti koalíciós időkhöz történő visszatérés és a többpárti, koalíciós kormányzás nyomán kiépülő - a párt meghatározó befolyását fenntartó -, úgynevezett emberarcú szocializmus felépítése jelentheti, erőszakos és adminisztratív ráhatás nélkül.

Nagy Imre gyorsan magáévá tette a tüntetők követeléseitForrás: Fortepan

Ezt a felfogását legmarkánsabban az október 28-án elhangzott rádióbeszéde tükrözi, amelyben kijelentette:

A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna.

De az is vitathatatlan, hogy ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom - hangoztatta a miniszterelnök.

Félszívvel volt csak meggyőződéses reformer

Kádár János sokkal inkább az események hatására, mintsem belső meggyőződésből állt ki október utolsó napjaiban a Nagy Imre által képviselt reformvonal mellett.

Igazából sohasem bízott az alulról jövő népi kibontakozásban,

a tömegmozgalmat, főként a fegyveres harcok kirobbanása után, sokkal inkább a párt hatalmát aláásó, ellenforradalmi jellegű megmozdulásnak tekintette.

Kádár János, aki Gerőt követte a párt élén, sokkal inkább az események hatására, mintsem belső meggyőződéstől vezetve állt a forradalom oldalára annak ellenére, hogy a Rákosi-klikk hatalomgyakorlási módszereit ő is elítélteForrás: Wikimedia Commons

Kádár János őszintén elítélte a Rákosi-klikk katasztrófába torkollott politikáját, és az októberi események hatására megrendülten szembesült azzal, hogy:

Ténylegesen munkástömegek vannak velünk szemben.”

Alapvetően azért fogadta el a koalíciós kormányzás bevezetését is, hogy az állami vezetésből kiszorítsák az általa is kártékonynak tartott ortodox, sztálinista kádereket, de a párt későbbi, meghatározó befolyását ő sem akarta feladni.

A Belügyminisztérium épülete 1951-ben, amely ma a Képviselői Irodaház (Fehér Ház). A sztálinista káderek eltávolítását Kádár is fontosnak tartottaForrás: Fortepan

A két politikus felfogásában ez volt az egyetlen közös pont, és ennek tudható be, hogy Kádár számára később – november elseje után – nem jelentett meghasonlást az októberi eseményeket ellenforradalomnak aposztrofálni, amire Nagy Imre élete végéig nem volt hajlandó.

Moszkvában már keresték az ásót a forradalom sírjának megásásához

Nagy Imre október 25-e után saját meggyőződése és elvbarátai,

Donáth Ferenc, valamint Losonczy Géza hatására magáévá tette a felkelők politikai követeléseit.

Kádár Jánost október 27-én felvették a Politikai Bizottságba (amelyet ekkortól rövid ideig – az 1919 miatt rossz emlékű – direktórium elnevezéssel illettek), másnap pedig megválasztották a Központi Vezetőség Elnöksége elnökének.

Nagy Imre kormányának egyik legfőbb célja a harcok beszüntetése és a politikai konszolidáció megkezdése voltForrás: Origo

A kabinet átalakításával október 28-án létrejött négypárti reformkormányban két nappal később Kádárt államminiszterré nevezik ki, így legmagasabb pártfunkciója mellett a Nagy Imre-kormány tagjává vált. A magyar forradalom híre sokkhatásként érte a Kremlt.

Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP főtitkára csak a szocialista tömb pártvezetőivel történt tanácskozás után határozta el a magyar forradalom fegyveres leverésétForrás: Bundesarchiv/Junge, Peter Heinz

A Politbürón (az SZKP Politikai Bizottsága) belül október 27. után olyan hangok is felerősödtek, hogy bizonyos feltételek betartatása mellett hagyni kell Magyarország kiválását a szocialista tömbből. A szovjet vezetés ezzel kapcsolatos dilemmáját csak fokozta a kibontakozó szuezi válság, valamint az Eisenhower-adminisztráció várható lépéseinek kiszámíthatatlansága. 

Eisenhower üzenete végleg eldöntötte a szovjet dilemmát

Október 27-én Hruscsov megbízásából titokban Budapestre utazott Anasztasz Ivanovics Mikojan és Mihail Andrejevics Szuszlov,a Központi Bizottság két tagja, hogy Nagy Imrével és Kádár Jánossal tárgyaljanak a tűzszünetről és a szovjet csapatok kivonásának kérdéséről. A találkozó a szovjet nagykövetség Bajza utcai épületében jött létre a felek között.

Jurij Andropov, aki később az SZKP főtitkára lett, 1956-ban a Szovjetunió budapesti nagykövete voltForrás: Wikimedia Commons

Erről a sorsdöntő találkozásról, Nagy és Kádár, illetve a szovjet képviselők között lezajlott párbeszédről nem maradtak fenn dokumentumok,

de bizonyos, hogy a Kremlben csak szürke eminenciásként emlegetett Szuszlov véleménye sokat nyomhatott a latban a további történések szempontjából.

Anasztasz I. Mikojan volt a Kreml egyik küldöttje a Nagy Imrével és Kádár Jánossal folytatott titkos megbeszélésenForrás: Wikimedia Commons

A két szovjet pártvezető a Nagy Imrével és Kádár Jánossal folytatott tárgyalásaikról készített és Moszkvába küldött összefoglaló emlékeztetőjükben kivárást javasoltak, nem elvetve a beavatkozás lehetőségét sem. "Ma a következőket szándékozunk közölni Nagy Imrével: csapataink a mai napig a megállapodásunknak megfelelően érkeztek, a továbbiakban pedig egyelőre nem tervezünk újabb alakulatokat behozni, arra számítva, hogy a kormány megbirkózik a Magyarországon kialakult helyzettel. Azt javasoljuk, utasítsák a honvédelmi minisztert, hogy állítsa le a csapatok küldését Magyarországra, és folytassa összpontosításukat szovjet területen. Amíg a magyar csapatok nem tanúsítanak ellenséges magatartást, a jelenleg itt tartózkodó csapatok elégségesek. Ha a helyzet tovább romlik, akkor persze újból át kell tekinteni ezt a kérdést a maga egészében" - áll a Szuszlov és Mikojan által jegyzett dokumentumban.

Mihail A. Szuszlov, a Kreml "szürke eminenciása"Forrás: Wikimedia Commons

Amikor a moszkvai amerikai nagykövet útján megérkezett Washington üzenete is a Kremlbe, amely szerint az Egyesült Államok kormánya továbbra is érvényben lévőnek tekinti az 1945-ös jaltai megállapodást (tudniillik, az európai szovjet és nyugati befolyási övezetek határára vonatkozó háromhatalmi egyezményt), Hruscsov pártfőtitkár elérkezettnek látta az időt a magyar forradalom fegyveres megtörésére.

Hruscsov szovjet pártfőtitkár Dwight D. Eisenhower amerikai elnök, valamint a first lady és Nyina Hruscsova (a kép bal szélén) társaságában. Eisenhower (a kép jobb szélén) hallgatólagos beleegyezését adta a szovjetek magyarországi fegyveres beavatkozásáhozForrás: Wikimedia Commons

Az SZKP Központi Bizottságának október 31-én meghozott titkos határozata szentesítette a már korábban elhatározott szovjet katonai beavatkozást. A szovjet pártvezetésen belül ekkor került előtérbe „homo regiusként” Kádár János személye, mint a forradalom leverése utáni kormány fejéé, illetve olyan pártvezetőé, aki legitimálja a Magyarország ellen tervezett szovjet katonai agressziót.

Fellángolás és pálfordulás

A magyar pártvezetés részéről Kádár János október 30-ai, november 1-jén a rádióban sugárzott beszéde tekinthető a forradalommal kapcsolatos legradikálisabb megnyilvánulásának. Kádár szerint Rákosi és klikkjének kalandorpolitikája a „munkáshatalmat a zsarnokság és a nemzeti rabság” eszközévé silányította. 

Fegyveres forradalmárok október végén a budapesti utcákonForrás: Origo

Még Nagy Imrénél is továbbment a november elsején este 22.00 órakor a Kossuth rádióban beolvasott beszédében,

kijelentve, hogy: „Rákosiék súlyosan megsértették nemzeti tisztességünket és önérzetünket, amikor semmibe vették hazánk szuverenitását, szabadságát és könnyelműen tékozolták nemzeti vagyonunkat. Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus.”

Kádár váratlan és titokzatos eltűnése

Amikor a rádióban elhangzott a beszéd, a hiányos korabeli források alapján valószínűnek tűnik, hogy Kádár János már szovjet területen volt, új megbízatására várva. Adódik a kérdés, hogy mi lehetett az oka ennek a hirtelen jött pálfordulásnak. Ami tényszerűen megállapítható, hogy november 1-jén délelőtt Kádár Münnich Ferenc társaságában a szovjet nagykövetségre ment, és innentől kezdve rövid időre nyoma veszett.

Szovjet T-54 harckocsi a Margit hídon november 4. utánForrás: Fortepan

Nagy Imre aznap jelentette be, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződés (VSZ, a Szovjetunió és a csatlós kelet-európai szocialista országok 1955-ben létrehozott katonai szövetsége) kötelékéből, és semlegességet hirdet, amelynek elismertetése érdekében az ENSZ-hez fordul. Kádár mint a Nagy-kormány államminisztere minden bizonnyal már előre tudott erről az elhatározásról.

A Rákóczi út – Akácfa utca sarka, kiégett szovjet BTR-152 páncélozott lövészszállító járművel. Kádár helyeselte a fegyveres szovjet beavatkozástForrás: Fortepan

Ismerve politikai felfogását és a forradalommal kapcsolatos ambivalens hozzáállását, megalapozottan feltételezhető, hogy ehhez a döntéshez, úgyis mint az október 30-án megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Intéző Bizottságának tagja, már nem akarta a nevét adni. Mindemellett az is tény, hogy ekkor még nem tudhatta, hogy pontosan milyen szerepet szánnak neki a szovjet pártvezetők.

Kész helyzetre utazott Moszkvába

Nyikita Szergejevics Hruscsov pártfőtitkárnak november elején már pontos elképzelése volt Kádár jövőbeli szerepéről. Hruscsov november 3-án a Brioni-szegeteken Titónál tett villámlátogatása alkalmával kikérte a jugoszláv államelnök és pártvezető véleményét a magyar „ellenforradalomról” és a Kádár János vezetésével létrehozni tervezett magyar ellenkormány kinevezéséről.

Joszip Broz Tito jugoszláv pártvezető és államelnök tudomásul vette a szovjet beavatkozástForrás: Wikimedia Commons

Eközben november 2-án és 3-án Kádár János szovjet, valamint kelet-európai párt- és állami vezetőkkel tárgyalt Moszkvában. Miután

Tito nem ellenezte sem a magyarországi szovjet fegyveres beavatkozást, sem Kádár személyét,

Hruscsov még aznap Ungváron tudatta az időközben oda megérkezett Kádárral, hogy a szocialista blokk országaival egyeztetve a szovjet pártvezetés őt tekinti a „magyar kibontakozás” első számú letéteményesének.

Harckocsi gyomrában a parlamentbe

Kádár János a Hruscsovval történt ungvári találkozó után egy szovjet katonai repülőgép fedélzetén Szolnokra repült. Czinege Lajos, az MSZMP katonai bizottságának tagja (későbbi honvédelmi miniszter) szovjet segítséggel már előre előkészítette a terepet az ellenkormány megalakulásának bejelentésére.

November 4-én elözönlötték Budapestet a szovjet gépesített egységek, hogy letörjék az ellenállástForrás: Origo

Kádár János november 5-én rádióbeszédben közölte az ország népével a „Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” megalakulását, miközben Budapesten elkeseredett, véres utóvédharcokat folytattak a felkelők a fővárosba özönlött szovjet gépesített egységekkel.

A Corvin köz a szovjet agresszióval szembeni katonai ellenállás szimbólumává váltForrás: Wikimedia Commons

Október 30-ához képest Kádár gyorsan radikalizálódott, amit jól tükröznek megbízatása közlésekor Hruscsovnak mondott szavai: „Mi a helyzet most? Nagy viselkedéséről. Kommunistákat gyilkolnak. Az ellenforradalmárok gyilkolnak, Nagy miniszterelnök pedig fedezi őket. Mi a teendő? Nem szabad átengedni egy szocialista országot az ellenforradalomnak. Egyetértünk önökkel. A helyes lépések: forradalmi kormányt kell alakítani.”

Harckocsik a Margit hídonForrás: Fortepan

A kocka el volt vetve; a november 7-én egy szovjet harckocsi gyomrában a Parlamenthez érkező Kádár János Nagy Imre volt minisztere helyett már mint a forradalom és szabadságharc esküdt ellensége szállt ki a harcjárműből.

Kádár a 70-es években (a képen a balról a harmadik) a kelet-európai szocialista országok vezetőivel. Az 1956-ot követő megtorlások után, a konszolidáció éveiben népszerű vezetővé lett a nép szemébenForrás: Bundesarchiv/Mittelstädt, Rainer

Az, hogy a forradalom eltiprójából, a magyar Haynaunak és a szovjetek helytartójának tekintett pártvezetőből hogyan lett egy, a mából visszanézve sokak által szépnek látott és békéssé konszolidálódott időszak emblémája, már egy másik történet.

KAPCSOLÓDÓ CIKK