Megtörtént az év első cápatámadása

2016.01.03. 22:42

Egész éjjel küzdöttek annak az ausztrál víz alatti vadásznak az életéért, akit január 2-án, szombaton ért cápatámadás Ausztrália Queensland tartományában.

Makrélarajt cserkészett

A The Courier Mail online kiadása közölte, hogy 2016. január 2-án, szombaton, helyi idő szerint délelőtt 11.30 körül

súlyos cápatámadás érte a 31 éves Allan Countrymant az ausztráliai középső Queensland tartományban,

Yeppon mellett, a Nagy Keppel-sziget partjai közelében.

Évente átlagosan 80-100 cápatámadás történik a világtengeren, amelyből 5-10 halálos kimenetelű

Forrás: Elter Tamás

Countryman úgynevezett ABC-felszerelésben (búvármaszkkal, légzőcsővel és uszonnyal felszerelkezve) szigonypuskájával rajhalakra vadászott a sekély vízben, amikor a közelben lévő társai elmondása szerint egy több mint 3 méteres cápa támadt  rá.

Az áldozat miközben dulakodott a ragadozóval, súlyos fej- és végtagsérüléseket szenvedett el. 

Társai vitték vissza a hajóra, majd életmentő elsősegélyben részesítették a sokkos állapotba került búvárt, amíg a yepponi parti őrség helikoptere megérkezett.

Ellátják a január 2-án történt cápatámadás áldozatát a hajó fedélzetén

Forrás: Win News

Countrymant a mentők a viszonylag közeli Rockhampton Kórházba szállították, ahol több órán át küzdöttek az életéért.  

Állapotát vasárnapra virradóan sikerült stabilizálni, és már túl van az életveszélyen.

Arthur Hunt, a parti őrség flottillájának parancsnoka elmondta, hogy a fiatalember mindkét felkarján, a lábain és a fején is súlyos, harapásos sérüléseket szenvedett el.

Megérkezik a mentőhelikopter a baleset helyszínéhez

Forrás: Chanell 9

Akkor érte a támadás, amikor egy nagyobb, makrélákból álló halrajt cserkészett. 

Egyelőre nem közölték, hogy milyen cápafaj támadt Allan Countrymanre.

Hunt szerint a környéken 25 éve nem volt cápatámadás.

A szigonypuskás vadászat életveszélyessé is válhat

A cápatámadásokat két nagy csoportra, az úgynevezett nem provokált, valamint a provokált agressziókra osztják fel a cápák viselkedésbiológiáját kutató tengerbiológusok.

A nem provokált támadások esetén nincs közvetlen, az ember által kiváltott oka az agressziónak.

Ezzel szemben a provokált támadásoknál mindig tetten érhető olyan, akár tudatosan, akár nem szándékosan okozott inger, amely agresszívvé teheti a ragadozót, és bizonyos esetekben komoly, nem egyszer akár halálos kimenetelű sérüléssel járó támadáshoz vezethet.

A cápatámadásokat úgynevezett nem provokált és provokált agressziókra osztjuk fel

Forrás: Elter Tamás

A szigonypuskás víz alatti vadászoknál olyan területeken, ahol viszonylag gyakoriak a potenciálisan veszélyes cápafajok, fokozottan fennáll ez a veszély. A búvár által elejtett hal vergődése és a szivárgó vér egyaránt provokáló tényező. A cápák törzsének két oldalán, a fejtől a farokig közvetlenül

a bőr alatt futó úgynevezett oldalvonalrendszer speciális, a víz alatti lökéshullámokat érzékelő szerv. 

A cápák képesek megkülönböztetni a szabályos és az irreguláris váltakozó amplitúdójú hullámokat.

Feketefoltos cápa (Carcharinus limbatus). A cápák az oldalvonalrendszerükkel érzékelik a víz alatti lökéshullámokat

Forrás: Elter Tamás

A vergődő hal (vagy például a vizet paskoló, csapkodó ember) szabálytalan lökéshullámokat okoz, amely felkelti a ragadozó érdeklődését.

A cápák a lökéshullámokat jóval a láthatóságon túl is detektálják,

ezért fordul elő gyakran, hogy az áldozat nem is számít hirtelen felbukkanásukra. A nemzetközi szakirodalom a szigonypuskás búvárokat ért agressziókat egységesen a provokált támadások közé sorolja.

"Feeding frenzy" azaz "zabálási őrület". A vízbe került hal és vérmaradványok élénkké tehetik a cápákat

Forrás: Elter Tamás

Ugyancsak provokált agressziónak számít például, amikor az embert hálóba gabalyodott vagy horogra akadt cápa harapja meg, de a vérző sérülés, vízbevizelés vagy a víz rugdosása, paskolása is provokáló tényező, csakúgy, mint csillogó tárgyak, ékszerek, illetve rikító színű fürdőruha viselése a vízben.

A cápatámadások rendkívül ritka állati agressziók

Noha a cápatámadások általában nagy sajtónyilvánosságot kapnak, az állati agressziók rangsorában számarányukat tekintve igencsak hátul állnak.

Éves átlagban a világtengeren 80-100 cápatámadás történik,

amelyből – ugyancsak átlagosan – 5-10 végződik halállal. 

A búvárokra nézve a cápák többnyire nem jelentenek semmiféle veszélyt

Forrás: Elter Tamás

Sokkal többen halnak meg (évente mintegy 20 ezer ember) világszerte kutyatámadásban, de még méhcsípésben (évi 2-3000 fő), víziló- és krokodiltámadásban (1000, illetve 500 áldozat) – hogy a mérgeskígyó-marásokról ne is beszéljünk –, mint cápaharapás következtében.

A nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) számlájára írják a legtöbb agressziót

Forrás: Elter Tamás

A tudomány által jelenleg ismert közel 500 cápafajból 36 olyan fajt tartanak nyilván, amelynél ismert az ember elleni agresszió. 15-18 olyan cápafaj ismert, amelyek életmódjuk, méretük és prédálási szokásaik miatt potenciálisan veszélyesek lehetnek az emberre nézve.

A második helyezett a tigriscápa (Galeocerdo cuvier)

Forrás: Elter Tamás

Az éves átlagban bekövetkezett 80-100 cápatámadás 90%-a pedig három faj, a nagy fehér (Carcharodon carcharias), a tigris- (Galeocerdo cuvier), valamint a bikacápa (Carcharhinus leucas) támadására vezethető vissza.  

Az európai vizeken utoljára Horvátországban, Vis szigete mellett történt cápatámadás, 2008. október 7-én.

A bikacápa (Carcharinus leucas) az édesvízhez is képes alkalmazkodni, és kiúszik a megfeneklésig sekély vizekbe

Forrás: Wikimedia Commons

Az áldozat egy 40-es évei elején járó szlovén szigonypuskás búvár volt, akire a parttól 20-30 méteres távolságban, 5 méteres vízmélységben egy 4 méter hosszúra becsült nagy fehér cápa támadt rá. Az áldozat - csakúgy, mint a tegnap történt esetben – túlélte a támadást.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK