Ahhoz képest, hogy elég valószínűtlen egy olyan vírus kitörése, amely agyevő zombikká változtat mindenkit, meglepően sok tervünk és elképzelésünk van arról, minek kéne történnie, ha mégis vérben forgó szemű élőhalott válna a fél társadalomból. Már tudjuk, hova kéne költöznünk, ha kitörne a kórság, és azt is, hogy mi nagy bajban lennénk, ha elérkezne a vég.
Most a Nebraska-Lincoln-i Egyetem vegyésze, Raychelle Burks állt elő olyan megoldással, ami segíthetne túlélnünk, ha zombik vennének körül minket – a szagorgia segítségével az élőhalottak azt hinnék, hogy egyek vagyunk közülük, és nem bántanának.
Burks azt a feltételezést veszi alapul, hogy a zombik szaglás alapján állapítják meg, ki a préda, és ki a hasonlóan szerencsétlenül járt zombitárs. A kutatónő a Scientific American interjújában beszélt arról, hogy már meg is találta, melyek azok a vegyületek, amelyek segíthetnének beolvadni az agyevő hordába.
„A popkultúrából jött ismereteink alapján annyit tudunk a zombikról, hogy agyatlanok. Furcsák, morognak beszéd helyett, folyton ostoba dolgokat csinálnak. Komoly neurológiai hiányosságaik vannak” – magyarázta az interjúban a kutató. – „Mégis, minket akarnak megenni, nem egymást.
Honnan tudják, hogy ki zombi és ki nem?
Egyszerűen nem olyan a szagunk, mint nekik.”
A bomló emberi test szagával (a zombiknak is valószínűleg hasonló „aromájuk” lehet) már rengeteg kutatás foglalkozott, kutatók segítettek például a helyszínelőknek és nyomozóknak elásott testek felkutatásában azzal, hogy megállapították, milyen vegyületek jelzik a bomlásnak indult húst.
A két leggyakrabban megnevezett vegyület a putreszcin és a kadaverin. A putreszcin nevének eredete már beszédes: a latin putrescere igéből ered, amely azt jelenti, „rohadni”. Az arginin természetes aminosavból képződik rothadáskor, büdös és toxikus vegyület.
A kadaverint, ahogy a putreszcint is, a hullamérgek (ptomainok) közé soroljuk, amelyek a rothadó fehérjékből keletkeznek bomlás során, elsősorban ezek felelősek az állati tetemek és a bomlásnak induló emberi testek szagáért. A kadaverin tulajdonképpen egy enyhén mérgező, kellemetlen szagú, színtelen vagy sárga olajos folyadék.
A zombiszaghoz hozzájárulhat még a dimetil-szulfid, amelynek olyan a szaga, mint a rothadó káposztának, valamint a dimetil-triszulfid, amely egy gennyesedő seb szagához hasonlít. Egy másik, a rothadó hús által termelt vegyület a szkatol, ez az emberi ürülékben található –
csupa olyan összetevő, amiről szívesen olvas az ember ebéd közben.
Burks szerint a zombiparfüm hasonló módon működne, mint a vadászok különös stratégiája: a jobb álcázás érdekében ők gyakran állatvizelettel permetezik be a ruhájukat, hogy a vadak messziről se szagolhassák ki, hogy bajban vannak.
Zombiapokalipszis esetén nekünk is saját szagunkat kellene elrejtenünk, ha nem szeretnénk, hogy a zombik észrevegyenek minket – mondjuk a putreszcinből, kadaverinből, dimetil-szulfidból, dimetil-triszulfidból és szkatolból álló különleges parfümmel, ami Burks szerint biztos álcát nyújtana az élőhalottakkal szemben.
Bár a mix nem lenne túlságosan illatos (az interjúban Eau de Halál néven emlegetik), biztosan hatásos volna – Burks egyébként tervezi azt is, hogy valóban megalkotja néhány kozmetikai vegyész segítségével. Az első lépés valószínűleg az lenne, hogy kiküszöböljék a felmerülő hibákat – például azt, hogy a vegyületmix gyorsan elpárologna az emberi bőrről. „Olajalapú legyen? Testápoló, vagy talán spray? Valószínűleg több opciót feldobnánk, mondjuk
egy krém alapút saját használatra, és egy szórófejeset a házra,
hiszen arra is gondolni kell” – magyarázta Burks. A teszteket olyan kutyákkal végeznék el, amelyeket bomló testek felkutatására képeztek ki – Burks szerint nem lenne célszerű megvárni a zombitámadást, hogy élőben próbálhassuk ki először a különleges koktélt.