Vadul pörögve tapasztaltam meg az űrhajóslét nehézségeit

2016.01.14. 18:31

Január 15-től - két hónapon át - látható a Millenárison a NASA és az űrrepülés történetét feldolgozó Gateway to Space kiállítás. A hivatalos megnyitó előtt lehetőségem volt megtekinteni a tárlatot és kipróbálni annak interaktív eszközeit. Bejárhattam a MIR űrállomás lakóegységét, vadul pöröghettem egy székben és nekivezethettem a földnek egy űrsiklót. Annyi biztos, hogy a Gateway to Space kiállítás valódi csemege a világűr rajongói számára.

Magyarország a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe, így sorsszerűnek tűnik, hogy a világ legnagyobb utazó „űrgyűjteményének” hetedik állomása éppen Budapest. A Gateway to Space nem akármire vállalkozott: a laikus érdeklődőknek szeretné bemutatni az űrutazás történetének legjelentősebb momentumait a kezdetektől napjainkig.

A hivatalos megnyitót megelőző sajtóbejáráson Farkas Bertalan is részt vett. Az első magyar űrhajós reményei szerint a gyűjtemény felébreszti a magyar fiatalok kíváncsiságát a világűr felfedezése iránt.

Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Verne álma a szemünk előtt

Emlékszem kiskoromban én is űrhajós szerettem volna lenni, így gyermeki lelkesedéssel vártam a sajtó munkatársainak tartott tárlatvezetést.

A bejárat után rögtön egy sötét folyosó fogad. Csak néhány tétova lépés után realizálódik bennem hol is vagyok: a Nemzetközi Űrállomás ablakából kémlelem bolygónkat. Dacára annak, hogy a nyíláson keresztül pusztán egy felvételt látunk, a látvány pazar, az embert körülölelő feketeség pedig csak hozzáad a hangulathoz.

A kiállítás első szekciója a tradicionális „múzeumérzetet” tükrözi: rakéták, műholdak, űrkapszulák, holdjárók élethű másai, valamint a nélkülözhetetlen szkafandertípusok vezetnek végig az űr meghódításának jelentősebb állomásain.

A kiállítás első szekciója a tradicionális „múzeumérzetet" tükrözi

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Már rögtön az elején szembesülhetünk azzal, hogy Jules Verne munkássága nélkül vélhetően nem lobogna ma amerikai zászló a Holdon és nem kutatnák roverek a Mars kietlen felszínét. Az író 1865-ben megjelent „Utazás a Holdba” című regényében három férfi egy ágyúhoz hasonló szerkezetből kilőtt járművel szeretett volna eljutni Földünk égi kísérőjére.

Verne ágyújának modelljét ezúttal végre testközelből is megszemlélhetjük.

A holdra szállás hátterében álló rakétatudós, Wernher von Braun „rakétakocsijának” és a világ legelső folyékony hajtóanyagú rakétájának mása aztán átvezet bennünket az amerikai-szovjet űrverseny kezdetéhez.

Megismerkedhetünk a rakéták történetével

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Amikor a szovjetek voltak a menők

Az archív filmfelvételen szónokló Lenin, a sarló-kalapácsos szimbólum, az űrkorszakot elindító Szputnyik-1 mása, a Vosztok rakéta és az SZK-1 űrruha arról árulkodik, hogy kezdetben nem az USA-nak állt a zászló, és bizony az oroszok alaposan odatették magukat, hogy megelőzzék nagy ellenfelüket.

Szputnyik-1

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Persze az Egyesült Államok sem maradt tétlen, így nagyjából egy évvel a szovjet műhold felbocsátása után, 1958-ban, sikerült pályára állítani az első amerikai műholdat, az Explorer-1-et. Többek között ennek a modelljét is megnézhetjük a kiállításon.

Megérinthettem a Hold egy darabját

A szovjetek előnye nem tartott sokáig – amikor a holdra szállást megvalósító Apollo űrprogramot bemutató részhez érkezünk már az amerikai űreszközök és felszerelések kerülnek túlsúlyba. Az Apollo űrhajókat a holdra juttató Saturn-5 rakéta mellett a holdbéli háttér elé helyezett holdjáró a kiállított űreszközök egyik sztárja. A Földön jelenleg a Lunar Roving az egyetlen ilyen jármű, érdekessége, hogy a kerekeit magyar mérnökök fejlesztették ki.

Farkas Bertalan a holdjáró előtt

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A legizgalmasabb mégis a legapróbb gyűjteménydarab – a kicsiny holdkőzet, amely eredetileg a Szahara sivatagban zuhant a földre, és onnan került hosszadalmas megpróbáltatások után az üvegvitrin mögé. Szerencsére itt nem érvényesül a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály, így egy lyukon keresztül a sima felszínű kődarabot meg is lehet tapogatni.  

Az Apollo programot bemutató szekció

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Forgó gyomorral a MIR lakóegységében

Ahogy haladunk előre, úgy válik a kiállítás egyre interaktívabbá. Például betekinthetünk a Space Shuttle-program egyik űrsiklójának pilótafülkéjébe is, ahonnan rengeteg képernyő és panel néz farkasszemet a kíváncsi látogatókkal.

Így néz ki a pilótafülke

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Ha ez nem is vetíti előre annyira az űrhajóslét nehézségeit, a nem túl étvágygerjesztő – szerencsére az elmúlt évtizedek alatt sokat javult - űrkaja és komplikált toalett mindenesetre elgondolkodtatja a merész álmokat dédelgetőket.

Képernyők mindenütt

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Ami a legendás MIR űrállomást illeti, a kiállításon a legénység fő lakóhelyéül szolgáló központi modulba léphetünk be. A fedélzet ferde helyzete miatt figyelmeztetnek arra, hogy a kevésbé gyakorlottak kissé elszédülhetnek, ami nálam persze be is következik.

A MIR űrállomás belsejében

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Forgó gyomorral lépek ki az űrállomás kijáratán, ahol nem más, mint Darth Vader üdvözöl. Az amerikai sci-fi kultúra sötét ikonjának két méteres másolata nem véletlenül kapott szerepet a kiállításon –

a Star Wars elsődleges ihletője volt az amerikai űrtörekvéseknek.

A MIR kijáratánál Darth Vader várakozott

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Természetesen nem szabad kihagyni az űrexpo magyar vonatkozású elemeit sem, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Gyűjteményének anyagából kiválasztott tárgyak is ott sorakoznak a Millenárison. Ezek közül az egyik legérdekesebb a Balaton nevű műszer, mellyel az űrhajósok szellemi teljesítményét mérték fel.

45 másodperces vad pörgés

Mielőtt belépnénk a kiállítás legizgalmasabb területére, még lehetőségünk adódik átsétálni a Nemzetközi Űrállomás amerikai laboratóriumán, a Destiny modulon. Ez egy multidiszciplináris (több tudományterületet magába foglaló) kutatóegység, ahol biológiai, mérnöki, anyagtudományi, fizikai és más természettudományi kísérleteket is végeznek.

A Destiny modul belseje

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Utunk végén megérkezünk arra a helyre, ahol végre átélhetjük az asztronauták megpróbáltatásait. Különböző szimulátorokon keresztül tesztelhetjük magunkat, hogy milyen pilóták lehetnénk.

Több szimulátort ki lehet próbálni

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Én sajnos csúfos kudarcot vallok – hiába állítom a legkönnyebb fokozatra a programot, nem sikerül épségben letennem az űrrepülőt a földre.

Megtapasztalhatjuk, hogy nem gyerekjáték egy űrhajót biztonságosan a földre juttatni

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Két összetettebb szerkezet is van a kiállításon, ami az űrbéli viszontagságokat próbálja a látogatóknak prezentálni. Az egyikkel kipróbálhatjuk, hogy milyen az űrben szerelni, a másikkal a „rázósabb” helyzetekbe kóstolhatunk bele. Az úgynevezett „3D szék” olyan érzést kelt a használóban, mint amit az űrhajós átél egy kontrollálhatatlan pörgés során.

Azt is kipróbálhatjuk, milyen az űrben szerelni

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Ez utóbbit véleményem szerint feltétlenül ki kell próbálni. Amikor segítőm szorosan a székbe szíjaz, és stabil fogódzkodásra kér már sejtem, hogy nem nézek egyszerű menet elé. És valóban: olyan pörgésbe kezd a szerkezet, hogy ha megfelelően reggelizek, minden bizonnyal viszontlátom a müzlit a Millenáris padlóján.

Egy menet csupán 45 másodpercig tart, a végén mégis egyfajta büszkeség tölt el. Az egész illúzió akkor omlik össze bennem, amikor az egyik szakmai segítséget nyújtó hölgytől megtudom, hogy az embertelen pörgés rekordja 4 óra.

Gateway to Space kiállitás a Millenárison - így néz ki a gyomorforgató 3D szék

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A következő állomás Dél-Afrika

A cikkben szereplő tárgyakon és szimulátorokon kívül természetesen még számos felfedeznivaló várja a látogatókat. A Gateway to Space nem oly rég indult el “vándorútra” és ez alatt az idő alatt többek között Udinében, Koppenhágában, Prágában és Brüsszelben járt. Magyarországra az európai “turné” utolsó állomásaként jut el, majd ezt követően Dél-Afrikába hajózik a mintegy 22 nagy tengeri konténerben szállított utazó tárlat.

KAPCSOLÓDÓ CIKK