Van, aki szerint a modern tudomány Isten létét bizonyítja

2016.02.28. 14:20

A közvélekedés szerint a vallásos hit a legmélyebb személyes ügy, melyet ezért kivételes tiszteletnek kell öveznie. A hívő kutatók közül azonban többen arcukat adják nézeteikhez, egyesek pedig misszionáriusként hirdetik a multimédián keresztül az igét. A személynek feltétlenül kijár a tisztelet, a nyilvános eszmék sorsa viszont a megmérettetés kell, hogy legyen. 

A tudományos elit tagjai körében viszonylag alacsony a hívők aránya. E kutatók, köztük neves fizikusok, genetikusok, agykutatók, orvosok, sőt evolúcióbiológusok, többségükben úgy vélik, hogy a vallás és a tudomány egymással nem érintkező területek, ezért az utóbbi nem illetékes hitbéli kérdésekben. Sokan közülük mégis átlépik az elválasztó határt, amikor azt állítják, hogy a természet magán viseli a teremtő kéz nyomait. 

Isten megteremti az állatokat

Forrás: Textweek

A leggyakoribb érv szerint az élet olyan komplex formákat produkál, melyek a véletlenen alapuló evolúció során nem jöhettek volna létre. A felsőbb intelligencia bizonyítékaként hozzák még fel a fizikai állandók finomhangoltságát is, amely a Világegyetem stabil létezését teszi lehetővé.

A fizikai állandók finomrahangoltságát is egyesek a teremtés bizonyítékának tartják

Forrás: NASA

Más spirituális világnézetű kutatók viszont a tudomány és a hit közös alapjairól beszélnek, sőt, akadnak olyanok is, akik szerint a modern tudomány Isten létét igazolja.

Hit és értelem

A vallás egy rendkívül érzékeny téma.

Gyakran az óvatos kritikák is példátlan arroganciának minősíttetnek,

a bírálókra pedig még a toleránsabb országokban is könnyen ráaggasztják a „militáns” jelzőt. A vallásról nyilvánosan értekezni azért nehéz, mert szinte lehetetlen szétválasztani az eszmét az azt magáévá tevő egyéntől, annyira mélyen a személyiség részévé válhat.

Egyesek szerint az Univerzum keletkezése és a teremtéselmélet egymással összegyeztethetőek

Forrás: Henrycenter

Ebben az írásban elsősorban a hívő kutatók által vallott nézeteket szedem csokorba és reagálok ezekre ténybeli és logikai érveket felsorakoztatva. A városi legendák szerint a legismertebb tudósok, közte Newton és Einstein, sőt maga Darwin is istenfélők voltak.

A modern kor nagy elméit illetően ez az állítás rendszerint téves,

az evolúcióelmélet előtti idők tudósaival való példálózás pedig nem túl tisztességes.

Dr. Francis S. Collins

Forrás: http:Wikimedia Commons/Bill Branson

Francis Collins genetikus, az NIH igazgatója, a Humán Genom Projekt egykori vezetője, talán a legismertebb ma élő tudós, aki nyíltan vállalja vallásos hitvilágát, sőt, nyilvános előadások és viták útján hirdeti nézeteit. Az ateistából kereszténnyé vált kutató szerint a vallás és az értelem nem állnak egymással szemben, a hit ugyanis szerinte magában foglalja a rációt. Collins a bestsellerré vált ’Isten nyelve’ c. könyvében egy teista evolúcióelmélet megalapozására vállalkozik.

A tudomány illetékessége

A tudományt gyakran éri az a vád, hogy csupán egy a számos megismerési mód közül, sőt megesik, hogy kétségbe is vonják ebbéli kompetenciáját.

Csakhogy a tudomány alapvetően különbözik a filozófiákon és ideológiákon alapuló megközelítésektől,

mert ismereteit hitelesíti az a tény, hogy azokat reprodukálható kísérletekből és megfigyelésekből szerzi, és ezért állításainak helyessége nem függ attól, hogy ki és milyen kultúrkör tagjaként tette azokat.

Az anyagi világ keletkezésére másként keres válaszokat a tudomány, mint a vallásos hit

Forrás: NASA

A tudomány ráadásul nem egyenlő a bizonyítási módszerével, hanem egy koherens elméleti rendszert is alkot, amelynek alapján például jóslatokat tehetünk eddig még nem ismert jelenségek létét és működését illetően, valamint kétségbe vonhatjuk az alapból képtelen állításokat.

A Nap és a Hold megteremtése Michelangelo freskóján

Forrás: Wikimedia Commons

A tudomány művelése egy sajátos gondolkodásmódot alakíthat ki, amelynek főbb elemei a racionalitás, a kételkedés, a tudásvágy, a tények tisztelete, valamint a nyitottság az értelmes dolgok iránt, és zártság az ostobaságok felé. Ezeknek az attitűdöknek az elsajátítása azonban csak egy lehetőség, mellyel a kutatószakmában távolról sem mindenki él.

Ádám teremtése (Michelangelo alkotása)

Forrás: Picasa

A korábban a vallások kizárólagos fennhatósága alá tartozó területekre való belépésével a tudomány jelentős feszültséget gerjeszt,

mivel alternatívát nyújthat a szent tanokkal szemben.

Az új felfedezések az egyházakat és a hívő egyént folytonos defenzívára késztetik, akik vagy megpróbálják azokat beilleszteni az eredeti tézisek betűi közé, vagy ragaszkodnak a régi, ma már tarthatatlan állásponthoz. A tényekkel való további összebékítési lehetőségek közé tartozik még a szentírás szavainak metaforaként való értelmezése, vagy a Biblia tér és idő fogalmainak más dimenziókba helyezése.

Genezisek

A tudomány modern eszköztárával ma már a nagy eredet-problémákat is képes feszegetni.

A fő nehézséget az jelenti, hogy a vizsgálat tárgyai múltban lezajlott folyamatok,

melyeknek már csak a nyomai maradtak hátra, jó esetben. Világunkban három nagy genezis ment eddig végbe: ezek az Univerzum, az élet és az emberi elme létrejötte, és ma egy negyedik - a mesterséges szuperintelligencia - megjelenésének küszöbén állunk.

A negyedik genezis, a mesterséges szuperintelligencia megteremtése

Forrás: Control Drivers Automation

A vallás és a tudomány közötti alapvető vita azon folyik, hogy a felsoroltakat egy felsőbbrendű értelem alkotta-e, avagy az anyag önmagában hordozza kialakulásának és evolúciójának feltételeit. Egy korábbi írásban tárgyaltuk az evolúció és az elme problémáit, itt elsősorban az Univerzum keletkezéséről lesz szó.

A Világegyetem keletkezése

Az Univerzum létrejöttét a ma általánosan elfogadott Ősrobbanás elmélet magyarázza. A teória szerint kezdetben a világ egy parányi, igen forró pontban sűrűsödött össze, majd egyszerre csak rohamosan tágulni kezdett a tér, és 13,67 milliárd évnyi kozmikus evolúciója során mára hatalmasra duzzadt. Sokan nem fogadják el e szcenáriót, vagy, ha igen, a Teremtőt nevezik meg végső okként. Vegyük sorra a főbb kritikákat.

Nem bizonyított az Ősrobbanás

A tudományos teóriák jelentős része nem a vizsgált jelenség közvetlen tapasztalásából származik, hanem következtetések eredménye. Így van ez a Nagy Bumm elméletével is, amely két fő megfigyelésre épül: a vörös eltolódás és a kozmikus háttérsugárzás jelenségeire. Az a tény, hogy minél távolabbi egy galaxis, és annál nagyobb fényének színkép-eltolódása a vörös felé, egyértelműen arra utal, hogy sebességkülönbség van közöttük (a távoliak gyorsabbak), tehát a világunk tágul.

Az NGC 4414 jelú spirálgalaxis. A galaxisok színképének vöröseltolódás bizonyítja a világegyetem tágulását

Forrás: NASA

Ebből logikai szükségszerűségként következik,

hogy léteznie kellett egy időpontnak, amikor elkezdődött az expanzió

(habár volt olyan elképzelés, amely állandó Világegyetemet képzelt el, s azt feltételezte, hogy – kitöltendő az űrt - az anyag folytonosan keletkezik). A Big Bang után 380 ezer évvel a forró plazmából atomok jöttek létre, s ezáltal az anyag a fény számára átjárhatóvá vált; ez az esemény a háttérsugárzás forrása, amelynek létezését George Gamow fizikus előre megjósolta.

Isten lökte be a motort

A kutatói szféra csúcsain nem illik alapvető tényeket kétségbe vonni, ezért itt a tudományos eredmények hit világának megfelelő interpretációja jellemző. A Nagy Bumm megtörtént ugyan, de ez csupán a módszer volt, ahogyan Isten teremtette a világot – vélekednek sokan. Sőt, az Ősrobbanás éppen a kreacionista (teremtéselméleti) nézetet támasztja alá, hiszen korábban a tudomány azt állította, hogy a világ öröktől fogva létezik.

Joel Primack

Forrás: Scipp.ucsc.edu

Egyes tudósok (pl. Joel Primack asztrofizikus) deista álláspontot képviselnek, mely szerint az isteni beindítást követően a világ eseményei maguktól pörögnek. E forgatókönyvet azonban érzelmileg nehéz tömegesen elfogadni, hiszen egy nem beavatkozó Isten esetén a fohászkodó ima és a bűnbocsánat értelmüket vesztik.

Lawrence Krauss elméleti fizikus

Forrás: Wikimedia Commons

A világ keletkezését illetően két elvi lehetőség adott: egy másik világból jött létre, vagy a semmiből. Ha az előző világok eredetét is feszegetjük, végül így is a semmiből való keletkezéshez jutunk. Lawrence Krauss szerint az ún. kvantum fluktuáció jelensége képes a semmiből létrehozni az anyagot. Utóbbi lényeg az, hogy a kvantumfizika törvényei szerint a vákuumból szubatomi részecskék jöhetnek létre, majd tűnhetnek el újra.

A fizikai állandók finomhangoltsága teremtői kézre utal

Az a tény, hogy az alapvető fizikai erők erőssége és a részecskék tömege fix és éppen optimális a Világegyetem létezéshez az isteni közreműködést bizonyítja - állítják a hit teoretizáló tudósai. Például, ha az atommagot összetartó erő egy kicsit nagyobb értéket venne fel, akkor a csillagok a másodperc törtrésze alatt elégetnék a hidrogén készletüket. Ha a gyenge kölcsönhatások ereje egy picit kisebb lenne, akkor nem létezhetnének nehéz elemek, és így az élet sem alakulhatott volna ki.

Vannak, akik szerint a világegyetemben érvényesülő fizikai állandók akár a teremtés bizonyítékai is lehetnek

Forrás: NASA

Amennyiben a gravitációs erő lenne gyengébb, akkor a csillagokban nem indulna be a fúzió, s nem keletkezne fény; ha viszont ez erősebb lenne, akkor nem mehetett volna végbe az Ősrobbanás, vagy ha mégis, akkor az Univerzum gyorsan visszaesett volna a szingularitásba. Az isteni finomhangoláson túl azonban

egyéb magyarázatok is lehetségesek a fizikai állandók értékeinek valóban meghökkentő harmóniájára.

Az egyik az, hogy másképpen nem is lehetne, eddig nem ismert kényszerek determinálják a konkrét számokat. Az is lehetséges, hogy a fizikai állandók csak bizonyos kombinációkban létezhetnek.

A téridő görbületét szemléltető ábra

Forrás: Wikimedia Commons

Egy további lehetőség, hogy a fizikai törvények a biológiaihoz hasonló evolúciós folyamat révén alakulhattak ki, és csak azok maradtak „életbe”, amelyek stabil világot eredményeztek. A felvetés itt antropikus érvvé válik, hiszen csak egy olyan világ lakója teheti fel a fenti kérdést, aki az ilyen állandók által alkotott univerzumban jött létre. Csakúgy, mint a párhuzamos világokban, amelyekben az elmélet szerint a fizikai állandók minden kombinációját tartalmazó univerzumok keletkeznek, de csak a stabilak maradnak fenn hosszabb ideig.

Harcban áll-e a vallás a tudománnyal? 

Gyakori érv, hogy a vallás és a tudományos gondolkodás békében megfér egymással, mivel a kutatómunka során nem kerülünk szembe a hit által felvetett kérdésekkel, elsősorban a teremtés problematikáját értve ezen.

Dobzhansky szerint a biológiában mindennek csak az evolúcióval van értelme

Forrás: Wikimedia Commons

Ez az érv nem teljesen áll meg, hiszen például a kozmológia és az evolúcióbiológia közvetlenül foglalkozik e kérdéssel, más területek esetén pedig Dobzhansky szállóigéje érvényes, mely szerint „a biológiában mindennek csak az evolúció fényében van értelme”. E kijelentés különösen a modern genetikára találó, hiszen az öröklődés „szent könyvében”, a DNS-molekulában, a történelmünk pontos menete is kinyilatkoztatott. Az anatómiánk, az élettanunk, a biokémiánk és a genetikánk üvöltve hirdeti az Intelligens Tervező hiányát. Egy Mindenható ugyanis kifogástalan munkát végzett volna, ehelyett szervezetünkben számos tökéletlenség található. Az evolúció hozott anyagból dolgozik, a szervezetben nem cserélhetünk le alkotóelemeket, hanem csak átalakíthatjuk azokat. E kényszert szemléltetve, ez olyan, mintha egy új Ferrarit csak az elhasznált Trabantunk alkotórészeiből állíthatnánk össze. A hívő tudósok többségükben nem tagadják az evolúciót, csupán a darwini eszközöket adják a Mindenható kezébe. Aki a genetikát és a fejlődésbiológiát értő szemmel nézi, annak látnia kell, hogy az evolúció nem igényli külső irányító közreműködését, a biológiai szervezetek maguktól is képesek a fejlődésre. Laplace Napóleonnak adott frappáns válaszát idézem a császár azon megjegyzésére, hogy nem találja Istent a tudós könyvében: „Erre a hipotézisre nem volt szükségem, uram”. Lehet persze úgy is kutatni a biológiai rendszereket, hogy közben vakok maradunk a bennük lévő egyik fő üzenetre.

Pierre-Simon de Laplace francia matematikus és csillagász

Forrás: Wikimedia Commons

A tudományos gondolkodás maga azonban nem csupán a folyamatok mechanikájának, hanem azok széles kontextusba ágyazottságának megértéséről is szól,

és alapvető része a kételkedés is.

Az evidenciákat nélkülöző állítások készpénznek való vétele lényegileg áll szemben ezzel az attitűddel.

A világ keletkezésére másként keres választ a tudomány és a vallás

Forrás: Www.Freechristimages.Org

A tudományos gondolkodás valószínűsíti is intuitíve a dolgokat: a kis esélyű magyarázatokat pragmatikus okok miatt negligálja, habár így tévedhet, hiszen a végső bizonyítás kísérletes kell, hogy legyen. A vallásos hit az eredettel összefüggő kérdésekben tehát téved, ami azonban nem jelenti azt, hogy a hittel élő kutatók ne lennének képesek a tudományban akár a legkiválóbb teljesítményekre is. 

A tudomány a morált is evolúciós terméknek tartja

A vallás az erkölcs értelmezésében is szembemegy a tudománnyal. Míg az előbbi felfogás értékei kívülről érkezett, kőbevésett üzenetek, addig a tudomány a morált is evolúciós terméknek tartja.

Charles Darwin az evolúció-elmélet atyja

Forrás: Wikimedia Commons

A modern európai értékrendet elsősorban a keresztényténységnek tulajdonítani igen erős túlzás, mivel az evolúció által formált genetikánk és a nyugati civilizáció – melynek eszményei a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, a verseny, a tudás megbecsülése és az emberi élet tisztelete - jóval nagyobb hatással voltak erre.

Erkölcsünk alapjait a motivációk és a preferenciák képezik,

ezek a túlélés és a szaporodás eszközei.

A teremtéstörténetben hívő kutatók is maradandó eredményekkel járulhatnak hozzá a tudományos felfedezésekhez

Forrás: Credomag

Ezt a tényt nehéz elfogadni, de az igazság független az óhajoktól. Szerencsére, genetikai hagyatékunkban nem csak önzőség, klán-szemlélet és gyilkos ösztönök, hanem empátia, altruizmus és együttműködés is szerepel.

A környezetnek óriási szerepe van abban, hogy milyen viselkedésminták válnak uralkodóvá az egyénben

és a társadalmi szinten egyaránt. A nyugati társadalmak például folyamatosan szelídülnek, ma már nem csak a korábban elnyomott embercsoportoknak, hanem az állatoknak is jogai vannak. Óvnunk, vigyáznunk kell hát e tendenciát, hívőknek és nem hívőknek együtt, hiszen elsősorban emberek vagyunk. 

(A szerző az MTA akadémiai doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK