Túl van a mélyponton a királylepke

A királylepkék ősszel és tavasszal körülbelül 3-5 ezer kilométert tesznek meg

Az évek óta tartó csökkenés után idén újra növekedésnek indult a pompás királylepkék állománya Mexikóban. A kutatók az erősen veszélyeztett faj védelmi stratégiájának átgondolását sürgetik.

Hosszú évek hanyatlása után ismét megugrott a pompás királylepkék száma. A szinte fájóan súlyos visszaesés után a rovarok

három és félszer nagyobb területet terítenek be most,

a telelés után, mint korábban bármikor. A narancs és fekete színű, nagytermetű rovatok vándorlásának végcélja Mexikó nyugati része, a Michoacan-hegység fenségterülete, ahol a fenyőkön és az erdei fenyő erdőkben csoportosan megpihennek.

A királylepkék ősszel és tavasszal körülbelül 3-5 ezer kilométert tesznek meg Forrás: Flickr / Sandy Harris

"Az utóbbi 15 évben a törékeny pillangók egyedszáma drámaian zuhant, egymilliárdról mintegy 30 millióra" – mutat rá a lepkékkel foglalkozó Monarch Watch oldal. – "A természetvédelmi szervezetek ezért veszélyeztetett besorolást kértek a fajnak."

A pompás királylepkékre többek közt

a glifozát gyomirtó és más vegyszerek elterjedt használata,

élőhelyük pusztulása, és az illegális fakitermelés jelenti a legnagyobb veszélyt. Ha ez nem lenne elég, a madarak, a gyíkok és a rossz időjárás is tizedeli őket.

Több ezer kilométert repülnek

A pompás királylepkék a csúcstartók a legnagyobb tömegben történő vándorlásban. A faj mintegy 5500 kilométert tesz meg az elterjedési területének számító Észak-Amerikából (főleg az USA középső és keleti területéről), illetve a nyugati oldal közép- és délnyugati részéről, valamint Kanada déli és keleti államaiból Mexikó felé.

A királylepke hernyója Forrás: AFP

Vándorlásukat még a téli hideg beállta előtt kezdik meg, hogy a számukra kedvezőbb klímát kihasználva ott töltsék a telet.

"Számuk az elmúlt években folyamatosan csökkent, de ez a tél már sokkal jobb volt" – írja a The Guardian a WWF Mexikó legfrissebb adataira támaszkodva. – "A lepkék telelőhelyükön jelenleg egy négyhektáros területet foglalnak el, míg 2015-ben a lepkemező csak 1,13 hektárnyi volt, 2013-ban pedig rekordalacsonynak számító 0,67 hektár. Az 1990-es évek végén még 18 hektáron teleltek az állatok."

Továbbra is erősen veszélyeztetett

Az Amerikai Egyesült Államok most azon dolgozik, hogy nagy területeken újból meghonosítson a lepkék vándorlása szempontjából egy kulcsfontosságú növényt, a selyemkórót. Számításaik szerint öt éven felül körülbelül 1,160 négyzetmérföldet tudnak beültetni, amit rovarirtószer-mentes területnek nyilvánítanak.

Három és félszer annyi területet foglalnak el most, mint az előző szezonban Forrás: AFP

A selyemkóró emellett nem mellékesen rezisztens a glifozát gyomirtó szerekre (a szer minden más, a környéken élő növényt elpusztít), és ez az egyetlen olyan növényfaj, amelyre a lepkék lerakják a petéiket, és amelyeket hernyóik elfogyasztanak.

Ennélfogva telepítésük a királylepkék számára létszükséglet.

Ezért az Amerikai Halászati és Vadvédelmi Szolgálat egy több millió dolláros kezdeményezést jelentett be, amely a selyemkóró visszatelepítését célozza meg. Tavaly az említett gyomirtó gyártója is felajánlott négymillió dollárt a földek helyreállítására.

Veszélyt jelent az illegális fakitermelés

A pompás királylepkék azonban nem csupán a gyomirtószerek, hanem az illegális fakitermelés és élőhelyük termőfölddé alakítása miatt is szenvednek. A végcéljuknak számító,155 négyzetkilométer nagyságú mexikói területen egyre nagyobb méreteket ölt jogellenes fakivágás.

Pompás királylepke (Danaus plexippus) Forrás: Wikimedia Commons

A hatóságok számításai szerint a védett pufferterület ennek következtében több mint kilenc hektárral csökkent 2015-ben. Jó hír azonban, hogy a törvénytelen favágások leleplezése egyre sikeresebb, az illetékes személyeket jó eséllyel elfogják, és letartóztatják.

„Mexikóban, az Egyesült Államokban és Kanadában is emelni kell a lepkék védett területeinek számát és az útvonaluk mentén biztosítani a pillangók vándorlását” – hangsúlyozta Omar Vidal, a WWF Mexikó igazgatója, aki szerint

a populáció jelenlegi növekedése csak a véletlennek, illetve a kedvezőbbé vált széliránynak lehet köszönhető.

A faj továbbra is erősen veszélyeztetett.

Ingatag tartózkodási helyek

A lombkoronaszint, mint egyfajta takaró védi a pillangókat a hidegtől, ez Mexikóban egyfajta hatalmas „ernyőt” formál egész télen át.

A lepkék fürtökben lógnak a fákról Forrás: Flickr / emdot

„2015-ben az erdőterületek csökkenése több hektárnyi volt a védett területeken, az illegális fakitermelés viszont kérdéseket vet fel a jelenleg érvényben lévő, védelmi stratégiák hatékonyságával kapcsolatban” – írja kutatásában Lincoln Brower a pompás királylepkék szakértője. – „Meg kell védenünk a lepkék már amúgy is ingatag és egyre bizonytalanabbá váló, áttelelési területeit.”

A fakitermelés növekedése különösen érzékeny téma a természetvédelmi területeken. Mert ha a lepékék nem találnak menedéket, akkor Brower szerint kénytelenek lesznek az erdősebb területekre berepülni, ahol kisebb a mikroklimatikus védelmük.

A pillangók számára a hideg és az eső végzetesnek bizonyulhat.

Precíz navigáció

A lepkék vándorlása örökletes jellemvonás, életük szerves része. Jellemzően késő ősszel, a hőmérséklet csökkenésével egy időben indulnak útnak. Évről-évre precíziós pontossággal veszik igénybe ugyanazokat a telelőhelyeket, sőt megesik, hogy még az otthonukul szolgáló fák is ugyanazok.

Navigációjuk azonban még ma is rejtély.

Néhány kutató feltételezi, hogy a lepkék egyfajta vegyület kibocsátásával jelölik meg vándorlásuk útvonalát. Egyedszámuk drasztikus csökkenésével ezek a kémiai nyomok azonban vélhetően már nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy visszafelé is követni tudják azokat.

Más feltételezés szerint a pillangók a nap és az agyukban lévő egyfajta napiránytű révén találják meg a helyes útvonalat. Ezen túl, néhány felmérés rámutatott arra is, hogy vándorlásuk során a Föld mágneses mezejét veszik igénybe.

A több mint ötezer kilométer megtétele közben a pompás királylepkék rövid pihenőket tartanak és nektárral táplálkoznak. A hosszú és kimerítő útra minden évben több millió apró és törékeny élőlény vállalkozik. A mexikói királylepke-bioszféra rezervátum októbertől márciusig ad ideiglenes otthont számukra, mielőtt elindulnának a visszafelé vezető, hosszú útra.