Miért ásítunk?

2016.03.07. 12:37

Hippokratész elmélete óta hittünk abban, hogy akkor ásítunk, ha a vérben megnövekedik a szén-dioxid, és oxigénre van szüksége. Friss kutatások azonban bebizonyították, hogy ennek igencsak kevés köze van a jelenséghez.

Jelenleg három fő elmélet létezik annak megmagyarázására, miért is ásítunk. Az első az imént említett oxigénhiányos állapotra tér ki, valójában azonban sokkal kevesebb oxigén jut a szervezetbe ásítás közben, mint normál belégzés esetén. Az elméletet már 1987-ben megcáfolták, ekkor mutatták ki, hogy az ásítás nem növeli a vér oxigén-, és nem csökkenti a szén-dioxid-szintjét. 

Felvételizők a balettiskolába, New Yorkban. A kislánynak valószínűleg nem az oxigénhiányos állapot miatt kellett ásítania

Forrás: AFP/Timothy A. Clary

Egy másik verzió szerint az ásítás elősegíti a szervezet ébredését és energizálását. Állatfajok esetében megfigyelték, hogy az ásítás után éberebbek és élénkebbek voltak, ezt igazolja az is, hogy az ásítást a neurotranszmitter-szintben történő változások is kísérik. A neurontranszmitterek ingerületátvivő anyagok, amelyek fő feladata az idegsejtek, izom- és mirigysejtek közötti információ átadása – ilyen neurotranszmitter az adrenalin, vagy a boldogságszintben szerepet játszó dopamin.

Az állatok is ásítanak

Forrás: AFP/Loic Venance

A legfrissebb elmélet szerint az ásítás azért hasznos, mert segít „lehűteni az agyat”. Az agyunk hőmérséklete alapvetően  három dologtól függ: a vér hőmérsékletétől és a véráramlástól, valamint az anyagcserétől. Mivel az ásítás felfrissíti és felgyorsítja a véráramot, nem alaptalan azt gondolni, hogy elősegíti az agy hűtését. Ezt először egy 2007-es tanulmányban említették meg, 2010-ben pedig bebizonyították, hogy akkor ásítunk gyakrabban, ha az agy hőmérséklete megemelkedik. Bár az ásítás az egész agy hőmérsékletét befolyásolja, csak akkor érzünk rá késztetést, ha az agykéreg melegszik fel.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra