Újabb kihalt állatfajt akarnak feltámasztani

2016.03.08. 12:11

Dél-koreai kutatók a barlangi oroszlán klónozására készülnek. Ehhez azonban használható DNS-t kellene kinyerni az ősállatok szöveteiből.

2015-ben két barlangi oroszlánkölyök (Panthera spelaea) tetemét találták meg a szibériai Jakutföldön egy barlangban – írja a The Siberian Times. A tudósok szövetmintát vesznek a régen kihalt állatokból, ebből használható DNS-t szeretnének kinyerni, amivel újrateremthető lenne a körülbelül 12 ezer éve eltűnt faj.

Az ősállat feltámasztásának ötletét a klónozással foglalkozó Woo Suk Hwang, a 2004-es hírhedt őssejtbotrány főszereplője karolta fel. A kutató 2004 májusában az első, klónozott emberi embrióból nyert őssejtvonal előállításáról közölt tanulmányt, amelyről utólag kiderült, hogy meghamisított eredményeken alapult. Hwang kegyvesztetté vált a tudományos életben, ez azonban nem szegte kedvét, a barlangi oroszlán visszahozása mellett a mamut klónozását is meg akarja valósítani.

Hogyan klónoznák?

A dél-koreaiak klónozási technikája ugyanazon a metóduson alapul, amely Dolly, a bárány létrehozásához vezetett még 1996-ban. Ez az úgynevezett nukleáris transzfer vagy más néven maganyagátvitel.

Első lépésben a klónozni kívánt állatból már differenciálódott testi sejtet (például bőrsejtet) nyernek ki. Ezután vesznek egy petesejtet, majd eltávolítják belőle a genetikai állományt, vagyis a DNS-molekulákat. A testi sejt sejtmagját vagy egy másik variáció esetében az egész testi sejtet a magjától megfosztott petesejtbe ültetik be. A két sejtet elektromos áram segítségével késztetik egyesülésre.

Illusztráció

Forrás: Science Photo Library/Andrew Brookes

Itt jön a trükk, ugyanis a testi sejt magjának genetikai órája "lenullázódik". Ez azt jelenti, hogy a DNS-állomány korábbi szelektív működése megszűnik, és elölről indulhat egy teljes organizmus fejlődése. A korábbi szelektív működésen azt kell érteni, hogy a DNS-állomány egykori tulajdonosa - a felhasznált testi sejt - működése során csak azokat a géneket használta, amelyek feladatának ellátásához kellettek, holott genetikai állománya az egész szervezet "tervrajzát" tartalmazta. Ez a testi sejt tehát már "szakosodott" egy adott feladatra - szakkifejezéssel egy differenciált sejtről volt szó. A petesejt sejtplazmájának környezetében azonban elveszti ezt az elkötelezettséget.

A DNS-állománnyal ilyen módon ellátott petesejtet egy nőstény állat (béranya) méhébe ültetik, amely aztán szerencsés esetben kihordja és megszüli az ebből fejlődő magzatot. Bár ezt a dél-koreai tudósok nem fejtették ki, a béranya valószínűleg egy oroszlán (Panthera leo) lenne, ami a legutóbbi DNS-vizsgálatok alapján a barlangi oroszlán ma élő legközelebbi rokona.

Akadnak problémák

A kutatók bőr- és izomszövetmintát vettek a kölykök tetemeiből, Hwang azonban nem teljesen elégedett. Egyrészt a maradványok az oroszok birtokában vannak, akik nem szeretnének túl sok mintát adni koreai kollégáiknak.

A másik probléma, hogy az ősi oroszlántetemek nem őrződtek meg olyan jó állapotban, mint például a 2013 májusában megtalált mamutmaradvány, aminek szöveteit szintén klónozásra akarják felhasználni. Ennek ellenére a szakemberek bizakodók, és abban reménykednek, hogy az évek során egyre fejlettebbé váló technológia révén sikerül rábukkanniuk a keresett DNS-re.

A gyapjas orrszarvú legveszélyesebb természetes ellensége a barlangi oroszlán volt

Forrás: Wikimedia Commons

A barlangi oroszlán a pleisztocén alatt élt. E földtörténeti kor mintegy két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer éve ért véget. Az ősi ragadozó elterjedtnek számított Ázsiában, valamint Európában, és több szempontból is különbözött a ma élő oroszlánoktól – például nagyobb termetű volt, nem rendelkezett sörénnyel, testét pedig vastagabb és hosszabb szőrzet fedte.

Kihalásának oka is vitatott, egyes feltételezések szerint a túlzott emberi vadászat miatt veszett oda, de újabb kutatások alapján a felmelegedés is szerepet játszhatott eltűnésében.

KAPCSOLÓDÓ CIKK