A terrorizmus pszichológiája

2016.03.22. 14:39

Frusztráció, magány és céltalanság - ez csak néhány olyan tényező, ami belehajszolhatja a fiatalokat a radikalizálódás pókhálójába, ahová bekerülni könnyű, de kiszakadni belőle annál nehezebb. Nehéz megmagyarázni, miért válik valaki terroristává, és hogyan képes embertársait úgy öldökölni, hogy közben sem bűntudatot, sem megbánást nem érez. Vannak azonban olyan szociális helyzetek, amelyek valószínűbbé teszik, hogy egy frusztrált, magányos ember a radikalizálódás felé fordul.

Még a pszichológusok is megegyeznek abban, nincs százszázalékosan biztos recept arra, hogy kiből lesz terrorista, és miért. Nehéz pártatlan, objektív szociológiai és pszichológiai vizsgálatokat végezni egy ilyen összetett problémával kapcsolatban – egyre gyakoribbak azonban az olyan kutatások, amelyek eredményesen emelik ki a radikalizálódásra hajlamos emberek néhány tulajdonságát és szociális jellemzőjét. 

A fiatal férfiak a legfogékonyabbak a radikalizálódásra

Forrás: AFP

Céltalanok és kiábrándultak

A kutatók rájöttek, hogy sokkal célszerűbb úgy vizsgálni a terrorizmust, hogy a politikai szempontokra és a csoportdinamizmusra koncentrálnak, de mindezek ellenére vannak olyan egyéni jellemzők is, amelyek hajlamosabbá tesznek egyes embereket arra, hogy radikalizálódjanak. John Horgan, a Pennsylvania Állami Egyetem Terrorizmuselemzési Nemzetközi Központját irányító kutató több mint 60 volt terroristával készített interjújából vonta le következtetéseit, hogy az hajlamosabb a radikalizálódásra, aki 

  • kiközösítettnek, jogfosztottnak érzi magát,
  • úgy gondolja, hogy nem vonják be eléggé a politikába, nincs igazi lehetősége a változtatásra,
  • azonosulni tud azokkal, akik szociálisan elnyomottnak érzik magukat abban a politikai érában, amely ellen fel akarnak lépni,
  • úgy érzi, hogy tennie kell valamit, nem csak beszélnie a problémákról,
  • nem gondolja, hogy erkölcstelen és rossz dolog erőszakkal fellépni az állam ellen,
  • a családja vagy a barátai is szimpatizálnak a választott radikális céllal,
  • úgy gondolja, hogy ha csatlakozik a mozgalomhoz, a kalandok mellett olyan szociológiai és pszichológiai jutalmakban részesül, mint a fokozott identitástudat vagy a bajtársiasság.

Ezek a szempontok egyébként nem csak az arab országokból érkezőkre jellemzőek – részben ugyanezért radikalizálódik egy olyan fiatal is, aki már Európában született, és soha nem látta az eredeti hazáját. Ezek a pszichológiai tényezők bárkinél jelentkezhetnek, aki elnyomva érzi magát, és olyan ideológiát keres, amelyhez csatlakozhat.

Becslések szerint több mint hatezer európai harcolhat Szíriában a dzsihádisták oldalán

Forrás: AFP/Bulent Kilic

A The Telegraph szerint több mint hatezer európai harcolhat Szíriában a dzsihádisták oldalán. Brit kutatók Horgan szempontjait alátámasztva azt állapították meg, hogy elsősorban a kiábrándultság, az unalom, a kalandvágy és a céltalanság ösztönzi azokat, akik elhagyják a családjukat, és Szíria felé veszik az irányt.

A molenbeeki gettó

Az európai terrorizmus melegágyának a brüsszeli Molenbeek kerületet tartják, ez a város legsűrűbben lakott negyede, lakóinak 30 százaléka munkanélküli.

Mivel az albérletárak alacsonyak, a szegényebb bevándorlók előszeretettel költöznek ide, és kialakult itt egy olyan, önálló szabályok alapján működő muszlim közösség, amely tökéletes terepet nyújt a dzsihádistáknak arra, hogy itt éljenek, innen toborozzák a leendő terroristákat. A szegénységben, túlzsúfoltságban, munka nélkül élő emberekre jellemző, hogy kiábrándultak a rendszerből, úgy érzik, hogy elnyomják őket.

Horgan szerint érdemes azt is megfigyelni, hogy az emberek hogyan változnak meg a terrorista mozgalomhoz csatlakozás után, hiszen az, hogy miért lépnek be, ideológia-, politika- és személyiségfüggő – viszonylag könnyű kiábrándult és tettre kész fiatalokat találni a világ szegényebb sarkaiban.

Molenbeek, Brüsszel. A kerületet a terrorizmus melegágyaként emlegetik

Fotó: Serdült Viktória - Origo

Azt azonban, hogy egy ilyen szervezet működése során hogyan változik meg egy ember világképe, sokkal fontosabb megfigyelni, hiszen teljesen más, ha valaki szimpatizál a terroristákkal, és más, ha ölnie kell a nevükben.

Elhúzzák a mézesmadzagot

A kutató interjúi során megfigyelte, hogy azok, akiknek sikerül maguk mögött hagyniuk a terrorizmust, gyakran azért tették, mert a korábban beígért csodálatos, izgalmas életből semmi sem valósult meg, és hamar rájöttek, hogy valójában nem az történik, amiért csatlakoztak a mozgalomhoz. A fiatal felnőtteket és gyerekeket általában

egy túlromantizált világgal kecsegtetik,

majd amikor rájönnek, hogy mi a valóság, kiszállniuk már nehezebb, mint eleve nemet mondani. „A mozgalomhoz tartozás valójában nem azt jelenti, amit ezekkel a gyerekekkel elhitetnek” – fogalmaz Hogan az Amerikai Pszichológiai Társaság lapjában megjelent cikkben.

A terroristák nagy része fiatal férfi – ez annak köszönhető, hogy a fiúk ebben az életkorban (18–25) a legbefolyásolhatóbbak, hiszen ráébrednek arra, hogy valójában egyedülálló személyek, nem kötődnek szorosan senkihez, a szülőktől kezdenek elszakadni, de még nem tartoznak egy másik csoport, másik család egységébe. A terrorista mozgalom ezt a hovatartozást adja az összezavarodott és bizonytalan fiataloknak, státuszt ad nekik egy olyan világban, ahol egyébként senkinek éreznék magukat.

Nemcsak a férfiak, a nők is részt vesznek az ISIS akcióiban

Forrás: Twitter

A kutatók szerint a terrorizmushoz való csatlakozás egyik fő mozgatórugója lehet az is, hogy a fiatalok a pénzközpontú, materialista világban valami mélyebb, jelentőségteljesebb feladatot keresnek. Így találnak rá a vallásra, ennek hatására úgy érezhetik, hogy végre megtalálták életük értelmét. Az anyagi világnak élő társaik fölé helyezik magukat, és lenézik, aki nem osztja azt az ideológiát, amit ők választottak maguknak.

A gyengék hadviselése

Néhány kutató úgy gondolja, hogy a terrorizmust célszerűbb politikai szempontból úgy vizsgálni, mint egységes mozgalmat, nem pedig mint egyének összességét. Clark McCauley, a Bryn Mawr Főiskola pszichológusa úgy gondolja, hogy a terrorizmus a „gyengék hadviselése” – ez azt jelenti, hogy azok a csoportok, amelyek nem rendelkeznek jelentős anyagi vagy politikai erővel, azok ellen harcolnak, akiket elnyomóknak gondolnak. Ez valójában egy ördögi kör lehet: ha a terroristák lecsapnak valahol, és a támadást elszenvedő ország agresszív válaszcsapással reagál, ezt a terroristák felhasználhatják az újabb, adott ország ellen irányuló propagandájukban. Egyre több a dühös, frusztrált ember, egyre több a potenciális terrorista. McCauley szerint ezért azt is érdemes vizsgálni, hogy milyen hatásai vannak az ellentámadásoknak, nem csak azt, hogy a terroristák milyen lépéseket tesznek előzőleg.

Halálfélelem és rettegés az egyedülléttől

Tom Pyszcynski, a Coloradói Egyetem kutatója és kollégái tucatnyi tanulmányt végeztek azzal kapcsolatban, hogy hogyan reagálnak az emberek a halálfélelemre – a kutatásokat az Egyesült Államokban, Iránban és Izraelben is megismételték. Kiderült, hogy azok az emberek, akik úgy érezték, veszélyben az életük, ezért felerősödött bennük bizonyos csoportokhoz (családhoz, munkatársakhoz, barátokhoz) való tartozás igénye, sokkal jobban támogatták a külső csoportokkal szembeni agresszív fellépést.

Sérültet látnak el a brüsszeli terrortámadás után

Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Sokat számít a terrorizmus kialakulásában az is, hogy egy adott csoport mennyire kollektivista, azaz mennyire értékeli a közösség erejét. Arie Kruglanski, az amerikai National Consortium for the Study of Terrorism and Responses to Terrorism (START) terrorizmust tanulmányozó intézet kutatója 15 arab országban végzett kutatásokat, és megállapította, hogy azokon a területeken, ahol nagyra becsülik az összetartozást és a csoporthoz tartozást, többen támogatják a terrorizmus eszméit. A Political Psychology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az is számít, hogy mennyire érzi magát sikeresnek az életben valaki,jellemző, hogy azok hajlamosak radikalizálódni, akik kevesebb sikert értek el. Így a csoporthoz tartozás biztonságot ad nekik, és nem érzik magukat egyedül.

Kikapcsolják az empátiát

A Psychology Today cikke szerint azok a kutatók, akik terroristákkal dolgoztak együtt, és pszichológiai szempontból elemezték őket, arról számolnak be, hogy nem elborult elméjű őrültek, sokkal inkább stabil értékrendszerrel rendelkező, intelligens emberek.

Hajlamosak vagyunk a híradások miatt arra asszociálni, hogy csak arabok lehetnek terroristák: ők azonban egy nigériai iszlám extremista csoport, a Boko Haram Abubakar Shekau tagjai

Forrás: AFP/-

A fő különbség közöttük és a többi ember között elsősorban az, hogy képesek kikapcsolni az empátiát azért, hogy elérjék a vágyott célokat – ezért nem érzékelik a tragédiát, amit a tetteikkel okoznak. Az empátia és az együttérzés természetes emberi reakció, belénk van programozva – a terroristák azonban valahogy ki tudják irtani magukból ezeket az érzéseket azokkal szemben, akik ellen harcolnak. Nem éreznek sajnálatot, megbánást, bűntudatot, az ellenséges csoportok tagjait nem személyeknek, csak elpusztítandó célpontoknak látják.

Ki a terrorista?
A Pszichologia.com cikke szerint a terrorista csoportok tagjai általában besorolhatók különböző, lazán értelmezett ideológiai kategóriákba. Legtöbben a szeparatisták vannak, akik a függetlenségüket akarják elérni erőszakos eszközökkel. Ilyen például az egykori ír, a jelenleg is létező baszk, csecsen, ujgur, tamil és még számos egyéb nemzetiségi terrorszervezet. Emellett léteznek vallási és faji alapon elszakadni kívánó csoportok is. Léteznek továbbá politikai ideológiáktól tüzelt terroristák (neonácik, marxisták, maoisták, anarchisták stb.), vallási szélsőségesek (szinte az összes nagyobb vallás követői közül), állami terrorizmus (amit például különböző kémszervezetek követnek el kül- vagy belföldön) vagy valamilyen speciális ügy elérését célzó terrorszervezetek (pl. állatvédelem, abortuszellenesség stb.).

Hiába tűnnek tehát a saját szűrőnkön keresztül őrültnek és pszichopatának, a terroristák valójában okos és meglepően normális emberek – hiszen egy bonyolult, összetett támadás végrehajtásához akkora precizitásra van szükség, hogy a beszámíthatatlanok nem sokáig maradhatnának meg a csoportban. Nehéz megérteni, hogyan képes valaki elkülöníteni magát egy csoport tagjaként azoktól, akik ellen támadásokat hajt végre, mégis pszichológiai szempontból viszonylag egyszerűen leírható az egyenlet: a különböző frusztrációk, a magány, a szociális problémák és a csoporthoz való tartozás igénye az, ami radikalizálódáshoz vezethet. Ezért a legtöbb kutató megegyezik abban, hogy elsősorban a megelőzésre kell koncentrálnunk – olyan egészséges felnőtteket kell nevelnünk, akiknek nem csábító ez a kegyetlen és brutális ideológia.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK