A tudósok eddig úgy gondolták, a Szaturnusz gyűrűi és holdjai a bolygóval egy időben születtek, vagyis körülbelül 4 milliárd éve. Ez a Szaturnusz távolabb lévő holdjaira csakugyan igaz. Bizonyítékok vannak viszont arra, hogy a belső égi kísérők sokkal fiatalabb égitestek lehetnek távoli társaiknál.
Amíg a Földnek csak egy holdja van, addig a Szaturnusznak 62. Ez a sok égitest gravitációs hatást gyakorol egymásra, ami miatt pályájuk az idők folyamán változik, és távolodnak az óriásbolygótól, olvasható a Popular Science ismeretterjesztő portálon.
A kutatók a pályaváltozást tanulmányozták, és azt találták, hogy a legtöbb óriáshold – Tethys, Dione és Rhea – pályája nem módosult olyan mértékben, mint korábban gondolták, vagyis mostani pozíciójuktól nem messze keletkeztek. A számítógépes szimulációk eredményeiből azt hozták ki, hogy születésük körülbelül 100 millió évvel ezelőttre tehető.
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen folyamat vezethetett a fiatal belső holdak létrejöttéhez. A tudósok szerint a Szaturnusz korábbi holdjainak pályáját valami megváltoztatta, ami miatt az égitestek összeütköztek. A törmelékből ezt követően összeálltak a fiatal holdak és létrejöttek az óriásplanéta gyűrűi. Természetesen még így is maradtak kérdések, például nem ismert, hogy ha ilyen fiatalok a belső holdak, felszínűket miért tarkítják sűrűn kráterek.
Az eredményeket leíró publikáció az Astrophysical Journal című szaklapban jelent meg.