Ha lefutod a hóhért, életben maradsz

2016.04.05. 12:09

Az Oszmán Birodalom alkonyán a magas rangú halálraítéltek kaptak egy utolsó esélyt a túlélésre: egy versenyben le kellett győzni hóhérjukat, a szultáni palota kertészét.

Akárcsak a világ nagy részén, az Oszmán Birodalomban sem számítottak ritkának a kivégzések a 18-19. században. Az ítéletek végrehajtásának módja nagyban függött az elítélt társadalmi státuszától és nemétől. A közemberek például, ha nem követtek el különösen súlyos vétséget, megúszták a karóba húzást vagy a húskampóra akasztást, és egyszerűen csak lefejezték őket. 

Az isztambuli Topkapi szeráj, a szultáni palota bejárata. A kaputoronyban őrizték a padisah által halálra ítélt foglyokatForrás: Wikimedia Commons

A magasabb rangú személyeket (nagyvezíreket, az uralkodó család tagjait) inkább megfojtották, jól ismertek a selyemzsinórral elkövetett ítélet-végrehajtások.

A halálfutam

Számos kivégzésre a szultán rezidenciáján, az isztambuli Topkapi-palota területén került sor, a 16. században például, a nem éppen kegyességéről híres I. Szelim szultán idején (uralkodott 1512 és 1520 között) legalább 30 ezer ember lelte halálát a pompás palotakertben.

Bizarr módon az ítéletek végrehajtására nem neveztek ki külön hóhért, a hálátlan feladatot általában a palota „kertésze” látta el.

I. Szelim szultán portréjaForrás: Wikimedia Commons

Az olyan magasabb rangú elítéltek, mint a nagyvezírek viszont esélyt kaphattak a megmenekülésre egy bizarr erőpróba keretében: a palotakertben kellett versenyt futniuk a kertésszel, a teljesítendő táv 300 méter volt. Amennyiben a fogoly legyőzte a „hóhért”, kegyelmet kapott, és csupán száműzetésben részesült, ha vesztett, akkor már semmi sem menthette meg a rettegett selyemzsinórtól.

Bécs 1683-as sikertelen ostroma miatt Kara Musztafa nagyvezír is megkapta a selyemzsinórtForrás: Wikimedia Commons

Csak kevesen győztek

A történészek szerint csak nagyon kevesen tudták legyőzni a kertészt, aki munkája révén kiválóan ismerte a „versenypályát”, ráadásul jobb formában is volt a fogság alatt vélhetően erősen legyengült elítéltekhez képest. Természetesen léteztek kivételek, Hacı Salih pasa például megnyerte a „halálfutamot” (1822). Kitartása annyira lenyűgözte az uralkodót, hogy kegyelmet kapott, ráadásul kinevezték Damaszkusz kormányzójának.

Bár a tradíció eredetéről nincsenek pontos információk, annyi bizonyos, hogy legalább két évtizedig bevett gyakorlatnak számított a birodalomnak keresztbe tevők megfuttatása.

KAPCSOLÓDÓ CIKK