Halálra csiklandozzuk a lajhármakikat

lajhármaki

Petíció indult a házikedvencként tartott, csempészektől vásárolt lajhármakik megmentésére. Az állatok az internet igazi sztárjaivá váltak, de a cuki videók mögötti igazságot nagyon kevesen ismerik: a lajhármakik számára szűk ketreceken, levegőtlen konténereken és rengeteg kínszenvedésen keresztül vezet az út az új gazdik felé.

Nem nehéz kitalálni, miért lettek az internet, és főleg a YouTube sztárjai a lajhármakik: borzasztóan aranyosak hatalmas szemeikkel, apró mancsaikkal és lassú mozdulataikkal. Van már videó arról, ahogyan kukacokat vagy rizsgolyót esznek, esernyőért nyúlkálnak, látszólag élvezik a csiklandozást, vagy nagyon édesen alszanak.

Nem csoda tehát, hogy a nézők megőrülnek a kis makikért – a makik azonban már kevésbé élvezik, hogy háziállatként tartják őket, ennek megakadályozására pedig most egy petíció is készült.

Magára hagyott kölykök, körömcsipesszel tört fogak

Ha ilyen aranyos videót lát az interneten, és rögtön az jut az eszébe, hogy önnek is kellene egy ilyen aranyos kis állat, gondolja újra: egy lajhármakinak elképesztő szenvedéseket kell átélnie, hogy a csempészektől a vevőkig jusson, és a fogságban sem érzi túl jól magát.

A lajhármaki

A törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben honos, teljes életét a fákon tölti, gyakran egész éjszaka mozgásban van. Gyümölcsökkel, rovarokkal, tojásokkal, virágokkal, gombákkal és csigákkal táplálkozik, de kisebb emlősöket és hüllőket is elfogyaszt. A hímek általában nagyobbak, mint a nőstények, átlagosan 18-21 centiméter hosszúak. Szemük körül gyakran sötétebb a szőr, ez adja aranyos, mindig szomorú arckifejezésüket. Előre néző szemük van, ezek fényvisszaverő rétegének hála nagyon jól látnak a sötétben, viszont az erős fény bántja őket. Számuk a vietnami háború alatt nagyon megcsappant, a IUCN vörös listáján a sebezhető kategóriába tartozik.

A lajhármakikat a vadonból általában a csempészek gyűjtik össze, akik gyakran egész családokat fognak be. Előfordul, hogy a kölyköket előbb választják le a családjukról, mint kellene, ezzel biztos pusztulásra ítélik őket, hiszen még nem képesek maguktól boldogulni.

Befogás után kezdődik a lajhármakik igazi tortúrája: az első lépés ugyanis az, hogy

minden példány fogait letörik, méghozzá körömcsipesszel, mindenféle fájdalomcsillapító nélkül.

Erre azért van szükség, mert a lajhármakik fogai élesek, harapásuk veszélyes, ráadásul potenciálisan mérgező is – legalábbis a csempészek a mai napig ezt hiszik. Valójában a lajhármakik a könyökük környékén található méregmirigyben gyűjtik a védekezésre szolgáló méreganyagokat, és bár ezeket a mirigyeket gyakran nyalogatják, harapással nem képesek mérgezést okozni.

Lajhármaki fogságban Forrás: Flickr / Michael Whitehead

Így gyakorlatilag feleslegesen kínozzák meg őket – már ha arra nem gondolunk, hogy az éles, tűszerű fogakkal a kis állat harapása magában is elég fájdalmas lehet. A kegyetlen eljárás során rengeteg lajhármaki pusztul el: elvéreznek, vagy fertőzéseket szednek össze a nem megfelelő higiénia következtében.

Kínzó szállítás

A kis túlélők azonban még mindig nem nyugodhatnak meg: a szabadságuktól és fogaiktól megfosztott állatokat a szállításnál sem kímélik. Mivel szinte kizárólag csempészek foglalkoznak makikereskedelemmel, a munkát titokban kell végezni, nem lehet szellős, világos, jól látható helyen szállítani az állatokat. Így sötét, szűk és levegőtlen konténerekben indulnak útra jövőbeli gazdáik felé.

Sok nem éli túl az utat, azoknak pedig, akik életben maradnak, sokszor több ezer kilométeren keresztül halott társaik mellett kell utazniuk. Célba érkezés után is rengeteg maki hal bele a végkimerültségbe és a stresszbe –

van olyan, hogy a „csempészáru” akár 90 %-a is odaveszik.

Sok lajhármaki-tulajdonos esküszik rá, hogy úgy vette a háziállatát, hogy az kisállatkereskedésben született, és teljesen háziasított. Ez azonban szinte lehetetlen: a lajhármakikat ugyanis nagyon nehéz fogságban szaporítani. Ráadásul rendkívül költség- és időigényes is lenne: a legtöbb lajhármakiféle egyszerre csak egy utódot hoz a világra, és a nőstény 16 hónapig vemhes. De ha valaki valóban ilyen, második generációs makit vásárol, az sem tesz jót a faj fennmaradása szempontjából, hiszen az állat szüleit biztosan csempészek hozták a tenyésztő kereskedőhöz.

A Szegedi Vadasparkban sikerült szaporítani a lajhármakit, de ehhez szakértők és gondos odafigyelés szükséges Forrás: MTI/Rosta Tibor

Megtévesztők a videók

A csempészút fájdalmai után a lajhármaki új tulajdonosánál, háziállatként sem érzi magát jól – alapvetően nem olyan állatfaj, amelyet bárkinek is fogságban, ketrecben kellene tartania. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy egy ilyen makinak rengeteg mozgásra lenne igénye, hiszen

a vadonban gyakran nagy távolságokat tesz meg éjszaka, fáról fára mászva.

Ehhez képest egy viszonylag nagy ketrec is szűkös börtön lehet számára.

A lajhármaki alapvetően éjszakai állat, nappal kevésbé aktív. Persze az új tulajdonosok általában ezzel egyáltalán nem törődnek, és saját életstílusukhoz akarják idomítani a makit, akit nagyon bánt a nappali fény.

A lajhármaki nagyon nehezen szokik hozzá a megváltozott életkörülményekhez, és még ritkábban képes szaporodni közöttük Forrás: AFP/Csaba Segesvari

Emlékeznek még arra a videóra, ahol a kis állat kétségbeesetten kapaszkodik a játékesernyőjébe? Ez nem azért van, mert nagyon tetszik neki a színes játék, hanem azért, mert a szemét próbálja eltakarni a nappali, tűző fény elől.

Ugyanígy cukinak tűnik, de valójában szomorú az olyan videó is, ahol a lajhármaki látszólag karjait feltartva élvezi a csiklandozást. Ez igazából egy természetes viselkedésfajta a lajhármakiknál, és akkor jelentkezik, ha veszélyben érzik magukat: a könyöknél található méregmirigyekbe ilyenkor gyűjtik a mérgező váladékot, amivel aztán bedörzsölik a fejüket is, hogy még inkább mérgezők legyenek. A maki tehát nem élvezkedik, hanem védekezik, és felkészül egy potenciális támadásra.

Virágzó feketekereskedelem

A vadonban az állatnak összetett, változatos étrendje van, amit nagyon nehéz és költséges mesterségesen visszaadni. A nem megfelelő táplálás miatt

sok háziállatként tartott lajhármaki elhízott

(nagyon aranyos, ahogy eszik, így sokkal több ételt adnak neki, mint kéne), és az olyan eledelek miatt, amik nem nekik valóak, gyakran alakulnak ki különböző fertőzések a szervezetükben.

Bár a legtöbb országban illegális lajhármakit tartani, a feketekereskedelem mégis virágzik, ezzel a kihalás szélére sodorva az állatfajt. A Nemzetközi Állatmentők (International Animal Rescue) fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a csempészektől visszaszerzett, vagy háziállatként tartott lajhármakik minél nagyobb részét vissza tudják engedni a szabadba – ez azonban a levágott fogak és a különböző betegségek és fertőzések miatt gyakran lehetetlen.

Nőstény lajhármaki fogságban Forrás: Wikimedia Commons

Azok az állatok, amelyek nem kerülnek vissza a vadonba, szakértői kezekben élhetnek tovább az állatmentők telephelyén. A háziállatként tartott lajhármakik megmentésére petíciót is aláírhatunk, ezt ide kattintva tudjuk e-mail címmel és névvel megtenni.

Itthon lajhármakit legális környezetben a Szegedi Vadasparkban láthatunk.