A kihalás széléről fordítottuk vissza a nagy kócsagokat

Kudich Zsolt képe díjazott lett

A 19. században és a századfordulón nagyon megfogyatkozott a számuk, összesen húsz pár nagy kócsag élt Magyarországon - mára több ezerre tehető a populáció. Kudich Zsolt, a Wildlife Photographer of the Year egyik díjazottja és felesége, Zsirmon Réka ezeket a gyönyörű állatokat fotózta Gemenc mellett, hogy felhívja a figyelmet a magyar természetvédelem sikertörténetére.

"1921-ben mindössze 20 pár nagy kócsag élt Magyarországon" - mondta el az Origónak Kudich Zsolt, aki a rangos Wildlife Photographer of the Year természetfotós versenyen éppen a kócsagokat ábrázoló képével ért el szép helyezést. "A magyar természetvédelem sikertörténete, hogy mára már több mint ötezer állat él az országban, amelynek körülbelül harmada gyűlt össze itt Gemencen, ahol a képemet készítettem."

Kudich Zsolt nagy kócsagokat ábrázoló képe Forrás: Kudich Zsolt

Divat volt a kócsagtoll

Pusztulásuk oka elsősorban a vizes élőhelyek lecsapolása volt, de a 19. században nagyon divatos volt a kócsagtollas fejfedő is, ezért vadászták is az állatokat. Nászruhájuk színes tollazata miatt szinte teljesen kipusztították az itthoni állományt, és

csak az utolsó pillanatban tudták megmenteni a fajt attól, hogy hazánkban teljesen eltűnjön.

1924-ben alkalmazták az első kócsagőrt a Kis-Balatonon, akinek az volt a feladata, hogy figyelje, nem bántják-e az itt élő állatokat a vadászok. Számuk a hetvenes években indult igazán növekedésnek, azonban még ma is problémát jelent, hogy a halastavakon megzavarják a fészkelésüket.

Kudich Zsolt feleségével a Duna menti élőhelyeket fényképezte, amikor rábukkant a kócsagokra Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

Kudich Zsolt és felesége, Zsirmon Réka a Duna menti élőhelyeket fotózta éppen végig, amikor Gemencnél egy ismerős felhívta a figyelmüket arra, hogy rengeteg nagy kócsag érkezett a közeli vizes területre. "Öt napon keresztül fotóztuk a kócsagokat, nem volt egyszerű munka" - mondta el Kudich. "Meg kellett várnunk, amíg igazán jók lesznek a fényviszonyok, mert ez

nem csak úgy megy, hogy odamegyünk, és lefotózzuk a madarakat, aztán készen is vagyunk.

Vicces volt látni egyébként, hogy a feleségem, Réka, egy teljesen máshol felállított fényképezőgéppel nagyon hasonló fotókat készített, mint én, ezen is látszik, hogy ugyanolyan szemmel láttuk a madarakat."

Külföldön is sikereket ért el

Az ötnapos munkának végül elképesztő eredménye lett, a fotós ugyanis nem most hozott el először díjat a képével.

A Magyar Természettudományi Múzeum szinte minden évben helyet ad a Wildlife Photographer of the Year képeinek Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

A tengerentúlon is nagy sikert aratott, a Kaliforniai Tudományos Akadémia (California Academy of Science) például Big Picture fotóversenyén ezt a képet nevezte ki 2015 legjobb természetfotójának. A nemzetközi szakértőkből álló zsűri elnöke, Suzi Eszterhas méltatásában elmondta, hogy a Repülő kócsagok című alkotás "olyan, mint egy festmény, hangulatos, elegáns, egyszerűen gyönyörű".

A kaliforniai intézet friss kiadványának egyébként pontosan a nagy kócsagok hazai sikertörténete lesz a központjában, Kudich Zsolt és felesége fotóival illusztrálva.

Több ezer fotó készül

"Azért ezt a képet neveztem a Wildlife Photographer of the Year versenyen, mert szerintem ez lett a legjobban megkomponálva. Több ezer fotó készült, a legnagyobb kihívás a helyszínen az volt, hogy rögtön törölgessük a rosszul sikerült képeket, annyi fotó született" - mondta el Kudich. "Sokan nem veszik észre egyébként, hogy a képen a levegőben is kócsagok vannak, ezeket egy ragadozó madár zavarta meg."

A fotós az Origónak elmondta, hogy külföldön is érdeklődnek a kócsagmentés sikertörténetéről Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

Veszélyben a Duna menti élőhelyek

Az, hogy ez a fotó elkészülhetett, részben a szerencsén is múlt, mivel a fotós pár nem kócsagokat fényképezni érkezett Gemencre. Kudich és felesége egy olyan nagyszabású projekt részeként ejtette útba Gemencet, amely a Duna menti nemzeti parkok egyedülálló élőhelyeit mutatja be. 8 ország, 81 millió ember,

2800 folyamkilométer, 14 nemzeti park és 4 hónapos határidő

- ez a projekt számokban. A két fotóst a DANUBEPARKS európai szervezete választotta ki, hogy művészi igényességgel dokumentálják 8 európai ország utolsó megmaradt természetes ártereinek, folyószakaszainak állapotát. A gyönyörű képsorozatból már kiadvány is készült, és június 1-től augusztus 11-ig a Magyar Természettudományi Múzeumban is látható lesz belőle egy válogatás.

Az ide díjazott képeket augusztus 4-ig lehet megtekinteni Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

A képek között a sokszor veszélyeztetett és kihalófélben lévő állatokon kívül gyönyörű tájképek is vannak, a fotós házaspár mindkettőben jeleskedik. "Azt mondanám, hogy sokszor tájképet fotózni nehezebb, mint élő állatokat" - magyarázta Kudich. "Az állatokról lehet tudni, hol lesznek, hogy fognak viselkedni, a tájakhoz viszont olyan fényviszonyok kellenek, amikre lehet, hogy napokig kell várnunk." Beszélt arról is, hogy ma egy természetfotós nagyrészt akkor lehet jó, ha hosszabb ideig foglalkozik egy-egy témával, belemélyed és képezi magát.

Nagyon ritkán készül úgy jó természetfotó, hogy valaki véletlenül ráakad valami érdekesre,

és lő róla egy képet" - mondta a fotós. "Annak van jövője, ha valaki hosszabb ideig foglalkozik egy témával, rengeteg képet készít, ezek között biztosan lesz több minőségi darab is."

Rosamund Macfarlane két évig fotózta a nyulakat, amíg ennyire profi szintre képezte magát Forrás: Rosamund Macfarlane

Művészi természetfotók

Kudich díjnyertes fotóját egyébként bárki megtekintheti a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol a Wildlife Photographer of the Year idei díjazottjait állítják ki három hónapig, május 4. és augusztus 4. között. "Eddig majdnem minden évben járt nálunk a kiállítás, néhányszor volt csak olyan, hogy a kiállítási dinamikánk miatt nem tudtunk helyet szorítani egy három hónapos tárlatnak" - mondta el dr. Medzihradszky Zsófia általános és közművelődési főigazgató-helyettes. "Reménykedünk benne, hogy megmozgatja majd a hazai természetfotósokat és a többi fotóművészt is, hiszen ez a tárlat már kicsit túlmutat a természetfotózáson, és

időnként már inkább a művészi megoldások felé mennek el a képek."

A fotók még egy olyan embernek is gyönyörűek, aki egyébként nincs annyira otthon a természetfotózás világában - a képek néha megrendítőek, szomorúak, vagy egyszerűen csak elgondolkodtatóak, de egy biztos: úgy nem jön ki senki a kiállításról, hogy ne lenne rá valamilyen hatással az egész tárlat.