Kozmikus időjós lesz a magyar műholdrendszer

2016.05.19. 17:45

Elég keveset tudunk a földi sugárzási környezet működéséről, pedig az ismeretek birtokában hatékonyabban tudnánk védeni az űrbe küldött berendezéseket és személyeket. A CROSS rendszer száz százalékban magyar tervezés, segítségével olyan adatokhoz juthatunk, amik nemcsak a kozmikus sugárzás, de a Földünket védő mágneses mező megismerését is lehetővé teszik. A projekt részleteit csütörtökön ismertették a Magyar Tudományos Akadémián.

Az elmúlt évszázadban az emberiség hatalmas technológiai fejlődésen ment keresztül, ma már gyakorlatilag elképzelhetetlen az életünk GPS-ek és különböző okoskütyük nélkül.

Bármilyen megbízhatóak is ezek az eszközök, mindig vannak olyan tényezők, melyek megzavarhatják a működésüket, és az életünket is. Ebből a szempontból a legkomolyabb fenyegetés éppen a világűrből érkezik. No, ne a kis zöld emberkékre gondoljunk, hanem sokkal megfoghatatlanabb dolgokra, például kozmikus sugarakra, amik alapvetően két helyről érkeznek: egy részük a Napból, másik részük a galaxisból, különböző forrásokból jön.

Műholdak és űrhajósok veszélyben

Ez a sugárzás rendkívül veszélyes. Szerencsénkre Földünk légköre, valamint mágneses mezeje véd minket, a felküldött műholdak, űreszközök azonban nem ilyen szerencsések, ki vannak téve a kozmikus sugaraknak, vagyis az űridőjárás viszontagságainak. Ha a sugárzástűrő technika magas költségeit nézzük, nem meglepő, hogy az iparnak az űridőjárásra vonatkozólag adatokra van szüksége, annak érdekében, hogy tudja, milyen eszközöket kell fejleszteni ilyen „ellenséges” környezetbe.

Aztán ott van az emberi jelenlét a világűrben. Elég, ha a Nemzetközi Űrállomás dolgozóira vagy a leendő Mars-utazókra gondolunk, az űrhajósok védelme szempontjából szükség van arra, hogy tudjuk, hova is küldjük őket.

A kozmikus sugárzás illusztrációjaForrás: NASA

Sajnos a Föld körül zajló kozmikus eseményekről (például napkitörésekről) vajmi kevés információ áll rendelkezésünkre, nincsenek minden részletre kiterjedő mérési adatok. Ennek az az oka, hogy csupán néhány kutatóeszköz vizsgálja az űridőjárást és nincs átfogó rendszer, ami képet adna arról, mi is zajlik szülőbolygónk környezetében.

Jól látszik tehát, hogy egyre kritikusabb megoldandó feladat a kozmikus sugárzási környezet és az űridőjárás folyamatos vizsgálata, valamint az eredmények alapján előrejelzési modellek kidolgozása. Itt jön képbe a CROSS rendszer melynek fő célja: a kozmikus sugárzási és űridőjárási környezet valós idejű megfigyelése és a kapott adatok megjelenítése a nagyközönség és az űripar képviselői számára.

A CROSS rendszer alapköve: a RadMag

A fent felsorolt igények kielégítésén dolgoznak az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (MTA EK) munkatársai, köztük Zábori Balázs, űrkutatási rendszermérnök. Ő az MTA EK részéről a program felelőse.

A kutatóintézet 1970 óta foglalkozik űrkutatással, saját becsléseik szerint a valaha a világűrbe juttatott magyar kísérleti űreszközök közel 70 százaléka itt készült. Egyik legfontosabb fejlesztésük a TRITEL rendszer volt, mely szilícium detektoros technika felhasználásával mérte a kozmikus sugárzást a Nemzetközi Űrállomáson.

A RadMag művészi illusztrációjaForrás:C3S and MTA EK

A TRITEL nagyon jelentős előfutára volt a jelenlegi projektnek. Tulajdonképpen ennek a rendszernek a továbbfejlesztéséből születik a RadMag, mely egyszerre vizsgálná a kozmikus sugárzást és bolygónk mágneses terét. Fontos, hogy a műszer kicsi legyen, vagyis a lehető legköltséghatékonyabban elférjen egy 10x10x10 centiméteres kockákból felépülő műholdban.  

Kicsi a műhold, de erős

A már említett kockaforma nem ismeretlen a hazai tudományos élet iránt érdeklődők számára, ilyen CubeSat szabvány szerint készült ugyanis Magyarország első műholdja, a Masat-1. Az aprócska szatellitek előnye, hogy nagyon gyorsan és olcsón lehet műszereket juttatni velük a világűrbe.

A csapat, akik az első magyar műholdat a Műegyetemen fejlesztették, egy nagyot gondolva és fehér papírt véve cégként (C3S Elektronikai Fejlesztő Kft.), egy új technológiájú műhold platformot terveztek, mely gondoskodik a RadMag űrbe juttatásáról. A részletekről Horváth Gyula, a cég ügyvezetője beszélt a sajtótájékoztatón.

A készülő műhold platform (RADCUBE) ugyancsak CubeSat osztályú, háromszor akkora lesz, mint a Masat-1. A méret ne tévesszen meg senkit, elég sok feladata van egy ilyen kis szállító eszköznek: az energiaellátást napelem-szárnyak biztosítják, a kommunikációs berendezés pedig gondoskodik róla, hogy a MTA mérőműszere által begyűjtött információk eljussanak a Földre.

A RADCUBE művészi illusztrációjaForrás: C3S and MTA EK

A kisműhold felbocsátására várhatóan 2018 végén, esetleg 2019 elején kerülhet sor. Ez egy „demonstrációs misszió” lesz, célja, hogy a RadMag működését bemutassák.

Így épül fel a CROSS rendszer

Természetesen egyetlen mérőműszer nem elegendő, egy egész flotta kell belőlük. A műholdraj tagjai a Föld körül keringenének különböző pályákon és szolgáltatnának információkat valós időben a bolygónk környezetében uralkodó sugárzási viszonyokról, plusz a Föld mágneses teréről. A megszerzett ismeretekből komplett adatbázis épülne fel. Ha minden a remények szerint alakul, a tervezett adatközpont Magyarországon kapna helyet.

Így fest majd a CROSS rendszerForrás:C3S and MTA EK

Ha messzebbre tekintünk, a CROSS rendszer segítheti a holdbázisok építését és az emberes Mars-küldetés megvalósulását is azzal, hogy megismerhetjük azt a környezetet, ahova az űrhajósok érkezni fognak. „A legnagyobb kihívás az lesz, hogyan tudjuk a CROSS rendszert egy olyan komplett hálózattá bővíteni, ami nem csak a Föld közelében tud tudományos munkát végezni, de a bolygóközi térbe kilépve is” – vázolta a távlati célokat Horváth Gyula.

Az MTA EK fejlesztette mérőműszerek és a C3S által épített platform nem csupán a CROSS rendszerben, de más projektekben is hasznosíthatóak lehetnek, ami piaci szempontból rendkívül sokat számít.

Önálló kezdeményezésként került az ESA elé

Nagy segítséget jelent a program megvalósulása szempontjából, hogy 2015 óta az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagja vagyunk. A tagság első évében a Magyar Űrkutatási Iroda sikerrel pályázott egy saját hazai kisműholdas küldetés megvalósítására. A kezdeményezés önálló volt, tehát nem az ESA találta ki, hanem Magyarország állt elő az ötlettel. Ennek köszönhetően az Európai Űrügynökség támogatásával léphet ki a RadMag a RADCUBE fedélzetén a világűrbe. A program éves ESA-tagdíjunk terhére (2,3 milliárd forint) valósulhat meg.

„A projekt valós piaci igényre reagál, és várhatóan számszerűsíthető gazdasági hasznot jelent hazánk számára” – hangsúlyozta Solymár Károly Balázs, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért felelős helyettes államtitkára, aki szerint a fejlesztés megerősíti Magyarország pozícióját a világ űriparának elitjében.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK