A pestis még mindig a régi

pestis
Pestisdoktorok, a jellegzetes, madárcsőrszerű álarcban. Noha ritkán, de a "fekete halál" még napjainkban is előfordul
Vágólapra másolva!
A mai és történelmi mintákból származó DNS-ek összehasonlítása kiderítette, hogy a pestisbaktérium "vérvonala" a XIV. századtól kezdve töretlen: a jelenkori megbetegedéseket is a fekete halál kórokozójának közvetlen leszármazottai okozzák.
Vágólapra másolva!

A pestisbaktérium egyetlen alkalommal lépte át Európa határait a XIV. század közepén, de ez az egyszeri belépés elegendő volt ahhoz, hogy a fekete halál az egész kontinenst végigtizedelje – állítják a középkori tömegsírokból származó bakteriális DNS elemzése alapján a jenai (Németország) Max Planck Történelemtudományi Intézet kutatói.

További minták analízise azt is elárulta, hogy mindannyiszor ugyanaz a baktériumtörzs ütötte fel a fejét a rákövetkező négy évszázad ismétlődő európai járványai során, míg végül Kínában kötött ki, ahonnan harmadik világméretű pusztító útjára indult a XIX. század végén. A járvány Ázsiába átterjedt hulláma szolgáltatta azt a forráspopulációt, amelyből a jelenkori járványok táplálkoznak. A mai pestis tehát úgyszólván egyenes ági leszármazottja a XIV. századi fekete halálnak – derül ki a Cell Host & Microbe című folyóirat június 8-i számában megjelent közleményből.

Yersinia pestis Forrás: Wikipedia

„Tanulmányunk elsőként szolgáltat genetikai bizonyítékot arra, hogy a pestis a fekete halált (vagyis a 14. század közepén tomboló pestisjárványt) követően Európából jutott Ázsiába, továbbá közvetlen kapcsolatot teremt a középkori tömegpusztító járvány és a modern kori pestis között” – foglalta össze a legfontosabb következtetéseket Maria Spyrou, a cikk szerzője. Mivel ismert, hogy a XIV. századi pestis Közép-Ázsiából, patkányok közvetítésével jutott Európába, egyáltalán nem számított magától értetődőnek, hogy a XIX. századi ázsiai világjárvány a baktérium európai ágától eredt.

Európa lakosságának nagy részét kiirtotta

A pestisbaktérium, tudományos nevén Yersinia pestis a történelem legpusztítóbb kórokozóinak egyike, amely három világméretű járványa során több százmillió emberéletet oltott ki. Az első világjárvány I. Justinianus császár uralkodása alatt, a VI. században csapott le a Keletrómai Birodalomra.

A második a XIV. századi európai bubópestis, vagyis maga a fekete halál volt, amelynek pusztító erejét a „tizedelés” szó csak halványan érzékelteti:

a járvány valójában Európa lakosságának mintegy 30-60 százalékát kiirtotta; különböző becslések szerint 75–200 millió emberrel végzett.

Hatására a világ népessége a járvány előtti 450 millióról 350-375 millióra esett vissza, és csaknem háromszáz évbe telt, mire újból elérte a kora XIV. századi szintet. A harmadik, ázsiai világjárványt a baktérium Európából Kínába vándorolt populációja robbantotta ki.

Pestisdoktorok, a jellegzetes, madárcsőrszerű álarcban. Noha ritkán, de a "fekete halál" még napjainkban is előfordul Forrás: oomizuao.devianart

A történeti DNS-leletek és az éghajlati mintázatok elemzésén alapuló modellek mindeddig arra következtettek, hogy a fekete halál időszaka alatt a pestisbaktérium valószínűleg több hullámban törhetett be Ázsia felől. Újabb közlemények pedig felvetették, hogy a fekete halált követően a kórokozó Európából kerülhetett Ázsia távolabbi tájaira, ahol később a harmadik világjárványt elindította, ám ezt a feltételezést mindeddig nem sikerült genetikai adatokkal alátámasztani.

Egyetlen hullámban vándorolt Európába

Spyrou és munkatársai, Alexander Herbig, Kirsten Bos és Johannes Krause a fekete halál eredetét, a kórokozó vándorlási útvonalát szerették volna végérvényesen tisztázni.

E célból felkeresték a spanyolországi Barcelona és a németországi Ellwangen középkori tömegsírjait, valamint az Oroszországban, a mai Tatárföld területén fekvő Bulgar város egy temetkezési lelőhelyét, és pestisben elpusztult emberek maradványaiból bakteriális DNS-t izoláltak. „A tömegsírok, amelyekből a mi mintáink is származnak, rendszerint olyan helyeken jöttek létre, ahol a járvány egyetlen kitörése sok száz embert megölt. Ez ad valamiféle képet arról, milyen hatással lehetett a középkori emberek életére a betegség” – teszi hozzá Herbig.

A Bulgarban feltárt sírokat a bennük talált, ismerten 1362 után vert érmék alapján a XIV. század második felére datálták. A barcelonai és az ellwangeni tömegsírok esetében csak kevésbé pontos, csonttöredékek és foggyökerek radiokarbonos kormeghatározásán alapuló becslések állnak rendelkezésre, amelyek a spanyol lelőhelyet 1300 és 1420 közé, a németet 1486 és 1627 közé datálják.

Az 1665-ös londoni pestisjárvány Forrás: Wellcome Library, London

A kutatók 178 emberi maradvány fogmintájából vontak ki DNS-t; közülük 32-ben sikerült a Yersinia pestis örökítőanyagát azonosítani. Szerencsére mindhárom lelőhelyen akadt legalább egy bakteriális DNS-minta, amely eléggé ép volt a teljes génállományt átfogó elemzéshez. Ezt a három mintát megszekvenálták, és a szekvenciát a már korábban leolvasott 148, részben történelmi, részben modern járványokból származó pestisbaktérium-mintával hasonlították össze, hogy felállítsák a kórokozó törzsfáját.

Az elemzés nem talált különbséget a barcelonai törzs, valamint a fekete halál egy korábban genotipizált, a XIV. század közepi londoni járványából származó mintája között.

Abból, hogy Európa déli és északi felén ugyanabban az időben egyazon törzs volt jelen, a tudósok arra következtetnek, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a Y. pestis nem többszöri löketekben, hanem egyetlen hullámban vándorolt Európába a fekete halál időszaka alatt.

A kapcsolat felfedezése

A Londonban és Barcelonában azonosított törzsből ágazott le az a populáció, amely az ellwangeni járványt okozta, majd később, a XVIII. századi nagy francia pestisjárvány idején Marseille-ben pusztított. A kisebb különbségek ellenére mindhárom újonnan rekonstruált genom – a korábban meghatározott mintákkal együtt – a pestisbaktérium törzsfájának ugyanazon ágán helyezkedik el. Mindez arra utal, hogy a fekete halál és az azt követő évszázadok európai pestisjárványai mind ugyanattól a baktériumtörzstől eredeztethetőek.

Ugyanakkor a Bulgarból származó törzs hasonlóságot mutatott mind a londoni pestistörzzsel, mind a jelenkori variánsokkal, ami azt bizonyítja, hogy a Y. pestis egy leszármazási ága a fekete halált követően Európából Ázsia felé vette az útját, és a harmadik világjárvány óta mindmáig kering a földgolyón.

– nyilatkozta Krause. „Bár a mai Kínában a pestis jó néhány törzse fellelhető, kizárólag az a törzs indult a XIX. század végén világhódító útra, amely századokkal előtte a fekete halál Európájából érkezett.”