Még mindig neurológiai rejtély a déjà vu

ajtó, déja vu
A déja vu legtöbbször helyszínekhez kötődik
Vágólapra másolva!
A déjà vu jelenség a mai napig új és új kihívások elé állítja a memóriakutatókat - valójában még arról sem sikerült megegyezni, hogyan működik tulajdonképpen, és hogy mi az, amitől felerősödik. Néhány friss kutatás keresi a választ arra, hogy miért érezzük úgy, hogy valami már megtörtént velünk.
Vágólapra másolva!

A déjà vu valószínűleg mindannyiunknak ismerős - elmegyünk egy étterem előtt, és a látvány, az evőeszközök hangja, az étel illata valahogy azt az érzetet kelti bennünk, hogy mindez már egyszer megtörtént velünk. Sőt sokszor úgy is érezzük, hogy előre látjuk, mi lesz a következő történés.

A déjà vut sokáig a természetfelettivel azonosították, és még ma sem ismerjük teljesen, hogyan működik Forrás: Wikimedia Commons

Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a déjà vu valami paranormális jelenséghez vagy egy előző életben átélt élményhez köthető, valójában azonban csak a memóriánk játszik trükköket velünk. Kutatók szerint ez egyszerű memóriatorzulás, és valójában onnan ered, hogy valami nagyon ismerős szcenárióhoz hasonlít az átélt helyzet.

Memóriatorzulás és visszahívhatatlan emlékek

Rengeteg definíciója létezik a déjà vunek, és afelől is megoszlanak a vélemények, hogy éppen miért jelentkezik: egy álomból visszamaradt emlékfoszlánytól, egy ismerős helyzettől, vagy esetleg attól, hogy jártunk már a déjà vut előidéző helyen, csak nem emlékszünk rá konkrétan. Anne M. Cleary és Alexander B. Claxton, a Colorado Állami Egyetem szaktudósai kutatásuk során abból indultak ki, hogy a déjà vu lényegében egy olyan emlék, amit valahogy rosszul hívunk vissza - tulajdonképpen

egy memóriatorzulás, olyan szcenárió, amihez nagyon hasonló korábban már megtörtént velünk.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy déjà vu leggyakrabban helyszínekhez köthetően jelentkezik, így a két kutató is efelé tapogatózott.

A kutatás során a The Sims 2 nevű játékot használták, amellyel különböző szobákat és helyiségeket rendeztek be - az így kapott helyszíneket "Deja ville"- nek nevezték el. Minden helyiségnek volt egy-egy hasonlóan strukturált, de máshogy berendezett párja, amely a résztvevőkben a déjà vu érzését volt hivatott előhívni. Háló segítségével ugyanúgy komponálták meg a szobapárokat, csak míg az egyik akváriumot ábrázolt, a másik egy hotel recepcióját, az egyik egy sikátort, a másik egy folyosót - a berendezés más, de a séma ugyanolyan maradt.

A déjà vu legtöbbször helyszínekhez kötődik Forrás: Flickr / Luca Rossato

Új környezetet már ismertként érzékelünk

A kísérleti alanyoknak először az első verziókat kellett megnézniük, majd a kutatók letesztelték, hogy az első szobák párjainál mekkora arányban sikerült déjà vu-t érzékelniük a résztvevőknek - kiderült, hogy egyértelműen magasabb volt az esélye a déjà vunek akkor, ha hasonló arányokkal rendelkező szobát láttak, mint akkor, ha különbözőt, de berendezésében hasonlót. "A déjà vu egyik elősegítője valószínűleg az lehet, hogy

- mondta el az ICOM6-on tartott előadásán Anne M. Cleary. A kutatók azt is feltételezik, hogy gyakrabban fordul elő déjà vu akkor, ha az eredeti, újhoz hasonló emlék során az alany nem figyelt oda, valami elvonta a figyelmét, ezért nem képes rendesen visszahívni azt. Nem az emléket sikerül felidézni, csak az emlék érzetét - így születik a déjà vu.

Ugyanez a kutatópáros legfrissebb vizsgálatai során azt figyelte meg, hogy a déjà vu során jelentkező megérzések hogyan formálódnak meg az emberek agyában. Ez általában a déjà vu velejárója: nem csak maga a helyzet az ismerős, hanem azt is tudni véljük, mi fog történni a következőkben, mi lesz a következő lépés.

A déjà vu-t sokszor az a furcsa érzés is kíséri, hogy tudjuk, mi fog történni ezután Forrás: Flickr / Benny(I am empty)

A nyelvem hegyén van, de nem emlékszem

Cleary és Claxton ezt a jelenséget ahhoz hasonlította, mint ami akkor jelentkezik, ha egy szó ott van a nyelvünk hegyén, de nem jut eszünkbe (tip of the toungue, azaz TOT). Ez is hasonló memóriatorzulás, mint a déjà vu, egy korábbi emlék nem képes visszahívódni megfelelően, így sokszor csak arra emlékezünk, hogy milyen betűvel kezdődött a felidézni kívánt szó. A déjà vu során megfigyelhető megérzés annak köszönhető, hogy korábbi emlékeinket használjuk ahhoz, hogy elképzeljük a jövőt - így a

déjà vu közben is akaratlanul az emlékeinkből hívunk elő lehetséges kimeneteleket.

A kutatás során most olyan videókat mutattak a résztvevőknek, amelyekben az első kutatáshoz hasonlóan nagyjából ugyanúgy strukturált, de máshogy berendezett területeket kellett bejárniuk, majd egy második videópár során eldönteniük, merre menjenek. Ha a megérzések megfelelően működtek volna, a videópárok második részét látva ugyanarra indultak volna el, mint az első alkalommal, de ez nem következett be - így a kutatók kijelentették, hogy nincs semmiféle összefüggés a déjà vu és az ilyen megérzések között.

A szorongás és a déjà vu összefügg

Christine E. Wells, Akira R. O'Connor és Chris J. A. Moulin az ICOM6 memóriakonferencián számoltak be a déjà vu és a szorongás kapcsolatát vizsgáló kutatásukról. Megfigyelték, hogy a szorongással és a disszociatív rendellenességekkel küzdő emberek mérhetően többször éltek át déjà vu-t, mint azok, akik nem számoltak be ilyen problémákról.

A szorongás és a déjà vu erősen összefüggenek egymással Forrás: Dreamstime

A kutatás során kiderült, hogy a szorongástól szenvedő csoport többször tapasztalt déjà vu-t, mint az egészséges kontrollcsoport - főleg azokban az időszakokban, amikor szorongási roham tört rájuk, és rosszabbul érezték magukat. A szorongás tehát kifejezetten előidézheti a déjà vu-t - ahogyan a konferencián az egyik kutató rámutatott, valószínűleg ebben az is szerepet játszik, hogy

a depresszióval és szorongással küzdő emberek sokkal többet analizálják a körülöttük zajló történéseket,

így több olyan emlékük lehet, ami öntudatlanul, de rosszul hívódik vissza. A déjà vu időtartamában azonban semmiféle különbség nem volt a szorongó és az egészséges csoportok között.

A kutatók most a déjà vu időtartama felé fordulnak majd, és azt vizsgálják, hogy mitől függ, mennyi ideig éljük át ezt a mai napig némileg rejtélyként kezelt memóriatorzulást.