Munkásjegy és tetőkarzat: 150 éve indult a pesti lóvasút

2016.07.31. 20:12

Óriási siker volt a budapesti lóvasút. 1866. augusztus 1-jén indult, és az első hónapban 57 ezren utaztak rajta. Rövid idő után már csak elővételben lehetett jegyet venni: az első osztályra 20, a harmadikra 10 krajcárt kellett fizetni, de a gyári munkások 20-25 százalék engedményt kaptak. Ha a lovak elfáradtak, az utasok nógatták őket.

Az első, tömegközlekedési céllal indított lóvasút 1866. augusztus 1-jén indult el Pesten, hatodikként Európában. Az első járat a mai Kálvin tér és Újpest között járt menetrend szerint, nagyjából 4-5 percenként jött egy kocsi.

Elődök

A ló vagy öszvér vontatta, kötött pályán közlekedő lóvasút a 18. században forradalmasította az áruszállítást, majd a 19. század elején lett nagyon népszerű városi tömegközlekedési eszköz. Annak ellenére tudott sikeres lenni, hogy addigra már a gőzvontatás is elterjedt, de

a nagy füst miatt a városokban sokáig inkább az omnibuszt és a lóvasutat használták.

Az első lóvontatású városi vonatot 1832-ben New York Bowery negyedében indították, majd 1855-ben Európában, Párizsban is feltűnt a lóvasút, amely csakhamar London és Berlin utazóközönségét is meghódította. Az első pesti lóvasutat 1827. augusztus 20-án nyitották meg, a Kőbányától a Kerepesi útig csak terhet szállító vonal egy évig működött. A rendszeres tömegközlekedés 1832-ben omnibuszokkal kezdődött, a személyszállító lóvasútra még évtizedeket kellett várni.

Újpesti mecénás

A nagy kezdeményező, Károlyi Sándor gróf volt, aki már 1863-tól szorgalmazta a rendszeres összeköttetés megteremtését újpesti uradalmi birtokai és Pest között, és erre a célra a Párizsban látott lóvasutat tartotta a legalkalmasabbnak. Miután a Helytartótanács, a Kereskedelmi s Közgazdászati Minisztérium, valamint az érdekelt hatóságok is rábólintottak a tervre, Károlyi 1865 májusában megalakította a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot (PKVT).

Kálvin térről indult az első pesti utasszállító járat Újpest feléForrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

A vállalkozók megépíttették a pályát Újpest és a mai Kálvin tér között, megrendelték az ülő- és állóhelyeket biztosító kocsikat, és 

a jórészt írástudatlan utazóközönség miatt a megállók neveit kis színes zászlókkal is megjelölték.

A vasutat 1866. július 31-én avatták, és augusztus 1-jén indult az első járat délután 4 órakor a Kálvin térről. Az első ünnepélyes útra két zárt és három nyitott kétfogatú kocsi indult. Ezekben főleg a részvényesek, a város és a társulat vezetői és újságírók utaztak, az utolsóban pedig egy cigánybanda játszott. Az út 37 percig tartott, és a napilapok beszámolói szerint az újpesti végállomáson minden utas virágcsokrot kapott, és a kocsikat koszorúkkal díszítették fel.

A lóvasút az utat a Kiskörúton és az Ország úton (a mai Váci út) át tette meg a Kálvin tértől Újpestig és vissza. Megállóhely volt a Nemzeti Múzeum, a Zrínyi kávéház (Astoria), az Evangélikus templom a Deák téren, a Lipót-templom (Bazilika), az indóház (Nyugati pu.), a kis sörcsarnok (Lehel tér) és Újpest. Érdekesség, hogy a Váci úton a kocsikat a megállók között bárhol meg lehetett állítani.

A Múzeum körút 1894-ben, Kossuth Lajos temetésének napjánForrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Az újpesti végállomás, a Károlyi által építtetett díszes indóház (Bagolyvár) ma is áll a vasúti Duna-híd tövében. A 9 kilométeres távon a menetidő 35 perc volt, de ekkor még csak egy vonal volt, és a kitérőknél néha 5-10 percet is kellett várni, így az út akár egy óráig is eltarthatott. Egyszerre 12 kocsi közlekedett ezen a vonalon, és körülbelül 30-40 ember fért föl rájuk. A 12 kocsi 14 fordulót tett meg naponta, a 12 órás üzemidő alatt 4-5 percenként jött egy kocsi.

Aranykor

A járat rövid idő alatt olyan népszerű lett, hogy csak elővételben lehetett jegyet kapni, óriási volt a zsúfoltság, az első hónapban 57 ezren utaztak rajta. Több osztályon is lehetett utazni. Első osztályon 20, harmadikon 10 krajcárt kellett fizetni a jegyért, de a gyári munkások 20-25 százalék engedményt kaptak. Ha a lovak elfáradtak,

sokszor az utasok noszogatták őket.

A PKVT negyven évre kapott koncessziót és lehetőséget újabb vonalak kiépítésére. 1868-ban készült el a városligeti és a kőbányai vonal, a pályán első, másod- és harmadosztályú, zárt és nyitott kocsik közlekedtek, köztük emeletesek is. 1872-ben építették meg az Újpest-Rákospalota közötti vonalat. Egyébként a 12-es villamos ma is ennek a nyomvonalán halad. A lóvasúton eleinte csak kitérők voltak, de 1870-től meg kellett építeni a második vágányt is, így a kocsik zavartalanul mehettek mindkét irányba.

A Rókus-kórház és kápolna az előtte álló Maria Immaculata-szoborralForrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Buda lóvasúti közlekedésének biztosítására 1868-ban megalakult Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT). Ez eleinte két vonalat működtetett. Az egyik a Lánchídtól Óbudáig, a másik pedig a Pálffy (ma Bem József) tértől Zugligetig járt. A meredekebb szakaszokon előfogattal növelték a lovak erejét. Aztán a BKTV terjeszkedni kezdett, és 1874-ben elindították a margitszigeti járatukat. A pesti társaság, a PKTV mindig is nagyobb és gazdagabb volt, így

4 évvel később, 1878-ban 110 ezer forintért felvásárolta a budait.

A két cég pedig Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) néven összeolvadt. Az egységes cég első közös járatindítására egy évet kellett várni, 1879-ben indult a Margit hídon áthaladó, így a két városrészt összekötő járat. A hidat egyébként 1876-ban adták át.

A budapesti lóvasúthálózat legnagyobb kiterjedése idején, 1889-ben 45,8 kilométer hosszú volt, 31 járattal, 1200 lóval. A 350 kocsi jórészt kétfogatú volt, egy részük tetőkarzatot is kapott. A cég 1890-ben 10 millió, 1892-ben 18 millió utast szállított, az éves bevétel pedig körülbelül 1,7 millió forint volt.

Elektromos kegyelemdöfés

A robbanásszerűen fejlődő nagyváros utcáin 1887-ben jelentek meg az első villamosok, majd 1894-ben a főváros döntött a lóvasutak villamosításáról. A tömegközlekedésből kiszorult lóvasút 1898. június 7-én tette meg búcsúútját a Déli pályaudvar és a János-kórház közötti szakaszon. A

kuriózumként megtartott margitszigeti, 1730 méter hosszú vonalon pedig 1928 áprilisáig jártak még a ló vontatta kocsik.