Megvizsgálták az utolsó pokémon génjeit

Zenkerella insignis

Élve még sosem tanulmányozhatták tudósok a közép-afrikai pikkelyesfarkú mókusok egy fajának, a Zenkerella insignisnek egyetlen egyedét sem, most három frissen elpusztult példányon vizsgálták, hogyan alakulhatott az élő kövületnek is nevezett faj evolúciója az eltelt 49 millió évben.

A Zenkerella a legkevesebbet vizsgált ma is élő állatfajok egyike Erik Seiffert, a Dél-Karolinai Egyetem mikrobiológusa szerint, aki az utolsó pokémonnak nevezte a kis rágcsálót, mert olyan nehéz élve elkapni, mint a játékbeli szörnyeket.

Utoljára két évtizede láttak szabadon élő Zenkerellát, a világ múzeumaiban is csak 11 példány maradványait őrzik. A szám a három friss tetemmel 14-re nőtt a PeerJ című tudományos lap kedden megjelent számában közölt tanulmány szerint.

A kis rágcsáló csak az éjszaka sötétjében merészkedik ki búvóhelyéről, a fák odvából Közép-Afrika őserdeiben, ébren töltött ideje nagy részében a magas ágak között él, ahol rendkívül nehéz felfedezni. A három tetem alapján először elemezték a faj génkészletét, amelyet összehasonlítottak a GenBank minden rágcsálócsalád genomját tartalmazó adataival.

Zenkerella insignis Forrás: Steven Heritage

Az eredmények

Megállapították, hogy a várakozásokkal ellentétben a Zenkerella két pikkelyesfarkú mókusfaj nagyon távoli rokona, a három unokatestvér rendszertani szempontból az Anomaluroidea főcsaládba tartozik. A tanulmány újabb bizonyítékokkal támasztotta alá azt, hogy a szélsőséges alkalmazkodás anatómiai jegyei, amelyekkel néhány emlős repülni vagy siklani tud, általában elvesztek az evolúció során.

A ma élő mintegy 5400 emlősfaj közül a Zenkerella insignis és öt másik faj tartozik azon kivételes leszármazási ágak közé, amelyek az eocén kor első szakaszában, legalább 49 millió éve alakultak ki - magyarázta Seiffert. Az ötből hármat, köztük a Zenkerellát tüntették ki a tudósok az élő kövület elnevezéssel, mivel a ma élő egyedek nagyon hasonlítanak a faj legrégibb fennmaradt kövületeihez.

A három Zenkerella-példányt vadászok fedezték fel Afrika nyugati partjainál, a Bioko-sziget déli csücskében.