Amikor elszabadult a pokol – a rádió ostroma

2016.10.23. 11:27

Rajk László és társai 1956. október 6-i újratemetése fordulópontot jelentett a kommunista elnyomással szemben kibontakozó, zsarátnokként izzó társadalmi elégedetlenségben, az esemény nyílt, rendszerellenes tüntetésbe torkollott. Az újratemetés utáni napokban aktivizálta magát az egyetemi ifjúság, a párton belüli reformkommunista csoport, valamint az ellenzéki értelmiséget tömörítő Petőfi Kör és a Magyar Írók Szövetsége. A szabadság szelleme október 23-án végleg kiszabadult a diktatúra fojtogató palackjából. 

Kiszabadul palackjából a forradalom szelleme 

1956. október 23-án kora reggel az újságosstandokra kihordott központi pártlap, a Szabad Nép, a címlapján öles betűkkel virító „Új tavaszi seregszemle” című vezércikkben a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) szócsövétől merőben szokatlan módon, meleg hangon üdvözölte a „szocializmus megreformálásában” harcostársaknak nevezett egyetemi ifjúság mozgalmát. A pártlap az egyetemisták reformköveteléseinek méltatása mellett teljes terjedelmében leközölte az Írószövetség kiáltványát is.

1956 októberében a kíméletlen terrorrendszer ellen lázadt fel az országForrás: Fortepan

A Szabad Nép október 23-i szerkesztőségi állásfoglalása 

jól példázza azt a válságot, 

ami Rákosi Mátyás 1956. június 28-i leváltása és a Szovjetunióba történt távozása utáni hónapokban egyre jobban elhatalmasodott az MDP vezetésében. A Rajk újratemetésén nagy tömegben megjelent egyetemisták a Batthyány-örökmécsesnél megtartott október 6-i spontán rendszerellenes tüntetésük után sem hagyták abba a szervezkedést. 

Rajk László és társai 1956. október 6-i újratemetése után felgyorsultak az eseményekForrás:Fortepan/Berkó Pál

A kibontakozó rendszerellenes diákmozgalom következő állomásaként, 1956. október 16-án a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán újjáalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (Mefesz), az első, párttól független ifjúsági szervezet. A Mefesz megalakulását bejelentő nagygyűlésen 

a diákok megfogalmazták a rendszer megreformálásával kapcsolatos követeléseiket is. 

A Mefesz életre hívása láncreakciót indított el: október 20. és 22. között a budapesti, a soproni, a pécsi és a miskolci egyetemisták is bejelentették csatlakozásukat.

Ruszkik, haza!

Két nappal később, október 22-én a szervezethez csatlakozott diákküldöttségek Műegyetemen megtartott nagygyűlésén a korábbi követeléseket még radikálisabbakkal kiegészítve, véglegesítették 16 pontból álló petíciójukat. A diákok követelései pontosan kifejezték a magyar társadalom nagyobb részének rendszerrel szembeni elégedetlenségét. 

Az egyetemisták első helyen a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását követelték. 

„Ruszkik, haza!” – zúgta egy emberként az összegyűlt diákság, amikor vezetőik felolvasták a petíció első pontját. 

Kilőtt szovjet önjáró löveg az Üllői úton. Az egyetemisták egyik legfontosabb követelése a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonása voltForrás: Fortepan

A diktatúra bilincseit széttörni készülő diákok számos olyan politikai követelést is megfogalmaztak, amelyek eleve elfogadhatatlanok voltak a pártvezetőség még reformernek tartott tagjai számára is, hiszen a kommunista vezetők úgy féltek a valódi, demokratikus szabadságjogoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. A 16 pont – többek között – síkraszállt a teljes vélemény- és sajtószabadságért, többpárti rendszert, valóban szabad választásokat, valamint új nemzetgyűlést követelt. 

Nagy Imre miniszterelnökké választását és a sztálinista-rákosista bűnösök eltávolítását követeltékForrás: Fortepan / JÁNOSI KATALIN

A további követelések között szerepelt, hogy Nagy Imre alakítson kormányt, váltsák le a sztálinista-rákosista bűnösöket, 

vonják felelősségre a Szovjetunióba menekült diktátort, Rákosi Mátyást, 

független bírói testület vizsgálja felül az összes politikai pert, az ártatlanul bebörtönzötteket azonnal engedjék szabadon, és hozzák haza a Szovjetunióba hurcolt foglyokat. 

Az egyetemisták az 1956 nyarán a Szovjetunióba menekült, és a rendszer bűneiért fő felelősséggel tartozó diktátor, Rákosi Mátyás elszámoltatását is követeltékForrás: Magyar Országos Levéltár

A Mefesz vezetősége másnap délután három órára a lengyel–magyar barátságot szimbolizáló Bem-szobornál szimpátiatüntetést hirdetett meg az október 19-én Lengyelországban kirobbant szovjetellenes tüntetések erkölcsi támogatására. 

Válságtanácskozás a pártközpontban

Annak ellenére, hogy már nyár közepe óta érezhető volt az egyre intenzívebb társadalmi erjedés, az MDP Központi Vezetőségét (KV) váratlanul érte a diákmegmozdulás és az egyetemisták által meghirdetett október 23-i szimpátiatüntetés. Mivel Gerő Ernő, az MDP első titkára pártdelegáció élén Belgrádban tárgyalt, 

október 23-án reggelre hívták össze a KV rendkívüli ülését. 

Október 23-án, amint Gerő hazaérkezett Belgrádból, azonnal – reggel nyolc órakor – megkezdték a Központi Vezetőség kibővített ülését a pártközpont Akadémia utca 17. szám alatti székházában.

Gerő Ernő a Magyar Rádió stúdiójában. Gerő október 23-án este nyolckor elmondott rádióbeszéde csak tovább szította az indulatokatForrás: Fortepan

A pártvezetés számára fenyegető események hatására az első napirendi ponttal – Gerő Ernő Titóval folytatott tárgyalásairól szóló beszámolójával – gyorsan végzett a grémium. Az igazán nagy kérdés megvitatása – a délutánra meghirdetett szimpátiatüntetés engedélyezése vagy betiltása – csak ezután került terítékre. A tájékozatlan Gerőt megdöbbentette az elmúlt napok eseményeiről festett sötét kép. Ács Lajos, a KV tagja ismertette a diákok és az ellenzéki csoportok szervezkedéséről kapott információkat. 

Révai József (középen szemüvegben) a volt rákosista klikk egyik meghatározó személyisége az 1956. október 23-i központi vezetőségi ülésen a tüntetés legradikálisabb eszközökkel való megakadályozását szorgalmaztaForrás: Origo

A beszámoló elhangzása után kialakult vitában két egymással markánsan szemben álló álláspont fogalmazódott meg. 

Révai József és Marosán György ellenforradalmi készülődésnek minősítették az egyetemisták tervezett tüntetését, 

amelyet akár a legradikálisabb eszközök bevetésével is meg kell akadályozni. A másik végletet Ács Lajos képviselte, aki megkérdőjelezte, hogy a diákok demonstrációja ellenforradalmi akció lenne, és politikai megoldást javasolt, Nagy Imre bevonásával. 

Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek

A pártvezetőség elhúzódó, személyeskedésektől sem mentes ülését folyamatosan megszakították a pártszékházba érkező szervezetek, az Írószövetség, a DISZ, a budapesti pártbizottság, a Szabad Nép és a Petőfi Kör küldöttjeiből álló delegációk. 

A kommunista diktatúra egyik gyűlölt szimbóluma, a városligeti Sztálin-szoborForrás: Fortepan

Hosszas, indulatos vita után felemás döntés született: a tüntetést nem engedélyezik, 

de a karhatalom számára tilos lesz a tűzparancs. 

A délutáni tüntetés betiltásáról szóló határozatot, Piros László belügyminiszter nevében, bemondatták a rádióban is. A tömegdemonstrációt betiltó határozatról azonban hamarosan kiderült, hogy végrehajthatatlan. 

Gerő Ernő (a képen kalapban, szemüvegben)  kénytelen volt visszakozni és hozzájárulni a diákok demonstrációjának engedélyezéséhezForrás: Fortepan

A Mefesz vezetősége bejelentette, hogy a tiltás ellenére is megtartják a délutáni tüntetést. Ami különösen nagy és váratlan pofon volt a KV számára, az a kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ vezetőségi döntése, amelyben – a pártvezetés határozatával szembeszállva – elhatározták, hogy csatlakoznak az egyetemisták megmozdulásához, és megpróbálják átvenni a kezdeményező szerepet a régi jó, „ha nem tudod megakadályozni, állj az élére” bolsevik taktika jegyében. 

Késő délutántól egyre jobban radikalizálódott a demonstráció. Gerő Moszkvától kért katonai segítségetForrás: Fortepan/Nagy Gyula

Egyre több alsóbb pártszervtől futottak be olyan tiltakozó telefonok és táviratok, amelyekben helytelenítették a demonstráció központi betiltását. A délelőtt folyamán az Akadémia utcába érkező hírek közül a gyári munkásság tömeges csatlakozásáról szóló információk tűntek a legaggasztóbbnak. 

Kopácsi megtagadja a tűzparancsot, Gerő szovjet katonai segítséget kér 

Kopácsi Sándor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője kertelés nélkül kijelentette, 

hogy nem hajlandó a fegyvertelen tüntetők elleni tűzparancs kiadására, 

de a honvédségi alakulatok „megbízhatósága” is kétségessé vált. A Központi Vezetőség csupán egyetlen párthű fegyveres testületre, az Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) számíthatott biztosan. Mindez arról győzte meg Gerő Ernőt és elvtársait, hogy nem rendelkeznek elegendő karhatalmi erővel a demonstráció erőszakos megakadályozásához. 

Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter és Hegedüs András miniszterelnökForrás: Fortepan

Emiatt délután fél kettőkor – kényszerűen ugyan, de – bejelentették, hogy a belügyminiszter mégis engedélyezi a tüntetést. Ezzel párhuzamosan megtették a „törvényes rend” fenntartásához szükségesnek vélt intézkedéseket is. 

A délután folyamán egy éles lőszerrel felszerelt államvédelmi zászlóaljat vezényeltek a Magyar Rádió épületéhez. 

Gerő Ernő  – Bata István honvédelmi miniszter útján – készültségbe helyeztette a budapesti és Pest környéki helyőrségek alakulatait, majd – a Szovjetunió budapesti nagykövete, Jurij Andropov útján – Moszkvához fordult, szovjet katonai segítséget kérve. 

Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

A Pestről és Budáról a Bem térre vonuló tömeg egyre hangosabban skandálta a „Ruszkik, haza!” és a „Nagy Imrét a kormányba, Gerőt a börtönbe!” jelszavakat. Még a szervezők sem számítottak olyan hatalmas tömegre, mint amilyen délután három óra körül a Bem-szobornál összegyűlt. Először Veres Péter, az Írószövetség elnöke ismertette kiáltványukat, ám hangja elveszett a tömeg zúgásában. Ezután az egyetemisták olvasták fel a 16 pontot – minden egyes követelés elhangzásakor dörgő üdvrivalgás tört ki. 

Budapest, 1956. október 23. Hatalmas tömeg a Bem-szobor előtti tüntetésenForrás: MTI/Bojár Sándor

Zbignew Herbert lengyel író az emlékmű talapzatára felmászva a lengyel–magyar barátságot éltette, valamint a lengyel és a magyar nép közötti történelmi szolidaritást méltatta. A hangulat azonban akkor forrósodott fel igazán, 

amikor Sinkovits Imre, a Nemzeti Színház ifjú színésze elszavalta a Nemzeti dalt, 

amelynek refrénjét – „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” – egy emberként zúgta vele a tömeg is. 

Sinkovits Imre színművészForrás: Wikimedia Commons

A beszédek elhangzása után azonban – az eredeti tervektől eltérően – a demonstráció nem oszlott fel. A tömeg jelentős része a Margit hídon át a Kossuth térre vonult a Parlament elé, hogy meghallgassák Nagy Imre beszédét, ugyanakkor sokan a rádió Bródy Sándor utcai székháza felé vették lépteiket, ahol az egyetemisták küldöttsége a 16 pontot akarta bemondatni. 

Káosz minden fronton

A rádióhoz egész délután érkezett az erősítés. A vezérkari főnök Zólomy László ezredest bízta meg a Magyar Rádió védelmének irányításával. 

A Bródy Sándor utca a Puskin utca irányából nézve az ostrom után: a romos épület a Magyar Rádió épülete, jobbra a Festetics-palota láthatóForrás: Fortepan

Zólomy ezredes – aki az október 31-én megalakult Nemzetőrség egyik vezetője lett, és akit ezért a kádári megtorlás idején tíz év börtönre ítéltek – így emlékszik vissza az ostrom előtti órákra: „Azt a parancsot kaptam, hogy menjek a Kistarcsáról jövő vegyvédelmi század elé, és vigyem be őket a Rádióba. A cél az volt, hogy ezekkel a puffancsokkal (könnygázgránátokkal, a szerk.) a Rádió körül tüntető tömeget szétoszlassuk. Nekem eléjük kellett mennem, a Fogarasi út és Kerepesi út kereszteződésénél vártam rájuk... Ekkor a Kerepesi úton egy motorkerékpáros rohant végig, és kiabálta, hogy ledőlt már a Sztálin-szobor... Fogalmam se volt arról, hogy mi a helyzet a Rádiónál, teljesen tájékozatlanul, egy szál magam indultam oda.” (Forrás: 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 194. számú interjú) 

Szovjet BTR-152 páncélozott csapatszállító jármű a Hősök terénForrás: Fortepan/Berkó Pál

Késő délutánra már igencsak felforrósodott a helyzet, 

bár ekkor talán még elkerülhető lett volna a pár órával később a Bródy Sándor utcában kitört öldöklő fegyveres harc. Október 23-án azonban a pártvezetőségnek sem elég ereje, sem elég elszántsága nem volt már ahhoz, hogy kézben tartsa az egyre inkább önjáróvá vált eseményeket. 

Gerő beszéde csak olajat öntött a tűzre 

A rádióhoz vezényelt, Fehér őrnagy parancsnoksága alatt álló ÁVH-zászlóalj egyik századát közvetlenül az épület, pontosabban a főbejárat előtt állították fel. Amíg a Petőfi Akadémiáról és Kistarcsáról beérkező honvédségi alegységek – honvédelmi miniszterei parancsra – nem rendelkeztek éles lőszerrel, addig 

az ÁVH alakulatai betárazott, tűzkész lőfegyverekkel foglalták el állásaikat a rádió épületében, 

illetve a bejárat előtt. 

Gerő Ernő beszédét hatalmas felháborodás fogadtaForrás:.kommunizmuskutato.hu

Este nyolc órára már jelentős tömeg gyűlt össze a Bródy Sándor utcában és a Múzeum körúton. Ekkor hangzott el Gerő Ernő rádióbeszéde, ami csak olajnak bizonyult a tűzre. 

A környékbeli lakóépületek ablakaiba többen is kihelyezték felerősített rádiókészülékeiket, 

hogy a lent várakozó tömeg élőben hallhassa, mit mond az MDP első titkára. „Vannak, akik szembe akarják állítani a proletár internacionalizmust és a magyar hazafiságot. Mi, kommunisták, magyar hazafiak vagyunk! Hazafiak voltunk a Horthy-fasizmus börtöneiben, a földalatti munka, az illegalitás nehéz évtizedeiben. Hazafiak voltak hőseink itthon és a spanyol szabadságharcban... Ugyanakkor, amikor fennen hirdetjük, hogy hazafiak vagyunk, egyben határozottan leszögezzük azt is, hogy nem vagyunk nacionalisták, sőt! Következetes harcot folytatunk a sovinizmus, az antiszemitizmus és minden egyéb reakciós, népgyűlölő, embertelen irányzat és nézet ellen. Ezért elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot, amelyet államunk a dolgozó népnek biztosít, nacionalista jellegű tüntetésre használták fel. Pártunk vezetését azonban ez a tüntetés sem ingatja meg abban az elhatározásában, hogy tovább haladjon a szocialista demokratizmus fejlesztése útján” – hangzott el többek között Gerő hatalmas felzúdulást kiváltó beszédében. (Forrás: Digitális Tankönyvtár, História, 1988-06)

Jurij Andropov, a Szovjetunió budapesti nagykövete 1956-ban (a képen balra) Nagy Imrével beszélget. Gerő Andropov útján sürgette Moszkvát a katonai beavatkozás engedélyezéséértForrás: Fortepan

Mire elhangzott Gerő rádióbeszéde, már lezajlott néhány kisebb incidens az egyre türelmetlenebbül várakozó tömeg és az épületet körülvevő egyenruhások között, de mindaddig egyik részről sem történt fegyverhasználat. 

Nem vált be az ávósok csele, eldördült az első lövés

Benke Valéria, a Magyar Rádió elnöke a nap folyamán sorozatosan megtagadta, hogy a diákok küldöttsége beolvashassa a 16 pontos petíciót, és emiatt óráról órára nőtt a feszültség. Az ÁVH-zászlóalj parancsnoka ekkor a rádió vezetőségével egyeztetve 

megpróbálta csellel leszerelni és távozásra bírni a nyugtalan tömeget. 

A diákküldöttség vezetőjével azt közölték, hogy az udvaron álló egyik közvetítőkocsiból élő adásban beolvashatják a petíciót. 

Nem járt sikerrel a tömeg leszerelésére tett kísérletForrás: Fortepan/Nagy Gyula

A diákokat direkt egy olyan közvetítő kocsihoz vitték, amelyben működésképtelen volt a beépített stúdió. Fehér ÁVH-őrnagy ugyanis azt feltételezte, hogy a szimulált adás után a tüntetők megnyugszanak. 

Szovjet T-54-es harckocsi Budapest utcáinForrás: Fortepan

A „turpisság” azonban szinte azonnal lelepleződött, mert az ablakokba kihelyezett rádiókból nem hangzott fel a várva várt 16 pont. Az otromba és balul elsült csel hatalmas felháborodást váltott ki a tömegből. Este kilenc óra körül tetőfokára hágott a hangulat, és ekkor dördült el az első lövés.

A szemtanú szerint az ávósok lőttek először a tömegbe

Mind a mai napig vitatott, hogy ki lőtt először. Az 1956 után kiadott Fehér Könyv és a Kádár-korszak alatti történeti kánon szerint is az „ellenforradalmi csőcselék” tüzelt először a védőkre. 

Tüntetők a Kossuth térenForrás: Fortepan

A hiteles szemtanúnak számító 

Zólomy ezredes viszont visszaemlékezésében határozottan azt állítja, hogy az ÁVH lőtt először a tömegbe. 

Velem szemben ekkor a Bródy Sándor utcán egy ávós sorfal közeledett –a levegőbe lövöldözve. Amikor megkérdeztem őket, hogy miért lövöldöznek, nagy hetykén azt válaszolták, hogy »megtisztítjuk az utcát«. Mondom nekik, hogy én itt nem látok embereket, akiket az utcáról el kellene kergetni. Csak a kapuk alatt álltak emberek. Itt azután szóltak is, hogy éppen most vittek el két halottat meg néhány sebesültet. Tehát itt van az első nagy hazugság, amennyiben azt állítják, hogy nem lehet tudni, hogy ki lőtt először. A tömegnek akkor fegyvere nem volt. Fegyvert egyedül csak az ávósok használtak.” (Forrás: Digitális Tankönyvtár, História, 1988-06) 

Nemcsak a magyar pártvezetést, hanem Hruscsovot, az SZKP főtitkárát is készületlenül érte a magyar forradalom kitörése. A szovjet vezetőt éppen a lengyel helyzet megoldása kötötte le 1956 októberének derekánForrás: RIA Novosti/Savostjanov

A rádió parancsnokságát a vezérkari főnök telefonon beérkezett utasítására átvevő Zólomy ezredes megparancsolta Fehér őrnagynak, hogy vonja vissza az épületbe az embereit, és zárják le a hátsó, valamint az oldalsó bejáratot. A vegyvédelmi század katonáit az első emeletre vezényelte azzal a paranccsal, hogy amennyiben a tömeg megpróbálná betörni a főbejáratot, akkor könnygázgránátok bevetésével akadályozzák meg.

Kibontakozik a fegyveres felkelés 

A helyzet tovább eszkalálódott, amikor a Kossuth térről a rádióhoz érkeztek a Nagy Imre-beszédtől csalódott tüntetők. (Nagy Imre hosszú várakozás után, este kilenc körül állt ki a Parlament erkélyére, hogy szóljon hozzájuk. „Elvtársak” megszólítással kezdte a beszédét, ezt a tömeg hangos pfujolással fogadta. Nagy lényegében 1953-as kormányprogramjának folytatását ígérte, ám ez október 23-án már kevésnek bizonyult.) Ekkortájt jutott a rádió előtt gyülekező tömeg fegyverhez. 

Folyik a ledöntött Sztálin-szobor szétdarabolásaForrás: Fortepan/Nagy Gyula

Voltak a tüntetők között olyan munkások is, akik hadiüzemekben dolgoztak, 

ők tudták, hol és hogyan lehet gyorsan lőszerhez és kézifegyverekhez jutni. 

Késő este már teherautókról osztották a lőfegyvereket és a muníciót az embereknek. A tüntetők a katonáktól is szereztek fegyvert, illetve kezükre jutott a védőknek erősítést szállító teherautó is. Heves lövöldözés kezdődött, a kapualjakból és a környező házak ablakaiból az ostromlók, a rádió épületéből az ávósok tüzeltek.

Kitört a világot megrengető magyar forradalom

A Honvédelmi Minisztériumban a beérkező hírek hallatán kitört a káosz. A minisztériumból egyebek között parancsot adtak arra, hogy a piliscsabai harckocsiezred állományából néhány harckocsit vezényeljenek a rádióhoz. A Bródy Sándor utcába nagy lánctalpcsörömpöléssel megérkező egyik magyar T-34-es tank parancsnoka azonban a harckocsiágyút nem a tömegre, hanem a Rádió emeletéről tüzelő ávósokra irányozta. 

Bródy Sándor utca 5–7., a Magyar Rádió székházaForrás: Fortepan

Az erősítésnek kivezényelt katonák sapkájukat a földhöz vágták, a fegyvereiket pedig átadták a felkelőknek. Hajnalban, a tűzharc felerősödésekor a felkelők visszaszorítása céljából a bejárat elé állított harckocsi személyzete bekapcsolta a T-34-es motorját, és eltávozott. A heves tüzelés ellenére a felkelők betörték a rádió védelem nélkül maradt főbejáratát, és benyomultak az épületbe. 

A rádió ostromával vette kezdetét a fegyveres harc első szakaszaForrás: Fortepan

Fehér őrnagyot, az ÁVH-zászlóalj parancsnokát fejbe lőtték, 

és szobáról szobára haladva felszámolták az ellenállást. 

Reggel nyolc óra után a rádió a felkelők kezébe került. A Magyar Rádió ostromával az október 23-án délután kezdődött békés tüntetés fegyveres felkeléssé vált – kitört a világot megrengető magyar forradalom. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK