Újabb képek a tönkrement európai leszállóegységről

európai leszállóegység, becsapódás
Vágólapra másolva!
Hiába próbálja az Európai Űrügynökség a „becsapódás" és a „kudarc" szavakat hanyagolni legújabb küldetése értékelésekor, a legfrissebb képek kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy a Schiaparelli leszállóegység kalandja bizony csúfos véget ért – írja a BBC weboldala.
Vágólapra másolva!

A legújabb nagyfelbontású felvételeket – amelyeket az amerikai MRO (Mars Reconnaissance Orbiter) szonda készített - a NASA hozta nyilvánosságra. Az űreszköz már korábban is lőtt pár képet a becsapódási helyről, azok viszont sokkal rosszabb minőségűek voltak a mostani fotóknál.

Ezeken az látható, hogy a Schiaparelli a kijelölt helyre ugyan megérkezett, azonban minden bizonnyal működésképtelen. A leszállóegység körül egy méretes sötét paca látható – ez arra utal, hogy az üzemanyagtartály felrobbant – valamint az is kivehető a képből, hogy az űreszköz becsapódásával egy 50 centiméter mély kráter is keletkezett.

Forrás: NASA

Bizonytalanná vált az európai marsjáró sorsa

A Schiaparelli sikeres landolása nem is a felszíni mérések elvégzése miatt lett volna fontos. Egyfajta „technológiai demonstrációnak" szánták az ESA kutatói: megágyazott volna egy sokkal merészebb európai projektnek, amely 2020 környékén egy marsjárót juttatott volna a vörös bolygóra.

A leendő rover feladata az élet nyomai utáni kutatás lenne. A bukás viszont – hiába is szépítik az illetékesek az eredményeket – minden bizonnyal elgondolkodtatja az ESA tagsággal rendelkező országok kormányait, hogy érdemes-e beruházni egy ilyen kockázatos vállalkozásba.

Forrás: ESA-PRODUCTION AOES medialab/ESA-AOES medialab/Aoes Medialab M.Thiebaut

Szoftveres hiba történhetett

A Schiaparelli biztonságos landolását hővédőpajzs, két hatalmas ernyő, valamint több fékezőrakéta tette volna lehetővé. Sajnos semmi nem úgy jött össze, ahogyan azt az ESA eltervezte, és a leszállás utolsó percében megszakadt a kapcsolat a kutatóeszközzel. Számítások alapján a Schiaparelli 300 kilométer per órás sebességgel csapódott a vörös bolygóba.

Annyi biztos, hogy az ejtőernyő és a burkolat hátulsó része a tervezettnél korábban vált le, ami szoftverhibára vezethető vissza. A fékezőrakéták sem funkcionáltak megfelelően, legalább 30 másodpercig kellett volna üzemelniük, ehelyett már 3-4 szekundum után „megadták magukat". A leszállóegység 2 vagy 4 kilométer magasból zuhanhatott a felszínre.

Az ejtőernyő (parachute) és a hőpajzs hátulsó része (rear heatshield) Forrás: NASA

A körülmények ellenére az ESA főigazgatója, Jan Woerner elmondta, hogy a küldetés sikeres volt, mivel a kutatóeszköz a landolás ideje alatt, 5-6 percig hasznos információkat küldött a földi irányítók számára. Ezek az adatok Woerner szerint azt is bizonyítják, hogy a művelet kulcslépései jól kivitelezettek.

A keringőegységgel minden a legnagyobb rendben

Öröm az ürömben, hogy a leszállóegységtől eltérően a keringőegység, vagyis a TGO (Trace Gas Orbiter) jól funkcionál, így sikeresen pályára állt a Mars körül. Hamarosan megkezdheti munkáját, ami többek között a metán nyomai utáni kutatást foglalja magába.