Elférfiasodnak a békák az útszóró sótól

2016.12.07. 15:08

A természetben télen előforduló vegyületek állatokra gyakorolt hatását vizsgálta egy új kutatás, amelynek következményei fenyegetőbbek, mint feltételezték.

Az útfelületek jégmentesítéséhez leggyakrabban útszórósót (nátrium-klorid) használnak világszerte: csak az Egyesült Államokban évi 19-22 millió tonnát (Magyarországon 2015-ben közel 90 ezer tonnát). Csakhogy a só nem várt hatást gyakorol a békákra: az élővizekbe szivárgó nátrium-klorid hatására megváltozik a helyi békaállományok ivararánya.

A sózást követő tavasszal átlagosan 10 százalékkal kevesebb nőstény ebihalat észleltek a Yale Egyetem és a Rensselaer Műszaki Egyetem kutatói, akik eredményeiket a kanadai halgazdálkozási- és vízitudományok folyóiratában (Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences) tették közzé.

Forrás: Origo

Kiderült, hogy a békákat az Észak-Amerikában gyakori tölgyfa levele is károsítja: amikor a sós latyakba falevelek hullanak, bomlásuk során olyan oldat képződik, amely miatt a következő szezonban a nőstény békáknak nemcsak a számuk, hanem a méretük is kisebb lett.

Az ivararány felborulása csökkenti az adott populáció nagyságát és túlélési esélyét, hiszen kevesebb petét rak le a kisebb számú nőstény, ráadásul utóbbi tényező következtében a ragadozók is fokozottabb veszélyt jelentenek az adott állományra. A tápláléklánc egyik fontos elemének kiesése pedig dominóként boríthatja a természetes folyamatot.

Összeomlás fenyegeti az állatállományokat

"Számos kutatás vizsgálta a természetbe kerülő különféle gyógyszermaradványok és növényvédőszerek hatását, erre mi most hasonlót észleltünk a közönséges útszórósó és tölgyfalevél következményeként", mondta Max Lambert, a Yale Egyetem Erdőgazdálkozási és Környezeti Tanulmányok Intézetének doktorandusza, a kutatás vezető szerzője.

Bármely faj számára kritikus fontosságú a csoporthoz tartozó nőstények száma és egészségi állapota, hiszen rajtuk múlik az utódok kihordása (és felnevelése). Vagyis ha többségbe kerülnek a hímek, az egész populáció összeomolhat, tette hozzá Lambert.

Forrás: Sandra Goutte

A sólé hatásának megállapításához a kutatók 500 literes víztartályokban különféle töménységű oldatokat kevertek, némelyikhez faleveleket is adtak, kisebb-nagyobb arányban, mint amennyi a természetben előfordul. Ezután kifejlett békákat tettek a tartályokba, megvárták, amíg azok párosodnak, petét raknak, majd elkülönítették őket.

A sómentes tölgyfaleveles oldatban 63 százalék lett a nőstény ebihalak aránya, és ezek átlagosan nagyobb méretűek voltak, mint a hím ebihalak – ez összességében nem kirívó, egyes fajoknál a nőstény nagyobb, mint a hím, másoknál ez fordítva van (lényege szerint a testméret összefügg a szaporodási sikerrel).

Amint azonban só is került a tartályba, a nőstények aránya 10 százalékkal csökkent, és méretük kisebb lett. "A kevesebb és kisebb nőstény feltehetően nem fog annyi és olyan minőségű petét rakni, ami az állomány fenntartásához szükséges", magyarázta a kutatásvezető.

Forrás: Jaime Bosch MNCN-CSIC

Más fajok is veszélyeztetettek lehetnek

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a sós lé "férfiasító" hatása egy olyan biológiai folyamatnak tulajdonítható, amelynek során az adott nemű embrió a fejlődése során a másik neművé változik. Korábbi vizsgálatok szerint egyes hétköznapi elemek (mint például a nátrium) kapcsolódhatnak bizonyos receptorokhoz, ingerátalakító idegvégződésekhez, amelyek emiatt férfi vagy női nemi hormonként, azaz tesztoszteronként vagy ösztrogénként értékelik őket. A megzavart működéstől az embrió nemi fejlődése megváltozik.

"Egyetlen sómolekulának nagyon kicsi a tesztoszteronutánzó hatása – mondta Max Lambert. – De ha minden télen tonnaszámra szórjuk szét a sót a vizes élőhelyek környékén, annak már átütő következménye lehet."

Az útsózásnak kitett területek kétéltű populációinak több generáción át tartó maszkulinizálódása kétségkívül befolyásolja az adott élőhely békaállományának nagyságát. A kutatás felvetette annak kockázatát, hogy más vízi élőlények is érintettek lehetnek ugyanilyen vagy más módon: egyik sem feltétlenül végzetes az egyedek számára, de alapjaiban ingatja meg fajuk hosszú távú életesélyeit.