Igazi túlélővé vált egy halfaj

atlanti fogasponty
Atlanti fogasponty (Fundulus heteroclitus)
Vágólapra másolva!
Egy halfaj olyan gyorsan evolválódott, hogy képes túlélni a rendkívül szennyezett, mérgező anyagokkal terhelt vizekben is – írja az Independent.
Vágólapra másolva!

Az Egyesült Államok keleti partvidékén élő atlanti fogaspontyok nyolcezerszer ellenállóbbakká váltak az olyan kemikáliákkal szemben, mint például a dioxinok, nehézfémek, szénhidrogének. A kutatók nagyjából 400 fogasponty genomját elemezték és azt találták, hogy a halaknak sikerült adaptálódniuk a változó környezethez.

Mindez annak köszönhető, hogy az egyes egyedek közötti genetikai eltérések jelentősnek számítottak, ami kedvez a túlélésnek egy drámaian változó élőhelyen. Így amikor a szennyezés igazán erőssé vált, elegendő számú hal volt képes alkalmazkodni a vízminőség romlásához, hiszen megvoltak azok a genetikai adottságaik, amik képessé tették az állatokat egy életképes populáció fenntartására.

Mielőtt azonban abba a hitbe ringatnánk magunkat, hogy az élővilág át fogja vészelni az emberi tevékenység káros hatásait, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az állatok többsége nem képes ilyen gyorsan megváltozni.

– nyilatkozta Andrew Whitehead, a Kaliforniai Egyetem kutatója.

Atlanti fogasponty (Fundulus heteroclitus) Forrás: Andrew Whitehead/UC Davis

Azonosítani kell a kérdéses géneket és molekuláris útvonalakat

A kutatásban szereplő fogaspontyokat New Bedford kikötőjének környékéről, a Newarki-öböl és Bridgeport térségéből, valamint az Elizabeth folyóból gyűjtötték a szakemberek.

E területek az 1950-es, 1960-as évek környékén váltak erősen szennyezetté, írják a kutatók a Science magazin legújabb számában. Az innen kihalászott fogaspontyok génjeit olyan egyedekével vetették össze, amelyek tiszta vizekből származnak. Így derült fény az eltérésekre.

A fogaspontyokat az ember nem fogyasztja, de számos tengeri ragadozófaj vadászik rájuk.

A tudósok most azon dolgoznak, hogy pontosan azonosítsák a környezetszennyezésnek ellenálló géneket, valamint a túlélést lehetővé tévő molekuláris mechanizmusokat. Ezzel választ kaphatnak arra, hogy egyes állatok vagy éppen emberek miért számítanak védettebbnek a különböző káros hatásokkal szemben.